Az összeomlás mindig néma

Azt hiszem eljött az ideje, hogy farkast kiáltsak, ezért meg is teszem, ahogy előttem már sokan mások. Valahol a világban, a piramis csúcsán van egy ember, aki először tudja, hogy jön a gazdasági összeomlás, mint a fregatt főárbócán a kosárba csücsülő ürge, aki először mondhatja, hogy "szárazföld!" Biztos valami Rothschild, de ha éppen nem, és mondjuk "berg"-re végződik a neve, akkor itt kikérheti magának. 

A nálam okosabbak azt mondják, hogy a kapitalizmus abból áll, hogy válságok jönnek, és a kapitalista társadalom vezetése pedig ezt a válságot kezeli. Egy pénzügyi elemző még 2013-ban azt mondta nekem, hogy a 2009-es válságot nem oldottuk meg, csak besöpörtük a szőnyeg alá.

Elmondtuk az embereknek, hogyan kell pénzügyileg tudatosnak lenni? Oktattuk őket, hogy csak addig nyújtózkodjanak ameddig a takarójuk ér? Valahogy nem emlékszem erre.

Szóval visszatérve a képzeletbeli piramisunk csúcsára, az ott ülő ember látja meg az első hangyabokányi bezuhanást az amúgy meredek emelkedést mutató grafikonján, és azt mondja az alatta levő kettőnek, hogy "válság". Aztán ők tovább adják az infót, és ez így megy egészen addig, amíg a kispolgár is meghallja avagy a bőrén érzi. 

Nekem tavaly ilyenkor mondták a nálam okosabbak (feljebb levők), hogy a 2019-es év a túlélésről fog szólni, és nem hittem nekik. Nem akartam. Sőt, ha úgy veszem, nekem egész jó évem volt. Volt sok munka, a boltban mindig kígyózott a sor, a parkolóban sosem volt hely, és az utolsó csöves is egy csúcskategóriás telefonnal lőtte a szelfit a rekordmennyiségű aludoboz gyűjtésével pózolva. Mindenki optimista volt, szépen sütött a nap. Aztán valahogy baljósra sikerült ez a karácsonyi leállás, mert az agyunk hátsó tükrében valahol tudtuk, hogy bizonyos dolgok, amiknek le szokás állni karácsonyra, nem fognak újraindulni januárban. Ehhez hozzájön az a fajta hangulat, hogy akik tíz éve elhúztak külföldre, pont most találják ki, hogy jó dolgukban unják az eurót, meg a fontot, és hát itthon sem olyan tré már minden, szóval vesznek itthon egy közepes panelt, aztán hazajönnek. Csak éppen azt felejtik el, hogy az ő helyüket azóta feltöltötték zömmel külföldi, olcsó munkaerővel. Nem kell már annyira a gyárnak a szakképzett munkás, mert majd szerez ő lakatost havi netto 150-ért, mondjuk Ukrajnából, vagy Indiából. 

Mivel én a fuvarozásban dolgozom idestova 10 éve így vagy úgy, ezért egyel hamarabb tudom, ha baj lesz, leginkább az fuvarozandó áruk mennyiségéből és számából. Ha nincs áru, az azt jelenti, hogy az emberek nem fogyasztanak. Nem vesznek autót, telefont, építőanyagot, ruhát, konyhai robotgépet, porfogó lóf*szt a nappaliba. És ha az emberek nem vásárolnak, akkor azt a gyártók érzik először, aztán a fuvarosok. Persze, valahol Kína meg Trump tehet róla, de tőlünk ez olyan k*rva messze van, hogy észre sem vettük, hogy közben hozzánk is begyűrűzik, ha két nagyhatalom összecsap.

Átrendeződik a világ, és ezt nekünk valahogy túl kell élni. 

Nekem mától szünetel a vállalkozásom. Ennyi volt, 4 év volt benne, és jó is volt. Nem akarom nektek itt elsírni min mentem keresztül az utóbbi hónapokban, csak el akartam mondani, hogy a válság úgy jön, mint a pofára esés. Először csak egy néma puffanás, és csak utána kezdesz ordítani, mert fáj. A munkahelyen pedig úgy jön, hogy egyszer csak nem csörög a telefon, nem érdeklődik senki. Nem vagy már annyira kívánatos munkaerő. Kiürül a profession, megtelnek a gyorstalpaló képzések. Valahogy így. Apropó, nem akar valaki még gyorsan egy magániskolát összehozni? Lennének ötleteim, hát persze!

Mit tanácsolhatok? Tartalékoljatok. Fizessétek ki az összes hiteleteket, töltsétek fel az éléskamrát. Lehetőleg új lekötést már ne kössetek. Gyorsan mozdítható pénzekre, vagyontárgyakra lesz szükség. És ha valaki úgy döntene, hogy most küldi el az anyjába a főnökét, lehet hogy bölcsebb, ha hallgat. 

Kicsit horoszkópszagú lett ez a bejegyzés, és tudom, hogy a gazdasági cikkeim érdeklik a legkevésbé az embereket, mert hát pénzügyileg mindenki mindent nyilván jól csinál, de úgy éreztem, ennyit publicistaként meg kell írnom. Jön az összeomlás, és néma lesz, mint  sír.