A munkakeresés szorongása

2020/10/01. - írta: GTV1986

Sötét, októberi reggelünk van, nem esik jól kinézni az ablakon. A holnapi útvonalamat nézem a google mapsen, és csak azt tudom, hogy biztosan nem fogok szombat estig Doverig eljutni. Hallgatom a párásító csordogálását, miközben fényt csak az íróasztali lámpám ad. Ez most a világ.

Szeptember elején nekiláttam ismét a munkakeresésnek, mert bár megy a vállalkozásom még mindig (nem is rosszul), vágyom az újdonságra, és a sok utazás helyett az itthon létre esténként. Az elmúlt 5 évben belerázódtam a vállalkozói lét projekt jellegű munkavégzésébe. Egy-egy munkát megcsinálni 1-2 hét, megszerzem, megcsinálom, aztán fizetnek. Utána szervezem a következő megbízást, és így telnek a hetek, hónapok évek. Nehéz kiszámolni havonta mennyit keresek, inkább már éves nyereséget számolok, és elosztom 12-vel. Mindig csak év végén tudom meg pontosan, mennyit kerestem havonta, év közben csak annyit tudok nagyjából, hogy megy a szekér avagy kevésbé megy. 

Az álláskeresés rég nem az életem része, csak most, megint. Nem változott a procedúra semmit az elmúlt 10 évben, csak az én esélyeim lettek egy hangyányit jobbak. Az eltelt évek tapasztalatot szülnek, azt meg szeretik a munkáltatók. Írni kell egy önéletrajzot, egyszerű. Aztán mégsem lesz egyszerű, hiszen az összeállt szöveg nem biztos, hogy egy szépen, piramist mászó ember képét festi. Olyan nagy baj, ha valaki nem törtet a csúcsra? Kicsit átszerkesztem. Kéne rá fénykép is, de valami aktuális. Az igazolványkép készítés rég nem divat a szelfikamerák idejében. Ruhát válogatok, hátteret keresek, fényt csinálok, hogy exponálhassak. Aztán a laptopomon kiválasztok, vágok, retusálok, beillesztek. Sablon is kéne. Színes legyen vagy hivatalos? Milyen is vagyok én? Milyet akarnak? Nagy nehezen elkészül, elküldöm helyekre, aztán várok.

Néhány hét után jönnek az első telefonok. Lelkes hangsúlyozás van, épp eladom magam, bemutatkozok. Kit érdekel, hogy pont annyira nem aktuális, mert autóban ülök, vagy a mosást rakom be a mosógépbe. Faggatózás magyarul, aztán angolul is. Majd értesítenek, várok.

Újabb napok, újabb hetek, a cégek fele elfelejt. Aki értesít, interjúra hív. Kiöltözés szép ruhába, derűs arckifejezés gyakorlása, el nem késés. Az interjún kedves emberek, mind színjátékot játszanak, az interjú modoros játékát. Derű az ő arcukon is, mint ha ettől a cégtől sosem mondott volna fel az elődöm, derű az én arcomon is, mint ha megházasodni készülnék ezzel a céggel egy életre. Faggatózás magyarul, angolul. Senkit nem érdekel, hogy milyen ember vagyok, mit szeretek, miért rajongok, vagy éppen mi az, amit ki nem állhatok. Van hogy megkérdezik, de ki vallaná be őszintén, hogy a folyton pofázó vagy a céges étkezőben elmosogatni nem tudó kollégákat utálja a legjobban? Helyette mondasz valami olyat, hogy utálsz elkésni, pedig igenis szereted te is az ágyad kényelmét reggel. Köszönik, értesítenek, várok.

Derű...

Újabb hetek várakozással. Telefon csörög, újabb interjú, második kör. A HR-es lány szinte már régi jó barátként üdvözöl. Újabb kiöltözés, el nem késés, a portás is megismer a kapuban és sok sikert kíván. Gyárvezetők, középvezetők, egyel kevesebb derűvel az arcukon.

Közben azon gondolkodom, hogy vajon hány szignó, aláírás, pecsét kerül a papíromra, mire felvehetnek engem ide?

Egyel szigorúbb a faggatózás is. Miből élsz, szeretsz-e túlórázni, és neked a gyár-e az első az életedben, stb? Megfordul a fejemben, hogy ha semmi bevételem nem lenne, tényleg felkopna az állam, mire ide felvesznek. Túlórázni meg... azt egy olyan dolog indokolja, amit meg kell csinálni. De szeretni senki sem szereti. Újabb angolozás, ahol olyan kérdések vannak, amikre még magyarul sem szívesen válaszolok. Meséld el a legnagyobb sikered. Mint ha a magyar emberek - úgy általában - fürödnének a sikerben. És egyáltalán mi számít annak? Hogy lediplomáztam, és végül sosem dolgoztam azzal a papírral? Hogy átment a kocsim a műszakin? Hogy egy véletlen folytán eljutottam Mallorcára 3 napra? És ha igen, melyik nagyobb? Melyiket várják tőlem? Köszönik, értesítenek.

Újabb hetek, újabb várakozás a szürke, fénytelen időben. Közben csörög a telefonom, és kérdezik tudok-e vállalni egy munkát? Én mondom, hogy "ja", és holnap indulok. Ilyen egyszerű is lehetne, de nem az. Aztán csodálkozunk, hogy vannak emberek, akik inkább egy enyhén utált munkahelyen dolgoznak, mint sem váltsanak, mert ezt a rángatást, jópofizást, várakozást nem bírják. Kezdem megérteni őket.

komment

Nekrológ a tatai Öreg-tóhoz

2020/08/10. - írta: GTV1986

A tatai Öreg-tó gyermekkorom meghatározó szimbóluma. Az itt maradt szépség, a nyugodtság, az önfeledtség, és a jólét érzésével kényeztetett valahányszor meglátogattuk a családdal. Itt játszottam a vár romjain, amikor még tán óvodás sem voltam. A szegény ember itt mindig gazdagnak érezhette magát attól a csodától, amit lát. Az elnyomott, alulértékelt értelmiség ide menekült egy kis lelki felfrissülésért. Aztán valami megváltozott, úgy 2-3 éve.

Az őslakók

Mindig, mindenki többet akar magának. Először megjelent az a néhány futó és biciklis, aki már 20-30 éve ott sportol a tó körül. Nem zavartak ők senkit, elfértek az a néhány gyalogos mellett, akik a parton andalogtak. Jó is a tó körül sportolni, nem túl sok, nem túl kevés az a 7 kilométeres tókerülés, sétálva, futva, biciklizve is kellemes fáradtság. Aztán egyre többen lettek, akik egy kis megnyugvást kerestek. Jöttek a kutyasétáltatók egy kis lelki feltöltődésre, meg a szomszéd városokból ide biciklizők. Ezt követően megjelentek a tó közvetlen partjára, vagy annak közelébe épült lakóparkok lakói. Látjuk a sok szép, új autóval emberek között araszolva őket. Nem késlekedve megjelentek a fürödni vágyók, akiknek a környéken alig van lehetőségük a fürdőzésre. A Fényes fürdő végnapjait éli, nincs pénz a felújításra. Ne feledkezzünk meg a partszakaszt állandó fesztiválhelyszínné változtató vendéglátós vállalkozókról sem, akik fesztivál helyszínné tették az Öreg-tó északi partját. Minőség nincs, csak a legolcsóbban beszerezhető lőrék, drágára árazva. Persze a vállalkozónak az a jó, ha sokan vannak és fogyasztanak. Jöttek még a népes sétáló kompániák gyerekkel, kutyával, mamával, családdal. A ki tudja mikor épült tó körüli gyalogúton 2-3 ember egymás mellett kényelmesen elfér, de 6-8 fős csoportok már nem.

Néhány strandoló az Öreg-tó partján, ami hétvégente zsúfolásig megtelik

Látva az Öreg tó népszerűségét, a vállalkozók még több kiülős teraszt, cukrászdát, éttermet, fagyizót, szuvenír boltot, borozót, kávéházat, ne adj Isten szállodát szeretnének. A tópart megtelik, már a várárokban épül az újabb terasz, ahol lehet majd nyugalomra lelni egy kisebb polgári fizetés feléért.

Mindenki pihenni jött, de senki sem pihen. A biciklis kerülgeti az összerezzent 6-8 fős csoportokat, miközben a gyalogúton keresztül szaladó kutyákat, gyerekeket próbálja nem elütni. A futók nem is álmodnak a gyalogútról, ők a füvön futnak, és szeretnének nem átesni a fürdőzők holmiján. Az újgazdagok bosszankodnak a merciben, ferrariban, hogy mit keres itt a sok proli, miközben araszolnak. A kutyások nem győzik visszafogni az ebet, aki minden inger után menne, és ingerből valljuk be, sok van. A vállalkozók egymásra licitálnak a polgármesternél, hogy azt a talpalatnyi zöld füves placcot, ott a csücsökben, azt ők hasznosíthassák, és lehessen ott egy negyvenedik műanyag poharas limonádézó. A strandolók pedig azért panaszkodnak, mert a fejük mellett hol egy futó, hol egy biciklis, vagy hol egy szörfdeszka suhan el.

Az Öreg-tó, mint kutyasétáltató és fürdető

Nincs mentség, a tó megtelt. Már harmad ennyi emberrel is tele volt. A halak és madarak lassan úgy döntenének, inkább máshol pihennének, de nincs hol. Más tavak is tele vannak emberrel, és az embercsoportokból senki nem enged a másiknak, nem hogy a természetnek. A szórakozás jár, a pénztermelés pedig szent. Nincs az a hatás, amire az idejárók nagy részének nem lenne kedve a jövőben jönni. A harc hát dúl, és a győztes majd mindent beépíthet, mindent letaposhat, mindent beszennyezhet, megtöltheti az összes kukát, lebetonozhatja az utolsó fűcsomót. Még egy kis jól érzést, még egy nyalás fagyit, még egy kutyafürdetést, még egy sétát, még egy gumifüstölést, még egy pohár bort, még egy koncertet akar minden ember az Öreg-tótól, és amíg az ki nem fogy, el is veszik tőle.

Így múlik el gyermekkorom éke velem együtt, ahogy öregszem. Én is csak egy vagyok, aki még sétálna, merengne, biciklizne egyet még a tó körül. Én is csak kizsákmányoló vagyok, aki tüntető csoportokat támogat, akik megállítani a pusztítást nem tudják, csak lassítani kicsit a folyamatot. Közben pedig remélem, hogy az Öreg-tó lesz még, amíg én is vagyok, és csak akkor nem lesz, amikor már én sem.

komment

Elindult a Körlámpa blog!

2020/04/20. - írta: GTV1986

Kedves Követőm!

Ezúton szeretnélek informálni, hogy a napokban elindítottam kimondottan autós tematikájú blogomat Körlámpa néven (korlampa.blog.hu). Ezentúl ezen az oldalon jelennek majd meg a közlekedéssel kapcsolatos bejegyzéseim. Természetesen a Fércelt álmok is megmarad a maga merengős, panaszkodós mivoltában. Kövesd tehát autós írásaimat is!

komment

Tessék mondani, mikor omlunk össze?

2020/04/17. - írta: GTV1986

Egyszer írtam egy cikket Az összeomlás mindig néma címmel. Most eszembe is jutott, ahogy azon gondolkodtam, hogy milyen lesz az élet járóbeteg ellátás, mobilitás és vagyonszerzési lehetőségek nélkül.

Napok óta morfondírozom ezen az egészségügy témán, hogy valami nincsen jól. A járvány elején több cikk született arról, hogy egy ilyen vírus kezelése meghaladja az emberi és anyagi erőforrásait a rendszernek. Aztán születtek arról cikkek, hogy megreccsent az egészségügyi rendszer? Nem, mert nem omlott össze, csak a két feladat ellátásából (járvány kezelés és a minden más) csak egy maradt, a járvány kezelése. De mi lesz a minden mással? Most már 1 hónapja vagyunk korlátozva, és - habár bezárva nem - visszavonulva. Akinek volt valamilyen időpontja a szakrendelőkbe, az már biztosan tudja, hogy csak sürgős esetben látják el, tehát ha csak simán beteg, és kivizsgálásra lenne szüksége, az el lett halasztva. Valameddig, ki tudja?! Csak a betegségének nem szóltak. Aztán most már ott tartunk, hogy a fekvőbeteg ellátást is felszámolják. Kidobják a betegeket, akik folyamatos ellátásra vagy rehabilitációra szorulnánk, hogy a hozzátartozó kezdjen velük amit akar, eszköz, tudás és anyagi lehetőségek nélkül. Hogyne, lehet fogadni ápolót otthonra is, csak két dolog nincsen: ápoló személyzet és pénz rá. Tehát kijelenthetjük, hogy járó- és fekvőbeteg ellátásunk nem omlott össze, csak nincsen.

A kereskedőkről is megjelent egy hír, hogy több üzlet nem bírja tovább, hogy zárva kell lennie, mert nem rendelkezik tartalékokkal. Lehetne rájuk mutogatni, hogy miért nem tartalékoltak, amíg lehetett, de aki kicsit is járatos a vadkapitalizmus világában, az tudja, hogy aki nem fordít minden fillért a fejlesztésre, bővítésre, az lemarad a versenyben. Sőt, nem hogy minden pénzét elkölti, de még hiteleket is vesz fel, hogy bővülni tudjon, mert a konkurencia is ezt teszi. Tehát teljesen megértem, hogy ki akarnak - és fognak - nyitni, csak hát az emberek miből fogják megvenni a portékát? Történt ugyanis, hogy többeknek nincsen munkahelye, vagy fizetési nehézségekkel küszködik. A hiteleket és katás járulékokat a kiváltságosoknak ugyan most nem kell fizetni, de a csekkek azért még jönnek, élni kellene a 0 Ft bevételből. Kinyithat hát az üzlet, ahová majd nem mehetünk be, és nem lesz miből vásárolni.

A társadalmi és mentális összeomlásról nem is beszélve. A bezárt emberek csak azért bírják még, mert talán, most már nem sokára vége lesz és minden úgy mehet majd mint régen. Ahol legalább néha ki bírnak mozdulni az emberek, ott talán nincsen annyi súrlódás a családtagok/lakótársak között, na de meddig? Senki nem tud semmit, senki nem felel a feltett kérdésekre. Spekulációk és pletykák vannak, hogy ki lehet-e menni az utcára anélkül, hogy lesne ránk a bokorban egy rendőr. Hozzátenném, én még egy igazoltató rendőrt sem láttam, de ezt tudjuk be a szűr mozgásteremnek.

Szóval mikor omlunk most már tényleg össze? Mikor lesz az, amikor kijelenthetjük hogy valami tönkrement, leépült, elQrták? A kormányunk eddig ügyesen lavírozott a "be kell zárkózni" és a "de azért annyira nem", valamint a "még egy kicsit kell kibírni" retorika között. És ha a megszokott világunk többet nem lesz, akkor hogyan lesz? Tovább kéne lépni.

komment

Milyen egy nárcisztikus nővel?

2020/04/16. - írta: GTV1986

Egyre több helyen olvasom, hogy milyen nehéz az élet egy nárcisztikus férfival. Gondoltam összeszedem az emlékeimet, hogy milyen egy nárcisztikus nővel együtt lenni, mert kijutott a jóból nekem is.  Igen, sokan nem gondolnák, hogy létezik ez a személyiségzavar a nők körében is, pedig egyre elterjedtebb.

A nárcizmus, mint személyiségzavar több annál, mint szimpla önzés. Felnagyított önbizalom, dominancia és hatalomvágy jellemzi, könnyen használ ki embereket, ha érdeke úgy kívánja. Nincsenek elvei igazán, könnyen ráun dolgokra. Felületesen így foglalnám össze. Akit esetleg átfogóbban érdekel, googlizza ki.

De visszatérve, a nárcisztikus nőt már meghódítani sem egyszerű. Nehéz a figyelmét megragadni, és leginkább csak azzal lehet, ha az ember kellő mértékben szórakoztató, máskülönben hamar ráun. A randevúk is furák lehetnek a megszokotthoz képest; ne várjunk kitörő érzelmeket, rajongást, vagy érdeklődést. Leginkább magáról vagy az őt körülvevő dolgokról beszél szívesen. Legjobb esetben is csak eszébe juttat valamit a mi sztorink, vagy csak látszólag érdeklődik, néhány másodperc erejéig.

Ha mindezek után még mindig akarjuk a nárcisztikus nőt, a tettek mezejére kell lépni, mert semmilyen visszajelzésre nem számíthatunk. A járás, vagy párkapcsolatba lépés is kicsit önző módon történik. Nekem legalább is az volt az érzésem, hogy a nőnek semmi szüksége sincsen rám, kvázi most épp velem van, de bárki mással is lehetne, neki ugyanis teljesen mindegy. Rosszabb esetben még azt is rezzenéstelen arccal vallja be, hogy vannak ám melletted rajongói, akiket természetesen visszautasít, de ez bármikor változhat. Igazán kötődni nem tud, nem is akar, hiszen minek is? Jóval egyszerűbb így elhatárolódni.

A kapcsolatot magát egy folyamatos vizsgáztatásnak élni meg, aki ilyen nő mellett teszi le a voksát. Úgy kell lenyűgözni a másikat, hogy mindeközben azt érezteti velünk, hogy semmi szükség nincsen ránk. Minek akarod vinni a nehéz szatyrot, elbírja azt ő is. Ha véletlenül betalál valami, és sikerül lenyűgözni, az legfeljebb 1-2 napig tart, utána újra unott lesz, és lehet agyalni a szórakoztatásán. A komoly döntéseket tekintve is képtelen bármiféle együttműködésre. Kerüli az elköteleződést, és még ha vannak is tervei, férfiként legfeljebb résztvevői lehetünk, kitalálói, társai semmiképp. Ha nem rendelkezik ilyesfajta ambíciókkal, meddő bármiféle próbálkozás. Vagy ránk hagyja, vagy vad tiltakozásban kezd mindenféle indokokra hivatkozni, hogy miért felesleges ez a kérdés itt és  most. Kitartása vagy akaratereje igazán semmihez sincs, hiszen minek is, többnyire nem így érte el a számára fontos sikereket. Lelki nyűgjeinek legnagyobb elszenvedője mindig a partnere lesz, vagy okként, vagy okozatként. A szex is mindig felemás. Többnyire te vagy a legnagyobb király, de ha egyszer nem úgy teljesítesz az ágyban, ahogy ő azt most elvárta volna, akkor nem rest hozzátenni:

ad majd lehetőséget javítani.

Szívesen mesél az exeiről részletekbe menően, kihangsúlyozva azokat a részleteket, amelyekben az ex jobb volt nálad, illetve mi az exnek az a tulajdonsága, amire baromira figyelj oda, hogy neked se legyen, még ha van is. A legnagyobb párkapcsolati kudarc az életében, ha egy férfit nem tud kedvére megváltoztatni, vagy saját pincsikutyájává tenni, aki folyamatosan az egóját fényezheti. Félreértés ne essék, nem egy papucs pasira vágyik ő, hiszen párja legyen lehetőleg a legdominánsabb alfahím, aki a tenyeréből eszik, de másoknak tesztoszteronból szünteti meg a létezését is. Társaságban általában ő áll a középpontban, és mindig ügyel rá, hogy némi titokzatosság legyen benne, a négy fal között viszont sokszor közönséges és alpári.

Ha a fenti kritériumoknak és érzelmi hullámvasútnak nem szeretnél többet része lenni, vigasztaljon, hogy a szakítás sem lesz problémás. Mivel sosem kötődött hozzád érzelmileg - remélhetőleg erre a végére rájöttél - kvázi örül is, hogy fellélegezhet. Kitaposott, mint egy rossz cipőt, és most eldob, de ennek valójában mindketten hálásak vagytok. A kivonulás gyors és hatékony, valószínűleg érzelemmentes. Még akár mosolyog is búcsúzás közben, miközben elmondja, jó ember vagy, csak neki voltál kevés.

Nagyjából ezek a szubjektív élményeim a nárcisztikus nőtípussal. Szakítás utáni zaklatástól nem kell tartani az esetében. Nem mondom, hogy messziről kerülendő, mert bizonyos életszakaszokban még csak nem is zavaró az ilyen attitűd, de gyereket vállalni, családot alapítani vele embert próbáló feladat.

komment

A nem-megérős felsőoktatás

2020/04/15. - írta: GTV1986

Nem is olyan régen jelent meg egy cikk az indexen arról, hogy több, mint 20.000 fővel kevesebb jelentkezett idén a felsőoktatásba, mint tavaly. Nem is volt olyan régen, mikor még jómagam is egyetemre jártam. De miért szeretne valaki egyetemre menni? Én miért akartam, és aki ma menne, miért menne?


A gyerek fejében a jövőképet a szülők formálják. Ők irányítják a gyerek vágyait, hogy mit kéne, hol kéne, mennyiért kéne. Igen, sokszor anyagi döntés is, hogy valaki tovább tud-e a tanulni, és néha tovább tanul, pedig semmi szüksége nincsen rá. Én azt hallottam mindig a szüleimtől, hogy egyetemre kell menni, az a valami. Igen, vannak szakmák egyetem nélkül is, de hát az a "futottak még" kategória. Aki nem "alkalmas" arra, hogy egyetemre menjen, az elmehet szakmát tanulni. Kvázi egy degradálás, egy örök kudarc lett volna kamaszként a szememben, ha nem mehetek egyetemre. Mindegy mire, csak egyetem legyen. Persze pénz az nem volt rá, így az akkor szinte vadiúj diákhitelt vettem fel, hogy tanulhassak egy amúgy nem piacképes szakmát.


És itt jön a lényeg, a piacképesség. Hiszen az ember elvileg azért tanul, hogy aztán állása legyen a szakmával, lehetőleg a jóféléből. Legyen egy olyan fizetése, amiből a - szintén szülői minta - családi házat és lízinges kocsit tudja fizetni. Ezzel szemben a felsőoktatási intézmények a fejpénz reményében kitaláltak mindenféle képzéseket, amiket aztán igyekeztek hozzám hasonló diákhitelből élő hallgatókkal megtölteni, hogy aztán 3-4-5 évig bizonygathassák, hogy erre a képzésre szükség van. Habár a piac nem becsüli meg, de higgyük el, szükség van rá. És minél többen hisszük, annál igazabbnak tűnik. Valljuk be, rendesen felhígult a diplomának az értéke. Igazából már elkezdett elég sok embernek lenni egy Bsc diploma a zsebében, pont annyinak, hogy már senki ne essen hasra tőle. Jött aztán a szöveg, hogy akkor fog az a Bsc diploma érni valamit, ha további 2 év alatt megcsinálod az Msc-t is, és hát onnan már mi az néhány éve a PhD-ig, ugye.


Aztán jöttek a pofonok a munkaerőpiacon a Bsc után, vagy az Msc után, kinek hogy. Egyre többet olvashattunk olyan beszámolókról, hogy teljesen esélytelen ezekkel a szakmákkal elhelyezkedni. Nem kellenek a művelődésszervezők, a szociális munkások, sem a turizmus-vendéglátást végzettek (és még sorolhatnám). A sikeresebbeknek sikerül az iparágon belül valahol felszállni a vonatra, lehetett szociális munkásból valami ügyintéző a közigazgatásban, vagy programszervező egy vidéki szórakozóhelyen a művelődésszervezőből, aztán alakult az életük valahogy. Aki pedig észrevette a zsákutcát maga előtt, az visszaült az iskolapadba, egy jóval piacképesebb szakmáért.


Egymást taposva versengtek az OKJ iskolák a kiégett felnőttekért, hogy villanyszerelőket, szakácsokat, cukrászokat, műkörmösöket vagy PLC programozókat faragjanak belőlük. Presztízs az nincs, de addigra már mindenki tudta aki odament, hogy az egyetemektől kapott presztízs érzését baromi nehéz forintra váltani, pláne nem akartak újabb 3-4-5 évig iskolapadban ülni. Fél év, egy év alatt munka mellett is lehetett új szakmát tanulni, ami viszont fizetett. Az ember 10 év alatt simán megszerzett 3-4 újabb szakmát, ha akart. Egy OKJ szakma ugyan csak egy jó alap, de lényegesen könnyebben tudta eldönteni valaki, hogy akar-e innen továbbtanulni, vagy inkább máshoz kezdene mégis.


Elmúlt tehát az egyetem romantikája, akkor mégis minek mennének a fiatalok oda? Valljuk be, a többség az első diplomáját mindig a szüleinek csinálja, nem magának, még ha "magadnak is tanulsz". A piacképes egyetemi szakok továbbra is népszerűek maradnak, csak a felhígult, nehezen hasonlítható szakmák maradnak érdektelenül. El kéne már felejtsük a felsőoktatás valamikori magasztos képét, ahol több száz éves márványra hajazó lépcsőkön cipelhetjük a súlyos mappákat hatalmas előadótermekbe, és el kell kezdenünk úgy gondolni rá, mint egy árusra, aki a portékáját akarja nekünk eladni. Mi pedig vagy megvesszük több millió forintért és évekért az életünkből, vagy sem. Kezünkben van a választás joga, és nem dől össze a világ, ha nem lesz egy használhatatlan Bsc diploma a zsebünkben nyakig eladósodva. Mindenki mérlegelje, megéri-e.

komment

Nem a vírus az, ami megöl

2020/04/10. - írta: GTV1986

Nagyjából egy hónapja gyűrűzött be hozzánk az új időszámítás a koronavírussal együtt. Bezárkóztunk, kinyitottunk, sopánkodtunk, felbátorodtunk, tehát lett egy csomó tapasztalat, amit most összefoglalnék, szigorúan szubjektív szempontok alapján. 

Mióta megjelent ez a járvány, a többség statisztikákat nézeget, és számolgatja, hogy mekkora esélye van elkapni a vírust, és aztán mekkora esélye van belehalni. A nálunk egy fokkal előrébb tartó országokban azt látjuk, hogy bár sokan haltak meg, mégis a többség inkább túlélte, megúszta, elkerülte. 

Tehát akkor mitől is félünk pontosan?

Nyilván, senki sem szeretne beteg lenni, pláne nem szeretné senki, ha ló legelne a sírján, mégis azt gondolom, hogy amiben a többség szenvedni fog, az nem a vírus, hanem a saját gondatlansága. Mire is gondolok? Vegyük hát sorra!

Többen fognak szenvedni amiatt, mert nem vigyáztak az egészségükre. Évekig gúnyolódtunk a hobbisportolókon, a diétázókon, aki megpróbált egy kicsit változtatni, és nem az aktuális trendek után menni, amit épp az élelmiszergyártó cégek kitaláltak. A társadalom nagy része véletlenül sem ült volna fel egy biciklire, ment volna el egyet túrázni, próbált volna kicsit tudatosan étkezni. Csak a napi 8 sör és a két pakk tigris szofi, az legyen meg, és egy jó bablevesért az anyjukat eladták. Már nem csak éves, hanem havi, sőt heti privilégium lett a mekibe járás, a gyorsan valami tápot arcba betolás. Normálisan még csak aludni sem kell, hiszen akkor mikor él az ember? A többség a drága okosóráján még sosem indította el egyik sportprofilt sem, csak villantani kell az. Hát, most itt az eredménye! Egy lekukázott immunrendszerrel, és megannyi kisebb betegséggel (amiről talán nem is tudsz) nem csak egy világjárványba lehet belehalni.

Ha azon kapod magad, hogy egy hideg fuvallatra lever az influenza a lábadról, akkor ideje változtatni! 

A változás pedig komoly pénzbe kerül, csakhogy mindenkinek mást jelent a komoly összeg. Az elmúlt években tízből hány ember volt az, aki pénzügyileg, szakmailag képezte magát? A gazdasági fellendülés idején nem csak jobban élni kell tudni, hanem tartalékolni is meg kell tanulni. Hogyne, mióta elszállt az euró, tudjuk, hogy az sem kifizetődő, ha csak gyűjtöd a pénzt. Be kell fektetni, és a kisember hova is fektethetné a pénzét, ha nem leginkább magába? Aki tanult egy új nyelvet, egy új szakmát, szélesítette a látókörét, bővítette a kapcsolati hálóját, új hobbit épített, kreatív volt, az jó eséllyel könnyebben vág bele valami tök új munkába, ha elveszítette az állását. Egy iskolába beiratkozni sosem késő, ahogy spórolni sem az. Ha kicsit akkor kicsit, ha sokat akkor sokat. Ha egy valamit megtanultunk magyarként az az, hogy tíz-húsz évente kihúzzák a biztosnak hitt talajt az ember lába alól.

No meg a #maradjotthon mozgalom, azzal mi van? Hogyne, könnyű elrendelni hogy egy bolt bezárjon, de az embereket a saját lakásukba bebörtönözni már sokkal nehezebb feladat. És egyébként minek is? A többség jó, ha félévente látta a rokonait, meg havonta egyszer találkozott a barátaival, ha voltak neki olyanok. Mindenki robotolt és próbált egyről a kettőre jutni. Ha van még munkahelyed, ahová be kell járni, akkor az nem baj, sőt, de amúgy meg nehogy el merj menni egyet biciklizni vagy sétálni, még akkor sem, ha nem gyűjtesz magad köré senkit! Maradjunk csak otthon összezárva, hogy aztán egymást faljuk fel, ha a vírus vagy az attól való félelem nem tette meg, attól biztos sokkal jobb lesz egy nyugdíjasnak, akit nem is ismerek. Pláne, hogy ha kimegyek az utcára - mert a munkahelyemre pl el kell menni - akkor többnyire csak idős embereket látok az utcán. Ők leszarhatják, de te nem, és meg is tehetik. Hogy miért? Mert egy rendeletet nem csak meghozni kell, hanem be is kell tartatni. Ja kérem, hogy nincs annyi rendőr közel s távol? Akkor én kérek elnézést, hogy foglalkozom a saját egészségemmel.

Összegezve, nem a vírus lesz az, amitől majd összeomlunk. A felelőtlen döntéseink a múltban, a félelem miatti konfliktusok, az az embertelen magatartás, amit a vadkapitalista rendszer elvárt tőlünk, ezek lesznek a valódi okok. Hogy hülyének néztük azt, aki aprópénzért ápolónak, tűoltónak, rendőrnek áll. Hogy a jólétben hozzászoktattunk komplett iparágak dolgozóit a jatthoz (meg a munkáltatójukat az alacsony fizuhoz), amit majd nem fogunk tudni adni, ha nem lesz miből. Hogy hagytuk a fejünkre nőni tékozló politikai és társadalmi eliteket, és legyintettünk, amikor loptak fényes nappal, pártállástól függetlenül. Lehülyéztük azt, aki egymaga kimondta, hogy ez így nem jó és változtatni akart, ahelyett, hogy beálltunk volna mögé. Ezt csináltuk, és még sorolhatnám a végtelenségbe. Hogy egy klasszikusból idézzek, előbb vagy utóbb kikelnek a rohadt tojások, és akkor baj lesz.

 

Így élünk mi, hát így is fejezzük be.

komment

Immunrendszer gyorstalpaló

2020/03/18. - írta: GTV1986

Miután a Facebook letiltotta az előző posztomat Mi lesz a túlélőkkel? címmel, úgy gondoltam írok egy kevésbé gyújtóhangulatú cikket arról, hogy a nagy járványpara idején hogyan húzd fel immunrendszered állapotát gyorsan.

Ugyebár tudjuk, hogy akkor nem fogunk megfázni, ha egészségesek vagyunk, és egyéb közhelyek, amikről sejtjük, hogy valamiért mégiscsak bullshit duma. Egyrészt mindenki hiszi magáról, hogy "nagyjából" egészségesen él, pedig a valóságban alig viszünk be rendes mennyiségű vitamint, mindennapos az életünkben a stressz, és a sport is kimerül abban, hogy ad-hoc felülünk a biciklire, majd két évig soha többet. Tőlünk két kilométerre tüsszent valaki, és ledönt minket a lábunkról a láz másnap, maradjunk annyiban tehát, hogy az immunrendszerünk úgy kuka, ahogy van. Jó gondolat, hogy kéne némi vitamin. A többség meg is veszi a kötelező almát és vödrös narancsot, meg az akciós TV paprikát, azonban jó ha tudjuk, hogy a túltermelés miatt ezekben már szinte semmi tápanyag nincsen, pláne nem annyi, ami egy legyengült immunrendszert gatyába rázna. Főleg ha 2 hét múlva találod meg a hűtő hátuljában, bezöldülve. 

A jóhiszemű polgár - azaz mi - hinni akarunk a TV reklámjainak, ezért bemegyünk a patikába, ahol a polcok roskadoznak a horror áron kínált, ugyanakkor kétes végeredményt nyújtó, vény nélkül kapható készítményektől és vitaminoktól. Jó ez nekünk? Felejtős! A hatóanyag ugyanúgy pics@füst ezekben, mint a bolti mandarinban. A legjobb, ha ismét a naturál testépítőktől próbáljuk ellesni a helyes megoldást. Scitech, Biotech, és társai lesznek a mi társaink a bajban. Összehasonlításul alább láthattok egy táblázatot is, ahol a Béres Actival Maxot hasonlítottam össze a Scitech Multi Pro Plus vitaminjával, ég és föld a különbség.

Tápanyag Béres Actival Max Scitec Multi Pro Plus Mire jó? Hiánytünet
A-vitamin 0,5 mg 2,24 mg szürkületben való látás fejfájás, hányás, gyomorpanaszok,
rossz közérzet, étvágycsökkenés, fáradékonyság,
ingerlékenység, ízületi fájdalmak, vesebántalmak és hajhullás.
β-karotin 1,8 mg - A-vitamin forrása fejfájás, hányás, gyomorpanaszok,
rossz közérzet, étvágycsökkenés, fáradékonyság,
ingerlékenység, ízületi fájdalmak, vesebántalmak és hajhullás.
B1 vitamin 1,4 mg 39 mg sejtanyagcsere étvágytalanság, beriberi, ödéma
B2 vitamin 1,6 mg 48 mg sejtek oxidatív anyagcseréje repedezett ajak, bőrgyulladás
B3 vitamin  18 mg 50 mg energiahasznosulás táplálékból mentális problémák, hasmenés
B5 vitamin 6 mg 50 mg zsírbontás, hormon termelés zsibbadás, hasi görcs
B6 vitamin 2 mg 25 mg fehérje lebontás arcon bőrgyulladás, fogékonyság fertőzésekre, vérszegénység
B7 vitamin (Biotin) 30 μg 184 μg szénhidrát anyagcsere, bőr-köröm-haj egészsége bőr, ajak gyulladás, ekcéma, szőrzet hullása
B9 vitamin (Folsav) 200 μg 366 μg érelmeszesedés, a szív-érrendszeri betegségek megelőzése
B12 vitamin 0,0012 mg 0,012 mg nukleinsav anyagcsere, vörösvérsejt-képzés vészes vérszegénység, nyálkahártya-gyulladás,
gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri zavarok,
ritkábban a nyelv gyulladása és hasmenés.
C-vitamin 125 mg 1500 mg antioxidáns, vas felszívódását segíti gyakori megfázás, fertőzésekre való hajlam,
gyengeség, ínygyulladás, ínyvérzés, orrvérzés,
lassú gyógyulás, lassú sebgyógyulás,
romló visszerek, vérzéses állapotok
D3-vitamin 0,005 mg 0,012 mg csontképződés, kalcium anyagcsere csontritkulás, csontlágyulás, izomgörcsök 
E-vitamin 20,1 mg 126 mg antioxidáns  immunrendszer gyengülés, idegkárosodás
K1-vitamin 0,04 mg - véralvadás, máj méregtelenítés vérzékenység
B10-vitamin 10 mg - vérképzés, vas felszívódás, folsav termelés, emésztés, bőr-haj egészség vérszegénység, ekcéma, korán őszülő haj,
gyomor- és bélrendszeri problémák
(étvágytalanság és hasmenés)
Rutozid/Rutin 5 mg 25 mg C-vitamin felszívódása, véd az oxidációtól,erősíti a hajszálereket gyenge érfalak
Kalcium 200 mg 693 mg csontok, fogak, véralvadás, izomösszehúzódás csontritkulás, izomgörcs
Foszfor 155 mg - csontok, fogak, idegrendszer csontritkulás
Magnézium 100 mg 337 mg csontok, a fogak és a fogíny, memória, sejtfal védelem izomgörcs, álmatlanság, gyors szívverés
Cink 15 mg 10 mg sejtosztódás száraz bőr, ekcéma,
a körmökön megjelenő fehér foltok,
bőrgyulladások, étvágytalanság, hasmenés,
gyakori fertőzéses megbetegedés
Vas 4 mg 13 mg oxigén eljutása a sejtekhez fáradékonyság, gyengeség, fejfájás, 
szédülés, sápadtság, hajhullás, szívdobogás-érzés, torokszorítás, nyelési zavarok, terhelhetőség csökkenése
Bór 1 mg - csontsűrűség
Mangán 1 mg 4,7 mg antioxidáns
Réz 1,4 mg 1 mg idegrendszer megfelelő működése
Jód 100 μg 120 μg pajzsmirigy hormontermelés golyva,
testi és szellemi teljesítőképesség csökkenése
Molibdén 0,075 mg 0,075 mg purinanyagcsere, Aldehideket, szulfátokat oxidáló enzimekhez kell
Króm 0,024 mg - glükóztolerancia, normál vércukorszint fenntartása édesség iránti éhségérzet, gyakori étkezési igény, vércukorszint–szabályozási problémák
Szelén 0,04 mg 0,048 mg szövetöregedés lassítása, vérrögképződés gátlása, haj egészgése Izomgyengeség, gyakori fertőzések,
prosztataproblémák, alacsony férfi nemzőképesség.
Vanádium 0,01 mg - szénhidrát anyagcsere 
Lutein 0,3 mg 5 mg védelem a szemnek, csökkenti a bőrrák kockázatát
Likopin 0,3 mg - antioxidáns, késlelteti az öregedést
Szőlőmag kivonat (95% proantocianidin) - 110 mg antioxidáns, szív és érrendszer
koenzim Q10 - 50 mg szabadgyökök lekötése (rák megelőzés)
Heszperidin - 11 mg erősíti a kapilláris ereket
Inozitol - 10 mg sejtek jeltovábbító mechanizmusainak fontos alkotóeleme, hangulatjavító, nyugtató
Kolin - 10 mg májvédelem, alacsony koleszterin, megakadályozza a zsír lerakódását
Omega-3 - 470 mg szív és érrendszer, szövetregenerálódás, kognitív funkciók javulása
Szójalecitin - 1200 mg Gyorsítja a reakcióidőt, fokozza az izomösszehúzódások erősségét, zsíranyagcsere

 

Az ökölszabály, hogy az a vitamin, ami egy kapszulában határozza meg a napi adagot, nem is lesz jó. A rendes vitaminos dobozban kis csomagok vannak, csomagonként 4-5 külön kapszulával. Ha a hatóanyag mennyiségét nézzük, akkor pedig már nincs is olyan horror ára a erősebb multivitaminnak. Egy havi adag 5-6.000 Ft körüli összegből megoldható. Ha vitaminokkal rendesen ellátjuk a szervezetünket, akkor még betegség esetén is gyorsabb lesz a felépülés, mint nélküle.

Milyen további módszerek vannak még? Fektessünk nagy hangsúlyt a sportra. A kerékpározás, futás, egészségügyi séta egyelőre nincs megtiltva, éljünk vele, lehetőleg minden nap, de legalább két naponta. Ha legalább egy pulzusmérő mellkaspántunk, okosóránk, mérjünk rendszeresen HRV értéket, azaz szívfrekvencia variabilitást. Erről egy előző cikkemben hosszasan értekeztem

Fontos továbbá a pihenés is. Aki csak teheti szorítsa be a napirendjébe a rendszeres alvást, ami legyen legalább 8 óra, és lehetőleg ugyanabban az időben. Nagyjából ennyit tudtam összeszedni nagy hirtelen. Az biztos hogy egy rendes multivitaminnal felkészültebbek lesztek a koronavírussal szemben, mint egy zsugor liszttel. Az egészség és a testi fittség sokkal nagyobb előny, mint a harácsolás. Éljünk hát vele! Kitartást mindenkinek!

 

komment

Mi lesz a túlélőkkel?

2020/03/16. - írta: GTV1986

Összejött néhány gondolat a fejemben járványostul és gazdaságostul, így hát megírom nektek. Járvány van, de még közel sem vagyunk a járványos gödör alján. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy valahonnan legyen még egy kézfertőtlenítő, még egy rollni wc papír, vagy hogy hogyan zárja be a nagymamát. Mindenki próbál felkészülni a viharra, igyekszik megelőzni, hogy a saját háza tetejét elvigye a vihar. 

Hol itt a gond? Kicsit azt érzem, mint a bűvésztrükköknél; amíg  bűvész egyik kezét figyeled, addig a másik kezében történik a mutatvány. A koronavírustól tartani kell, nyilván nem veszélytelen, de a statisztikákat elnézve, a többségünk túl fogja élni. Mindenki felkészült a következő 2-3 hétre, ami rendben is van. Azonban a betegség után mi lesz? Egy darabig még látni fogunk maszkos embereket, illetve megbarátkoznak a munkaadóink a távmunkavégzéssel, és azután? Még nem látszik annyira nyíltan a következménye egy gazdasági krízisnek, de a küszöbünkön áll. Mondhatnám úgy is, hogy még látjuk, hogy az ingatlanokat a szokott irreálisan magas árukon teszik fel a hirdetési oldalra, de már látjuk azt is, ahogy költöznek haza a külföldön dolgozó magyarok. Már tapasztaljuk, hogy a most munkanélküli ismerőseink az eddigi gyors elhelyezkedés helyett hónapok óta nem találnak munkát. Mi lesz hát azokkal, akik túlélik a káoszt?

Azt ne felejtsük el, hogy ez a járvány most egy nagyon jó ürügy a kormánynak. Rá lehet kenni a következő válságot, amely amúgy is mutatta már vészjósló jeleit. Ha belegondolunk, akkor látható, hogy sommásan ugyan, de mindenki abból él valahogy, hogy a világ más részein autót vesznek az emberek. Ha szétnézünk az ipari parkban ott, ahol élünk, látható, hogy tízből kilenc cég autóipari beszállító, és a lakosság nagy része ilyen gyárakban dolgozik, vagy ezeknek a gyáraknak bedolgozik. Összegezve, hogy ha az emberek nem vesznek autót, vagy csak elektromos autót vesznek, akkor sok ember lesz hirtelen munkanélküli. Erről születtek már cikkek, hogy egy elektromos autó mennyivel kevesebb alkatrészből áll, és pont emiatt mennyivel kevesebb emberi erőforrás szükségeltetik az összeszerelésükhöz. Leépítés itt, gyárbővítés elhalasztása ott, és már nincs is akkora munkaerőhiány az országban. Sokan fognak tehát arra ébredni koronavírusos álmukból, hogy több hetes lábadozás után gyógyultan, de kimerült erőforrásokkal, pénztárcával, és éléskamrával nincsen munkahely ahová visszamehetnének dolgozni. Egykori főnökeik majd bűntudat nélkül pingvineznek, hogy "hááát, a koronavírus az ilyen".

Kik lesznek az első áldozatok? Valószínű azok az elmúlt néhány évben gyorsan karriert építő emberek, akik iskolázottság és tapasztalat nélkül szaladtak fel a ranglétrán. Aztán jönnek akik szolgáltatnak, vagy valami egyedi vállalkozásba kezdtek. A rendezvényszervezők, a turizmus-vendéglátást végző cégek már most dőlnek be, és nem a nagy hotelek, vagy éttermek, hanem az 1-2 főt foglalkoztató kisvállalkozások. Jön a klasszikus módszer: aki tartalékolt, túléli. A recesszió nem rossz, sőt, szükséges egy felfutási idő után. Ekkor normalizálódnak az árak. Kiderül, hogy a nagymuter hullájának szagát még őrző, falusi romos kádárkocka nem ér 20 milliót, a 10 éves legrúgott használt skoda pedig nem ér 3 millát, és egy okostelóért is rablás elkérni kéthavi polgári fizetést. Hamarosan mindenki eladni akarja, amit az elmúlt 10 évben összeharácsolt. 

Aki megkérdezi tőlem, hogy miért nem félek a koronavírustól, általában azt válaszolom neki, hogy nem érdemes. Ha túléled, akkor azért, ha belehalsz, akkor pedig azért. Bárhogy is legyen, utána jön csak a neheze. 

komment

Szerelem szombat 20.02.29

2020/02/29. - írta: GTV1986

Ha jól emlékszem, utoljára szilveszterkor írtam az Alfáról. Januárban aztán számos változáson esett át, így most összegyűlt egy nagy adag műszaki tartalom, amit most megírhatok nektek. Ígérem, próbálom nem túl műszaki hangvételűre venni.

Közeledett a Brexit, én pedig szerettem volna egy nagy adag alkatrészt kicserélni az alfán, így egyben leadtam a rendelésemet a nagyszerű, angliai székhelyű Totally Alfához, ahol be lehet szerezni olyan dolgokat, amiket máshonnan nem. Például olyan futómű alkatrészeket, amik idővel elrozsdásodnak, és az új is elrozsdásodik, viszont ezek a srácok legyártják neked rozsdamentes acélból, kétszer annyiért. Ilyen volt nekem a két hátsó rugó felütköző gumija, és azok tartói. Itt is van egy kép róla:

 

Tudniillik a rugózás és lengéscsillapítás úgy van kitalálva, hogy amikor túl nagy pofont kap a kerék, például egy kátyúban, akkor egy gumi ütköző gátolja meg, hogy felütve a futómű összeverje saját magát. A felső képen látható az Alfa GTV hátsó felfüggesztése. A rugó belsejében felül van egy szürke henger (a továbbiakban csak pohár), az aljában a gumi felütközővel. Na most az a pohár úgy van kialakítva, hogy az esővíz, amit a kerék felver az útról, az szépen belefolyik, és belülről szétrozsdásodik. A tünet pedig, hogy minden durvább felütésnél éles koppanás hallható a hátsó kerék felől. A cseréje egyszerű feladat volt, ebben az esetben inkább az alkatrész volt drága. 

20200211_150438.jpg

Balra a kiszerelt felütköző, jobbra a szép, új :)

 Miután az egyik vesémet eladtam ezekért a poharakért, eladhattam a másikat is a felniközepekért. Az új felnijeimhez ugyanis nem érkezett felnikupak, tudjátok, ez az a dolog a felni közepén, amin a logo is van. Gondoltam, hogy majd átteszem a régi felniből, de azok 58mm átmérőjűek, a gyári alfa felnibe pedig - mi más - gyári 50mm-es felnikupak kell. Így rendeltem ebből is négyet, Ricambi Originali feliratú dobozban, tehát gyári új alkatrészről van szó. Sokat dobott a felnik kinézetén.

 

20200204_131859.jpg

20200204_131911.jpg

 

Ha már az emblémáknál tartunk, kicseréltem a csomagtartó emblémát is, amiből szintén eredeti jött. De nem ám csak az embléma, hanem a teljes mechanika is, mivel - mint az egy videóból kiderült - az enyém nem jól működik. A GTV esetében ugyanis az emblémát elforgatva tárul elénk a kulcslyuk. Na most - elvileg - az embléma visszafordításánál egy rugó hatására a helyére kéne ugorjon, ami az enyémnél nem volt meg, ezért vettem új rugót és mechanikát is. Miután kicseréltem, nos, nem állítom hogy nem lett jobb, de azért messze van attól, hogy talján szenvedéllyel ugorjon a helyére. Mondjuk, hogy eddig csak forgatnom kellett, most viszont csak megpöccintem, és a helyére kerül ismét. Hozzátenném, hogy valamiért az Alfa Romeo ragaszkodik ehhez a fajta, réz lemezre festett emblémához, ami pár év után elkezd kifakulni, majd undorító módon hámlani, és a sok szép alfa romeo ilyen márka emblémával fut :( Erről persze a tulajdonosok is tehetnek, hiszen nem egy drága dolog cserélni. Persze Magyarországon vagyunk, ahol az emberek még mindig úgy gondolják, hogy az autó karbantartása egy olajcserében merüljön ki, és ez már a jobbik eset. 

20200211_103057.jpg

Az új és a régi csomagtartó embléma

Kicseréltem továbbá a motor szívóoldalán az egyik csődarabot. Ezen a csövön szívja be a motor a levegőt, melynek egy részét műanyagból készítik, egy szakaszát pedig flexibilisre tervezik, hogy a motor rezgései menet közben ne törjék el a rideg műanyag csövet. Hozzátenném, hogy szintén beszerezhetetlen alkatrészről van szó. Mindegyik GTV-ben tönkremegy, a gyártó nem gyártja, és ahhoz nem lehet elég drágán adni, hogy az utángyártó ipar ráálljon, valamint GTV-ből sincsen sok az utakon sajnos. Az én kocsimat is már úgy vettem, hogy az előző olasz tulajdonos egy nagy adag ducktape-el igyekezett orvosolni a problémát. Egy francia cég azonban szilikonból készített pont az én típusomhoz valót, így - további szerveim eladása által - egy kisebb vagyonért megvettem ezt is.

20200211_115055.jpg

Sajnos nem tudom elforgatni a képet... Alul az új, felül a régi flexicső. Jól látszik az avantgarde ducktape-es megoldás.

Némi faragás után simán a helyére ment. Az aljából kellett az újnak levágni durván egy centit, mert túl hosszú volt. Ennyi faragás simán belefér utángyártott új alkatrésznél. Még mindig jobb a helyzet, mint anno zsigulizás idején, ahol már az újan megvett utángyártott alkatrészről messziről látszott, hogy teljesen alkalmatlan a funkcióját ellátni. Kissé vastagabb is, mint a régi, így a gyári bilincsek nem voltak jók. Azonban a helyi barkácsboltban vettem hozzávaló bilincseket, így már szépen a helyén maradt. 

20200224_160224.jpg

 Jól látszik, hogy illeszkedik szépen. Lehet, hogy kellett volna még egy, tarcsiba

Maradt aztán a végére a takarítás. 25-én már ránk köszöntött a 16 fokos tavasz, így lehetett pólóban dolgozni. Imádtam! Egész olcsón sikerült kárpittisztító gépet bérelni, így elszöszöltem egy délutánt az Alfa padlószőnyegével. Itt "előtte" kép nincsen, de azt hiszem a képek magukért beszélnek. Egy árnyalattal világosabb lett, mint volt. Mellesleg hihetetlen, hogy mennyi retek bír kijönni, még a látszólag szép kárpitból is.

A piros kárpit még mindig nagy kedvencem. Vidám belsőt minden autóba!

 

Ennyi lenne a helyzetjelentés. Cseréltem még a váltóban is olajat, de erről nem készült kép, illetve nem is olyan érdekes. Ellenben mindenkinek ajánlom, hogy még a kézi váltós autójában is cseréltesse le az olajat 50.000 km után, mert itt is elfárad, szennyeződik, megég az olaj. Sok mechanikus zaj el fog tűnni, és nem is drágább, mint egy motorolaj csere. Lassan itt a tavasz, kezdetét veszi majd a külső megszépülés is némi polírozás formájában. Kevertettem színhelyes festéket az autóhoz a Carcolornál, így néhány kavicsfelverődéssel már szegényebbek vagyunk :) Így hát várjuk a tavaszt, csak jöjjön!

 

20200224_161836.jpg

komment
süti beállítások módosítása