Ha jól emlékszem, utoljára szilveszterkor írtam az Alfáról. Januárban aztán számos változáson esett át, így most összegyűlt egy nagy adag műszaki tartalom, amit most megírhatok nektek. Ígérem, próbálom nem túl műszaki hangvételűre venni.

Közeledett a Brexit, én pedig szerettem volna egy nagy adag alkatrészt kicserélni az alfán, így egyben leadtam a rendelésemet a nagyszerű, angliai székhelyű Totally Alfához, ahol be lehet szerezni olyan dolgokat, amiket máshonnan nem. Például olyan futómű alkatrészeket, amik idővel elrozsdásodnak, és az új is elrozsdásodik, viszont ezek a srácok legyártják neked rozsdamentes acélból, kétszer annyiért. Ilyen volt nekem a két hátsó rugó felütköző gumija, és azok tartói. Itt is van egy kép róla:

Tudniillik a rugózás és lengéscsillapítás úgy van kitalálva, hogy amikor túl nagy pofont kap a kerék, például egy kátyúban, akkor egy gumi ütköző gátolja meg, hogy felütve a futómű összeverje saját magát. A felső képen látható az Alfa GTV hátsó felfüggesztése. A rugó belsejében felül van egy szürke henger (a továbbiakban csak pohár), az aljában a gumi felütközővel. Na most az a pohár úgy van kialakítva, hogy az esővíz, amit a kerék felver az útról, az szépen belefolyik, és belülről szétrozsdásodik. A tünet pedig, hogy minden durvább felütésnél éles koppanás hallható a hátsó kerék felől. A cseréje egyszerű feladat volt, ebben az esetben inkább az alkatrész volt drága. 

Balra a kiszerelt felütköző, jobbra a szép, új :)

 Miután az egyik vesémet eladtam ezekért a poharakért, eladhattam a másikat is a felniközepekért. Az új felnijeimhez ugyanis nem érkezett felnikupak, tudjátok, ez az a dolog a felni közepén, amin a logo is van. Gondoltam, hogy majd átteszem a régi felniből, de azok 58mm átmérőjűek, a gyári alfa felnibe pedig - mi más - gyári 50mm-es felnikupak kell. Így rendeltem ebből is négyet, Ricambi Originali feliratú dobozban, tehát gyári új alkatrészről van szó. Sokat dobott a felnik kinézetén.

Ha már az emblémáknál tartunk, kicseréltem a csomagtartó emblémát is, amiből szintén eredeti jött. De nem ám csak az embléma, hanem a teljes mechanika is, mivel - mint az egy videóból kiderült - az enyém nem jól működik. A GTV esetében ugyanis az emblémát elforgatva tárul elénk a kulcslyuk. Na most - elvileg - az embléma visszafordításánál egy rugó hatására a helyére kéne ugorjon, ami az enyémnél nem volt meg, ezért vettem új rugót és mechanikát is. Miután kicseréltem, nos, nem állítom hogy nem lett jobb, de azért messze van attól, hogy talján szenvedéllyel ugorjon a helyére. Mondjuk, hogy eddig csak forgatnom kellett, most viszont csak megpöccintem, és a helyére kerül ismét. Hozzátenném, hogy valamiért az Alfa Romeo ragaszkodik ehhez a fajta, réz lemezre festett emblémához, ami pár év után elkezd kifakulni, majd undorító módon hámlani, és a sok szép alfa romeo ilyen márka emblémával fut :( Erről persze a tulajdonosok is tehetnek, hiszen nem egy drága dolog cserélni. Persze Magyarországon vagyunk, ahol az emberek még mindig úgy gondolják, hogy az autó karbantartása egy olajcserében merüljön ki, és ez már a jobbik eset. 

Az új és a régi csomagtartó embléma

Kicseréltem továbbá a motor szívóoldalán az egyik csődarabot. Ezen a csövön szívja be a motor a levegőt, melynek egy részét műanyagból készítik, egy szakaszát pedig flexibilisre tervezik, hogy a motor rezgései menet közben ne törjék el a rideg műanyag csövet. Hozzátenném, hogy szintén beszerezhetetlen alkatrészről van szó. Mindegyik GTV-ben tönkremegy, a gyártó nem gyártja, és ahhoz nem lehet elég drágán adni, hogy az utángyártó ipar ráálljon, valamint GTV-ből sincsen sok az utakon sajnos. Az én kocsimat is már úgy vettem, hogy az előző olasz tulajdonos egy nagy adag ducktape-el igyekezett orvosolni a problémát. Egy francia cég azonban szilikonból készített pont az én típusomhoz valót, így - további szerveim eladása által - egy kisebb vagyonért megvettem ezt is.

Sajnos nem tudom elforgatni a képet... Alul az új, felül a régi flexicső. Jól látszik az avantgarde ducktape-es megoldás.

Némi faragás után simán a helyére ment. Az aljából kellett az újnak levágni durván egy centit, mert túl hosszú volt. Ennyi faragás simán belefér utángyártott új alkatrésznél. Még mindig jobb a helyzet, mint anno zsigulizás idején, ahol már az újan megvett utángyártott alkatrészről messziről látszott, hogy teljesen alkalmatlan a funkcióját ellátni. Kissé vastagabb is, mint a régi, így a gyári bilincsek nem voltak jók. Azonban a helyi barkácsboltban vettem hozzávaló bilincseket, így már szépen a helyén maradt. 

 Jól látszik, hogy illeszkedik szépen. Lehet, hogy kellett volna még egy, tarcsiba

Maradt aztán a végére a takarítás. 25-én már ránk köszöntött a 16 fokos tavasz, így lehetett pólóban dolgozni. Imádtam! Egész olcsón sikerült kárpittisztító gépet bérelni, így elszöszöltem egy délutánt az Alfa padlószőnyegével. Itt "előtte" kép nincsen, de azt hiszem a képek magukért beszélnek. Egy árnyalattal világosabb lett, mint volt. Mellesleg hihetetlen, hogy mennyi retek bír kijönni, még a látszólag szép kárpitból is.

A piros kárpit még mindig nagy kedvencem. Vidám belsőt minden autóba!

Ennyi lenne a helyzetjelentés. Cseréltem még a váltóban is olajat, de erről nem készült kép, illetve nem is olyan érdekes. Ellenben mindenkinek ajánlom, hogy még a kézi váltós autójában is cseréltesse le az olajat 50.000 km után, mert itt is elfárad, szennyeződik, megég az olaj. Sok mechanikus zaj el fog tűnni, és nem is drágább, mint egy motorolaj csere. Lassan itt a tavasz, kezdetét veszi majd a külső megszépülés is némi polírozás formájában. Kevertettem színhelyes festéket az autóhoz a Carcolornál, így néhány kavicsfelverődéssel már szegényebbek vagyunk :) Így hát várjuk a tavaszt, csak jöjjön!

Most nyilván ki fogok nyitni néhány bicskát a zsebekben, de ez a publikálás már csak ilyen dolog. Mondanám, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, azonban úgyis lesz olyan részlet ebben a cikkben, ami ismerős lesz, vagy tudsz valakit, akire ráillik majd. Végső soron, mindig csak rólatok írok, nem magamról. 

Hová lettek a randevúk? A felelősség, a vállalás, hogy felvállallak téged. Igen, hogy akármilyen is vagy, úgy egyben, jó és rossz, kellesz nekem. Hogy úgy hiányzik mindened, még az is, amit nem szeretek. És ha nem kellek, hát nem mondod, csak eltűnsz. Pont nem érsz rá, telefont nem veszed fel, leszarsz, nagy ívben kerülsz. Mi lett a nőinkből? Az imádatunk tárgyából, akik múzsái voltak a művészetnek. Hol van a szenvedélyes szerelem, amiért valakik valahol meghaltak? Hol van az a féltés, ami háborúkat robbantott ki? Hol vannak azok a törékeny nők?

Szextárgyak lettek. Elinfláltuk őket magazinok címlapján, meg aljas megjegyzésekkel szombat délutánokon a haverok előtt. Ezekből a dolgokból már csak a villogás maradt, az éhség csillapítása, a kielégülés. Csak arra kellettek, hogy önnön nagyságunkat ünnepeljük. Látjátok, ilyen csajom van! És ha már nem olyan, akkor eldobom, mint egy mocskos rongyot, amibe beletöröltem a legkedvesebb szervem az aktus után. Hol van már az "egészségben, betegségben"? Ez csak egy rossz vicc lett, amit senki sem gondol már komolyan. Majd elválok, aztán újra nősülök! Vagy nem nősülök, leszarom. Divat lett leszarni mindent. Akkor vagy te a király, ha minél nagyobb, fontosabb, és jelentőségteljesebb dolgot tudsz simán-lazán leszarni, mert akkor lesz, aki felnéz rád a retardált társadalomból, hogy te mekkora király vagy, mert még ezt is le bírtad szarni.

Aztán mit gondol egy elhasznált, kihasznált, csalódott nő, amikor megjelenik neki egy férfi? Egy értékrenddel, egzisztenciával, humorral, normális gondolkodással (nem én!) rendelkező férfi? Hogy ez kamu. Ez nem igaz, ilyen nincs. Ez megint csak egy marketing bullshit, hogy megdugjanak és leköpjenek a végén. Majd ahelyett, hogy elhinné, és elfogadná, csak lesajnálja azt a szerencsétlent. Te még hiszel a szerelemben? Tökre megérdemelnél valakit, aki szeret. Mondjuk nem engem, de valakit. Valakit, akit még nem tettek tönkre más suttyó buzik. Csak hát nincs már ilyen, mindegyiket lelki nyomorékká tettük.

Innen szép nyerni. Sajnos ki kell jelentenem, hogy a mai világban nem az a bátor, aki elmegy a háborúba, legyőzi a hétfejű sárkányt, hanem aki mer szeretni, legalább egy kicsit. Pártállástól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül.