Elég komolyat mentünk tavaly, a körülményekhez képest :D Megkésve bár, de törve nem, arra gondoltam, hogy fussuk át gyorsan, mi is történt tavaly. Illetve férceljünk össze néhány álmot az idei évről, hogy hogyan lenne jó. Aztán meglátjuk, hogyan lesz.

Tényeg nem húznám hosszúra, így csak vázlatosanszedtem össze a tavalyi évet:

- 26 poszt született az okosságaimról, amiben volt hideg és meleg is

- Kezdésnek a Szerető c. bejegyzés volt a legolvasottabb. Legyetek észnél, tényleg. Kerüljétek el az ilyen szituációt, ha csak lehet. 

- Sikeresen kimásztam a depressziómból, ami nagy szó. Ehhez nagyban hozzájárultak a nehéz, de jóravaló döntések, hiszen mint azt ma már mindenki tudja, bizonyos dolgokat el kell engedni, mint a fagyos lejtőn érkező 40 tonnás kamiont. Továbbá nagy segítségemre volt a sport, és a túrázás mint új hobbi. Erről volt is egy kiváló bejegyzés, amit mai állás szerint 1344-en olvastatok. 

- A depressziómból való kilábalás végére a pontot egy új párkapcsolat hozta el az életemben. De róla csak érintőleg írok. Ezt az álmot inkább megtartom magamnak :)

- Kihullott a hajam, aztán visszanőtt. Ezt is a depressziós lelkiállapotom számlájára írom. Hozzátenném, hogy nem lett 100%-os az eredmény, de mondjuk 98%, amit már aláírok. Idén már a gyógyszert is elhagytam, meglátjuk, hogy visszatér-e a rettegett hajhullás. Drukkoljatok, hogy ne.

- Ami a legnagyobbat ment 15629 megtekintéssel, az A kamionos szakma 10 legnagyobb hazugsága. Gondolom felkapta a kamionos társadalom, azért látták ennyien. Kaptam érte hideget és meleget. Egy szubjektív vélemény volt, már amennyire egy leblogolt vélemény lehet magánvélemény, de most sem gondolom másképp. 

Nagyjából ez volt a tavalyi év. Idénre még csak nagyvonalakban találtam ki, hogy mit is szeretnék. Biztosan folytatom a bringázást és a túrázást. A bringázással most úgy vagyok, hogy a jelenlegi kerékpárom képességeit kezdem kimaxolni. Hiába, fejlődés van. A túrázás viszont még nagyon gyerekcipőben jár. Jó lenne folytatni a kéktúrát, illetve megejteni sátorozós, többnapos túrákat is. A kamionos pálya elhagyását is megkezdtem. De erről majd hosszabban akkor, ha minden adott a profilváltáshoz, viszont ez még évekbe telik. Az év végén tervben volt, hogy elkezdek egy podcast adást is, azonban ez egyelőre nagyon parkolópályára került. Lehet lesz valamiféle modernizálás írott tartalomról audio vagy video irányba, még meglátjuk. Törekedni fogok rá, hogy a sok munka mellett legyen móka is, amiről beszámolhatok nektek. Ennyi lett volna az összefoglaló, jönnek az új postok ezerrel!

Addig is kövessetek engem Facebookon, hogy ne maradjatok le az okkoságaimról ;)

Jó rég nem volt blogposzt, fene a formámat. Még adós vagyok egy túrabeszámolóval is, de hogy őszinte legyek, valahogy nem volt az utóbbi időben ihletem az írásra. Volt sok jó ötlet, amik egy részét el is felejtettem azóta, meg karácsony, meg elhúzódó betegeskedés. Tehát most mindenki képzelje ide, hogy elhúzom a a farzsebemből a mindenki másnál is ott lapuló, többezer oldalas kifogás könyvet, random felcsapom, és felolvasom, ami ott van. Nos, ennyit arról, hogy miért nem volt blog, viszont a túrabeszámoló hiányát kompenzálandó; íme egy túrás kellék bemutatása, ami bár egyszerű, mint egy bot, mégis meglepően hű társunk a bajban.

Szóval történt még októbertben, hogy utoljára elmentünk túrázni kedvesemmel (szégyen, hogy azóta se), és előtte elhatároztam, hogy beszerzek egy túrabotot. Nem voltak nagy elvárásaim, meg igazából nem tudtam mire lesz igazán jó, de úgy voltam vele, hogy jól esik néha rátámaszkodni egy botra, avagy milyen jó volt gyerekként is, amikor kirándultam. 

Honnan máshonnan is szerezhettem volna be ezt a remek kiegészítőt, mint a túrasznobok mekkájából, a Mountexből, ahol 10.000-től indul ez a remek termék, de simán találni 50.000-ért is. Értem én, hogy bele lehet magyarázni az áttörő technológiát a termékbe, de ez egy nyamvadék bot könyörgöm! 50 rugóért? Tudjátok, hogy nem kell nekem sok, ha a drága felszerelések megvásárlásáról van szó, de azért ez már Apple-i magasságokba emeli a pofátlanság határát. 

Ámde a panaszkodást félretéve kb egy tizesért vettem is magamnak egy pár, nagyon fancy zöld színekben pompázó darabot, ami meglepően jó szolgálatot tett. Tudom, sokan picsognak (akiknek nincs ilyen), hogy idegesítő a kopogása, meg nyuggerek nyomják ilyennel, viszont nem szégyen ellesni mástól dolgokat, ha egy nüansznyit kényelmesebbé tehető vele a saját hobbink. 

Mire is jó ez a remek szerkezet? Először is, sík terepen adja nekünk az ütemet, ami a monoton gyaloglást egy fokkal elviselhetőbbé teszi. Mert hát valljuk be, a legtöbb túra nagyja egy végtelenbe nyúló baktatás, hogy megnézzünk valami szépet. Társaságban is jól jön, hiszen nem mindenkinek van kedve énekelni, hogy "Ellopták az oroszok a tankot" 8-10 órán át. Még a legösszeszokottabb társaságban is beüt a csend, amikor mindenki megpróbál magában nem meghalni.

A legfőbb előnye azonban hegymenetben jön elő, amikor egy hosszabb emelkedőt kell leküzdenünk. Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a kifejtendő erő egy részét (kb 25%) átvihetjük a lábunkról a karunkra. Főleg, ha egy túrán már a harmadik emelkedőn kell felkapatni, akkor nagyon nagy segítség tud lenni. Ha poros, laza talajon kell felmászni, segít a stabilitás megőrzésében. Az így megspórolt erő a lábaidban jól jön majd a túra vége felé, amikor már eleged van mindenből.

Segítségedre lehet még, ha ágakat kell elhajtani az útból, vagy a pocsolyák mélységét kell megnézni. Ha pedig nem kell, akkor csak összecsukod, és befűzöd a hátizsákodba. A legtöbb túrazsákon van a botnak kiképezve kilön fül a külsején. 

Nagyjából ennyi lenne. Aki szeretne jobban elmerülni a témában, hogy milyet érdemes választani, meg hogyan kell a nagy könyv szerint használni, annak itt egy sokkal részletesebb leírás. Nekem nagyon bejött, biztos magammal viszem ezentúl, hogy ne érjen véget a jókedvű csatangolás idejekorán. Aki meg nem szeretne komolyabb összeget áldozni rá, az kifoghat Aldi/Lidl-ben jóárasítva tavasszal, kb 5-6.000 Forint környékén egy ilyet. Illetve egy jóféle faágból készíthető home made eszköz is a kreatívabbaknak. Szóval túrabot for life!

Tavasszal belekezdtem a túrás karrierbe, illetve megvettem méregdrágán a túrás felszerelésem egy részét. Szó mi szó, egyszerűen nem volt időm/erőm/kedvem azóta túrázni, de főleg időm. Munkámból kifolyólag a nyár nekem szezon, és dolgoztam, amikor csak lehetett. Ha pedig 13-15 órákat dolgozok heti 5 nap, akkor hétvégén max eldőlni van kedvem. Közben lett egy kapcsolatom is, szóval érthetjük, hogy prioritásban a túrázás a háttérbe szorult.

Aztán a megrohadós melegből megérkeztünk a kellemes őszi időszakba is, a munkával úgyszintén lehettem már kicsit lazább. Sőt, annyira jól álltak a csillagok, hogy még a kedvesemet is sikerült meggyőznöm arról, hogy jó lesz neki, ha eljön velem túrázni, így végre 3 napon át Kéktúrázni fogunk!!! Na nem durván, mert csak itt a lakóhelyünk környéki szakaszokat, illetve abból is csak a könnyebb-rövidebbeket, de azért mégis. Elmegyünk ketten a Pilisbe, hogy lesétáljunk 54 kilométert Dorog-Piliscsaba-Hűvösvölgy-Rozália téglagyár szakaszon. Már alig várom.

Már napok óta az útvonalakat bújom, illetve szállást kerestem, felszerelést böngésztem, étrendet próbáltam összeállítani. Ha kicsit is és lassan is, de valami elkezdődik. Tudom, nem olyan nagy és egyedi fegyvertény a Kéktúra, mint mondjuk egy ultrafutás, hiszen előttünk már legalább 6200-an megcsinálták, és mire befejezzük, ez a szám még nőni fog. Mégis, egyszer a mi nevünk is ott lesz azon a dicsőségtáblán, és ez nagy dolog. Lehet egyszer a jövőben valamelyik utódom - ha olyan bekattant hülye lesz mint én - böngészi ezt a listát és meglátja rajta a nevem, akkor motiválja majd valamire, hogy ő is elkezdjen valamit. Ki tudja? Talán pont túrázni. Szóval kalandra fel! Cikk is lesz belőle, hát hogyne!

Mivel egy pár évet már eltöltöttem ebben a kiváló szakmában, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy beszéljünk arról, amit mindenki hisz a kamionozásról, de rosszul. Jöjjön a kamionos szakma 10 legnagyobb hazugsága.

1. A kamionos jól keres

Hogy mi a jó, mi a rossz, a sok meg a kevés abba most ne menjünk bele. Erről filozófus és közgazdász generációk írtak tele könyveket. Mondjuk, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy neki mi a jó fizetés. Egy kamionsofőr ma (2018 végén), nyerges szerelvényen 400-500.000 forintot keres, amit az átlaghoz képest mondhatnánk jónak, de aranyélet biztosan nem lesz belőle, ha havonta 4-8 napot vagy itthon. A legtöbb kamionos, aki nem hitelt törleszt, alkoholista, vagy játékgépezik, az általában kényelmi dolgokra költ. Van jó laptop, tévé, CB rádió, okosóra, márkás ruha, de ennyiben ki is fújt. A csencseléssel és ügyeskedéssel összeszedett vagyonokat ma már el lehet felejteni. 

2. A kamionos világot lát

Szűk értelemben véve inkább csak Európát, de a lényeg nem is itt van. A kamion (mivel nem kicsi) interurban közlekedik, tehát autópályán megy, és a városszéli ipari parkban rakja le a rakományát. Tehát ha azt hallod, hogy egy sofőr Párizsba, Londonba, Amszterdamba megy, akkor nem a mesés kultúrát, a gourmet éttermeket, és a megannyi látványosságot fogja élvezni, hanem egy koszos ipari parkban rakodik, aztán megy is el onnan, mert már jön is a következő fuvar. Nézelődésre max egy kint ragadt hétvégén lenne lehetőség, ha valami nagyobb város közelében lehet megállni, de ez viszonylag ritka. Ámde ha mégis megadatik, viszonylag kevés sofőr veszi a fáradtságot, hogy kimozduljon. A fülkében ellustulás, tunyulás és nasizás megteszi a hatását. 

3. A kamionos igazán szabad ember

Lehet, hogy valamikor az volt, de manapság biztosan nem. Nyomkövető van a kocsiban, kamera a fülkében, plusz a hatékonyság miatt nincsenek szabad napjaid, de sokszor óráid sem. Lerakodás után már kapod a következő rakodást, menni kell, mert akkor termel az autó. A kötelező 11 óra pihenés pedig egy vacsorára és egy normálisabb alvásra elég, a bármit csinálásra nem. És ha vannak szabad napok, azt minden kamionsofőr inkább otthon töltené, mert a számukra az a legszebb hely.

4. Az egyedi kinézetű kamionok

Sokan gondolják, hogy majd egyszer kamionosok lesznek, és csodásan airbrush festett, szúrófényekkel és ledekkel kicsinosított, krómfelnis, bőrrel behúzott nagyfülkés Peterbilt kamionnal vagiznak a pihenőkben. Jó is lenne, sokan vágynak rá, de a módosítások egyik felét a hatóságok nem engedik, a másik felét pedig a cégtulajdonosok. Ma nagyjából olyan kamiont fogsz hajtani, amilyet éppen kapsz. Szerencsére sokat javult a konkurenciaharc és a megbízhatósági elvárások növekedésével a gépjárműpark. Azonban ezek a szerelvények nagyjából szériaállapotban futnak életük végéig. Ami külcsínt illeti, jó, ha egy szúrófény hidat felszerelhetsz, a belbecs pedig kimerül a truck shopokban kapható bőr hatású műszerfal takarókban. Persze lehet igényes átkárpitozást kérni, de a céged biztosan nem fizeti ki, egy kamionos pénztárcájához mérten pedig igen drága mulatság. Ehhez hozzájön, hogy ma egy sofőr viszonylag ritkán tervez évekre egy cégnél. 1-2 évért pedig nem áldoz a kamionra. 

5. Jól lehet vele csajozni

Ezt már több helyről hallottam, de szerintem csak az a nő esik hasra a kamionozástól, akinek fogalma sincs, hogy mivel jár, illetve nagyjából egy hajléktalanhoz vonzódik. A nők többsége ugyanis viszonylag nehezen viseli, ha életük szerelme hetekig távol van, és ez nem is fog változni. Ma ha egy új ismerkedés közben kiejted a szádon, hogy kamionos vagy, nagyrészt csak szájhúzogatást kapsz a hölgyek többségétől. Arról nem is beszélve - és erről a sofőrök tehetnek - hogy a kamionosok oltári dürhő sudribunkónak vannak elkönyvelve a fejekben, akik csak hőzöngenek, mindenki elé kihajtanak a pályán, büdös, koszos igénytelen állatok. Szóval inkább azt mondanám, hogy ha sofőrként össze tudsz szedni egy lányt, aki kicsit is meg tud békélni azzal, hogy sofőr vagy, akkor tartsd meg.

6. A jókedvű, menősködő utazások

Valahogy mindenki úgy képzeli a kamionozást, hogy beülünk a hodály fülkébe vigyorogva, felrakjuk a napszemcsit, fütyül a turbó, húzzuk (nyomjuk) a dudát, és mindenki előre integet nekünk, miközben a CB-n érdeklődünk a kollégáktól, hogy mi a helyzet. A valóságban 9-10 órákat vezetsz teljes monotonitásban az autópályákon, a nagy zenéből csak egy legolcsóbb áruházi autórádió jut, és ha az emberek meglátnak egy belvárosban, csak azt a furcsa fintort látod az arcukon, hogy minek jött ez ide ezzel a nagy szarral? De ha nem így lenne, és te azért is megmutatod, hogy menő kamionos leszel, akkor hamar letöri majd valamelyik ellenőr/rendőr a lelkesedésedet, főleg ha egy nap akár 2 kontrollt is kapsz. A kontroll placcon pedig minden vagy, csak menő nem. Igyekszel szürke kisegér lenni, hogy lehetőleg gyorsan szabadulhass. Annak érdekében pedig, hogy többet ne szedjenek ki, mindenféle feltűnő rajoskodást elfelejtesz

7. Bármikor abba lehet hagyni

Ez olyan kijelentés, mint amikor egy dohányos mondja, hogy bármikor le tudja tenni a cigit. Most ugyan pont nincs kedve hozzá, de ha akarná, akkor menne. A legtöbb kamionos hasonlóan van. Egyrészt a többség nem ért semmi máshoz, de ha mégis van a zsebében +1 szakma, azt sem csinálta már évek óta. A többség megpróbál valamiféle kiugrási kísérletet. Elmegy garázsmesternek, szerelőnek, vagy bárminek, csak ne kelljen kamionozni. Hamar rájön, hogy a kaminoban senkihez sem kellett alkalmazkodni, senki nem mondta meg mikor ehetsz-ihatsz, vagy mehetsz ki a wécére, és a fizetés is jó esetben csak a fele lesz egy kamionos fizetésnek. A végeredmény, hogy az effektív több munka és a feleannyi pénz hamar visszakényszerít a kamionfülkébe, és keserű szájízzél lehet menni rakodni.

8. Aki mindenhez hülye, abból majd kamionsofőr lesz

Ez egy hatalmas tévedés a fejekben. Természetesen minden szakma megtanulható, így ez is, de csak azért, mert nem iskolában oktatják, még nem lesz egyszerű. Egyrész meg kell csinálni a jogosítványt és a temérdek papírt, hogy egyáltalán felülhessen valaki egy kamionra. A GPS-ek ellenére tudni kell tájékozódni, illik beszélni legalább angolul vagy németül, el kell viselni a magányt, tudni kell pótkocsival tolatni a nagyon szűk helyeken is, és úgy összességében valahogy ezt a szakmát jól csinálni. És itt még nincs vége, mert minden évben kell oktatásokra járni, 5 évente a papírjaid jó részét meg kell újítani (újra kell vizsgázni). Aki tehát mindenhez hülye, az a kamionozáshoz is hülye lesz. A kamionos szakmában pedig a hülyeség sokba fáj, ha azt vesszük, hogy egy szerelvény 50-70 millió forintba kerül.

9. A stresszmentes hosszú élet

Szokás mondani, hogy a kamionos nem tudni, miben fárad el, hiszen csak vezet. Aki így gondolja, annak javaslom, hogy üljön be a kocsijába és menjen el 700 km-t csak úgy, 90-nel, és mondja meg mennyire fáradt, amikor oda ért. Ezen kívül a stressz ugyanúgy az élet része itt is, mint máshol. Felidegesít a targoncás, a speditőr, a forgalomban az a suttyó buzi, akit mindannyian ismerünk. Egész nap egy autópálya porát lélegzed, konzerveken és tartósított kaján élsz, tisztálkodni pedig jó ha 2-3 naponta van lehetőséged. A sörözésről és dohányzásról már nem is ejtek szót. Hogy lássuk ennek az eredményét, nézzük meg, hogy hány nyugdíjas kamionsofőrt ismerünk? Jó, ha 1-2 embert. Ez azért van, mert a kamionsofőrök ritkán élik meg a nyugdíjas kort. 40-50 évesen hullanak el valami pihenőben, többnyire valami vérkeringéssel összefüggő betegségben, mint a trombózis, vagy a szívroham. És amúgy minek is, hiszen a hiába a nagy kereset, ha 40 évig csak minimálbérre jelentettek be.

10. A fenntartható családi élet

Ez kicsit kapcsolódik a csajozós ponthoz. Nem mondom, hogy nincsenek kamionosok családdal, de ne essen senki abba a hibába, hogy azt hiszi, ezek a családok működhetnek úgy, mint egy normális família. Egyrészt a sofőr, mint apa, nagyjából csak skypeon látja a gyerekeit felnőni. A gyerekeiben mindig csak egy keserű emlék, egy űr marad, hogy apa itt sem tudott ott lenni, apa oda sem tudott eljönni. Mindezt miért? Mert haza kell adni a nagy lóvét, ami családfentartásra már nem is olyan nagy lóvé. A közelség hiánya miatt sok ilyen házasság megy tönkre, a felesgek máshol vígasztalódnak, a gyerekek nem kötődnek. Nagyon erős kapcsolatnak kell lenni, hogy ezt az alkut mind a két fél be tudja tartani. Míg a családnak biztos megélhetést, addig a kamionsofőrnek egy élettel teli otthont ad. Aki így tud működtetni egy családot, tegye össze a két kezét. 

Összegezve a fentieket, a legtöbb ember a pénzért választja ezt a szakmát. Aki még gondolkodik csak rajta, hogy sofőr lesz, annak azt ajánlom, rendesen gondolja át. A jó keresetért évekkel és az életünkkel kell fizetni, és a pénz ellenére magányos remete életet kell élni, ami mentális leépüléssel járhat együtt. Megéri? Mindenki döntse el maga.

Azt hiszem lógok már pár cikkel, amik egy ideje a fejemben vannak, viszont a munka, magánélet és sok egyéb kifogás miatt csak most kezdek hozzá, és mindjárt egy tesztelés következik. Na jó, valójában a szabadság, és egy kezdődő torokgyulladás is kellett ahhoz, hogy leüljek írni. Jöjjön hát az elkerülhetetlen!

Tehát a Garmin 5X Plus Sapphire Edition a neve annak a több szempontból zavarbaejtő kütyünek, amiről most szó lesz. Szomorú sorsra jutott a szívemhez nőtt Polar V800, így mindenképpen kellett (sic!) egy új sportóra a helyére, ami hosszasnak tűnő, de valójában csekély ideig (2 nap) tartó őrlődés és keresgélés után ez az óra lett. Most ne menjünk abba bele, hogy úgy egyébként az edzéshez, a mindennapokhoz, az életbenmaradáshoz, vagy bármihez az életben van-e szükségünk okosórára vagy sportórára, hiszen nyilvánvalóan nincs, de megvesszük, mert kell, mert hittünk a marketingnek, és mert sokkal nyugodtabban hajtjuk álomra a fejünket, ha tudjuk, hogy ma is megtettünk 7000 lépést, és megmásztunk 10 emeletet.

A Garmin név a többség számára ismerősen cseng, főleg navigációiról ismert a gyártó. Nem is gondolnánk mennyi mindent gyárt még ezen kívül. Foglalkoznak kiegészítőkkel sportoláshoz, autózáshoz, hajózáshoz és repüléshez külön-külön. Kamerák, szenzorok, amit csak akarunk. Valljuk be, méréstechnikában kimagasló, amit csinálnak.

A csúcskategóriás sportóráit a Fénix névvel látta el. Jelenleg a 4. generációnál tart, amit fénix 5-nek hívnak. Létezik belőle 5S kisebb kijelzővel (42mm) a női csuklókra, 5-ös alapmodell közepes képernyővel (45mm) és az 5X, ami a legnagyobb képernyőt kapta (51mm), valamint pulzoximétert, és egy teljes értékű offline világtérképet is tartalmaz. Ezeknek a javított kiadása a Plus nevet kapta, ami az 5X Plus esetében nagyobb akkumulátort (300mAh-ról 480mAh-ra), több memóriát (12Gb-ről 16-ra), GarminPay szolgáltatást, Bluetooth Smart kompatibilitást (!!!), GALILEO műholdra csatlakozást valamint közel 500 zeneszám feltöltését jelenti a sima 5X-hez képest. És persze 48 darab pisztolyorrú mátyással kerül többe, mint az előd. 

Hosszas elemzés után tehát az fénix 5X Plus Sapphire egy javított kiadású, zafírkristály (karcálló) üveggel szerelt sportóra. Lássuk mit tud.

Külsőségek

Egyszerű, szürke, szabályos kockára emlékeztető dobozban érkezik, amin szerepel az óra képe, valamint az a rengeteg tulajdonság, amit az óra tud. A dobozban az órát találjuk, egy adatkábelt, valamint egy 170 oldalas használati útmutatót. Masszív tárgy, de túzottan nehéznek nem mondanám (96g). A széria gumi szíj kellemes tapintású, de nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy inkább fancy, mint strapabíró. Ezt valószínű a Garminnál is így gondolták, mivel QuickFit szíjak szerszám nélkül, könnyen cserélhetőek. Garminéknál egy szíj kb 15.000 forintért lehet a miénk, de az ebay-ről már 3000-ért is beszerezhető egy szép új darab. 

Az óra alján található a pulzus és véroxigénszint szenzorok. Elsősorban ez találkozik a bőrünkel, mivel a szenzorerdő a síkból enyhén kiemelkedik. 

Az óránk nem érintőképernyős, így az eltéveszthetetlen gombokkal tudunk navigálni a menüben. Valószínű ennek a featurenek a kihagyásával tudjuk elérni a kb 20 nap üzemidőt, ami edzés közben, folyamatos GPS használat mellett 13 órára csökken. A kijelző transreflective memory-in-pixel (MIP), 240x240 pixelt tud. A mai OLED képernyőkhoz szokott szemnek elég snassz lesz a látvány. Aki csodás színeket, érintős OLED képernyőt szeretne, az vegyen Apple Watchot, ne egy ilyen sportórát, amit arra terveztek, hogy társad legyen a világban, bárhová is mész. 

De mi van belül?

Őszintén szólva az óra minden funkciójáról születhetne egy cikk, de igyekszem lényegretörő lenni. A fénix órasorozat elsősorban túrázókra van szabva, de természetesen kiszolgál minden más sportágat is. Olyan funkciókról nem ejtek szót, ami szinte mindegyik sportórában is benne van, mint az iránytű, vagy a magasságmérés, mert természetesen ezeket ez az óra is hibátlanul tudja. Felcsattintjuk az órát a csuklónkra és már indulhatunk is.

A térkép a legfontosabb előnye ennek a kivitelnek a sima fénix 5-höz képest. A TOPO térképek nagyon hasznosak lehetnek sportolás során. A felkarra szíjazott tepsi telefonokat elfelejthetjük. Légy a világ végén, vagy csak a környék felfedezéséhez indítsd el a navigációt. Létezik Track Me funkció, hogy a gondtalan csatangolást eltévedés nélkül megússzuk. Futás vagy kerékpározás esetén a Trendline Popularity Routing segít nekünk. Kiválasztjuk, hogy mennyit szerenénk futni, és hogy milyen irányban, és a navigáció megtervez nekünk lehetséges útvonalakat. Kiválasztjuk a legszimpatikusabbat, és már lehet is falni a kilométereket. Sosem lesz egyhangú az útvonal. Mondhatnánk, hogy ott a Google Maps a telefonunkon, de aki túrázik, az tudhatja, hogy milyen jó, amikor nincsen térerő, normális mobilnet, vagy lemerülőben van a telefon.

A csuklón mérő pulzoximéter érzékelővel figyelmeztet a véroxigénszint veszélyes csökkenésére - rendkívül hasznos, ha magashegyi körülmények között szeretnénk túrázni. Jellemzően nem Magyarországon. Ellenben ha már elmegyünk a Tátrába, vagy az Alpokba csatangolni, igen hasznos lesz. 

A GarminPay jelenleg magyarországon nem elérhető. Ez azt tudná, hogy társítjuk a bankkártyánkat, így pénztárca nélkül is tudunk érintéssel vásárolni. Sajnos kicsiny banánköztársaságunkban még a telefonnal, sőt, bankkártyával fizetés is luxusnak számít bizonyos helyeken. De azért képzeljük el, hogy elmentünk futni és a szembe jövő büfében innánk egy ásványvizet, amit az óra érintésével tudnánk is fizetni. Ugye szép gondolat? 

A tárolt zenék és a vezérlés ismét a telefon nélküli sportolást hivatott segíteni. Elég egyszerűen működik, rátöltjük az órára kedvenc zenéinket, és egy összekapcsolt bluetotth fülessel már hallgathatjuk is. Ha nincs bluetooth fülesünk, akkor az óra tudja vezérelni a telefonon elindított zenelejátszót is, nem kell hozzá előbányászni futás közben a telefont. 

Az óra természetesen tudja az okos értesítéseket is. Ha összekapcsoltuk bluetoothon az okostelónkat vele, minden értesítést megkapunk az órára is. Hatalmas feature, hogy van az órán is ne zavarj mód, ami alvás közben hasznos. Engem az őrületbe kergetett a V800-nál, hogy ha a telefont lenémítom éjszakára, akkor az óra attól még minden Facebook értesítésnél rezgeti a csuklómat, akár hajnal 3-kor is. Ezt automatára is be lehet állítani, tehát amikor az óra érzékeli, hogy elaludtál, akkor automatikusan kikapcsolja az értesítéseket. 

Az óra támogatja a Bluetooth Smart és az ANT+ kiegészítőket is, így a régi vagy más gyártótól származó szenzorainkat is gond nélkül kezeli az óra. Nekem a Polar senzorokkal tökéletesen együttműködik.

Fejlett alváselemzéssel rendelkezik az 5X Plus. Nem csak azt mutatja meg, hogy hány órát aludtunk, és eközben hányszor mentünk ki a WC-re, hanem azt is, hogy épp az alvás melyik fázisában voltunk. Az alvási statisztikák között szerepel az alvás összideje, az alvási szintek és az alvás közbeni mozgás mértéke. A szundítások nem kerülnek rögzítésre az alvási statisztikákban. Egyből tudni fogjuk, hogy 8-10 óra alvás után miért ébredtünk úgy, mint ha le sem feküdtünk volna. A problémánkat nyilván nem oldja meg az óra, ami az alvászavarokat okozza, de legalább tudjuk, hogy mennyire súlyos, vagy hogy egyáltalán van. 

Az óra méri a stressz szintet is. A készülék az általános stressz-szint megállapításához elemzi az inaktív állapotban észlelt pulzusszám-változást. Az edzés, a fizikai tevékenységek, az alvás, a táplálkozás és a mindennapi stressz mind hatással van a stressz-szintre. A stressz-szint skálája 0 és 100 között mozog – 0-25-ig nyugalmi állapotról, 26-50-ig alacsony stressz-szintről, 51-75-ig közepes stressz-szintről, és 76-100-ig magas stressz-szintről beszélünk. Stressz-szintjének ismeretében könnyebben felismerhetjük a napunk során bekövetkező stresszesebb pillanatokat. Amennyit eddig teszteltem, nem kell ahhoz idegesnek lenni, hogy stresszesek legyünk. Az óra tartalmaz olyan applikációt, amelyet elindítva légzésgyakorlatokkal segít az ellazulásban.

A barométer funkció mutatja nekünk a légnyomás különbségeket, és viharjelző funkció is van benne. Ha edzés közben jelez, lehet hogy ideje hazafelé venni az irányt, vagy keresni egy védett helyet. 

Sportolás közben minden paraméter a legapróbb dolgokig testreszabható. Kezdve azzal, hogy a mit látunk futás közben a képernyőn, hogy milyen fényerővel és mennyi ideig világítson a kijelző, ha ránézünk. Be tudjuk állítani, hogy bizonyos pulzusszámnál a kellemes női hang bemondja a fülünkbe az adott értéket, és már tudjuk is hogy vissza kéne venni (vagy bele kéne húzni). De a sportban az igazi extrája nem is ez, hanem az, hogy olyan sportokat is kiemelten támogat, amiket halandó emberek aligha végeznek. Megnézte már valaki mibe kerül manapság golfozni? Egy teljes méréssorozat van például a golfra, síelésre, vagy az evezésre. Külön kiadású 5X Plus órák vannak vitorlásoknak, vagy pilótáknak. 

A mindennapi aktivitásmérés során a Garmin továbbmegy annál, mint hogy tegyél meg egy nap X lépést. Ezen felül minden nap meg kell másznád 10 emeletet, minden héten sportolnod kell X percet. Ezeket az értékeket mindig változtatja is a program. Mindig egy kicsit többet vár el, az előző naphoz képest. Ha nem volt időd a héten edzeni, akkor pedig lejjebb viszi a követelményeket. 

Az óra kinézete teljes mértékben testreszabható. A ConnectIQ áruházból szerezhetünk be hozzá új számlapokat, és új applikációkat. Ma például letöltöttem hozzá a Spotify vezérlőt, így majd óráról is tudom váltogatni a zenét, miközben bringázok. Nem kell megállni, telefon előbányászni, stb. 

Összegzés

Beszéljünk a pénzről. Ez az óra ma 279.900 forintba kerül a Zerge webshopban. Mikor ezt meglátjuk konkrétan berosálunk, és miután pelenkát cseréltünk, megértjük miért is kerül ez ennyibe. A leírásból láthatjuk, hogy akiknek ez az óra készült, azok mondjuk golfoznak, nyáron szeretnek vitorlázni, és munka után elmennek sportrepülőzni egy pár órát. Üzleti tárgyalásra felcsattintják az elegáns bűr szíjat, hétvégén a raftingoláshoz meg mondjuk egy kék gumiszíjat. Ez az óra azoknak van, akiknek nincs kedvük szívni. Nincs küzdés, ha napokig nem tudom tölteni, sem akkor, ha otthon maradt a telefonom. Nincs küzdés, ha gyorsan kell egy navigáció, sem akkor ha üzleti megbeszélésre kell menni, és outfitet kell váltani. Ez az óra a non-plus-ultra az okosórák között, és aki a fenti dolgokat rendszeresen űzi, annak zsebpénz lesz ezt a kettőnyolcvanat kidurrantani egy álmos szombat délután a boltban. A világ ilyen, és az elitet is ki kell szolgálni.

+1 Nekem miért kell egy ilyen óra?

Aki idáig elolvasta a cikket, az most már azt is megtudhatja, hogy én miért veszek magamnak egy ilyen órát. Egyrészt a V800 letérdelése (elkótyavetyélése) után nem találtam a Polar kínálatában olyan órát, ami jobb, mint a V800. A Garmin megvásárlása után egy héttel megjelent a Polar Vantage V, és inkább azt vettem volna, de mindegy is. A légyeg, hogy megtehettem most épp, hogy áldozok erre ennyit, és ez nyilván elengedhetetlen hozzá. Lehet ezért utálni, de mások megveszik félmillióért a legújabb iPhonet, vagy a 1 mihályért a legújabb MacBook Prot, esetleg új tévét három kiloért. Mindenki áldoz valamire, én erre. Az ok, amiért pont ezt az az, hogy minden egyes okosóra tesztben ezt az órát hozzák összehasonlításnak, ez az etalon. Ennek a legjobb a GPS-e, a pulzusmérője, az elemzése. Továbbá a túrázást és a biciklizést szeretném komolyabb szintre fejleszteni a következő években, és ámbár most még kb 10%-t használom ki ennek a remek terméknek, de valószínű jobban elmerülök a képességeiben, ha már komolyabb terepeken túrázhatok. 

Végül itt egy hosszú angol nyelvű teszt egy Garmin Fenix 5X képességeiről túrázás közben:

Hű társamtól az edzésben és a fitten tartásban, a Polar V800 sportórámtól búcsút kellett vennem. A fenét! Halálra ítéltem szegényt és a pokol tüzén fogok elégni.

2016 októberében vettem dobott össze nekem a család egy komolyabb összeget egy sportórára. Akkor már jó egy éve nyomtam a bringát, meg néha a fallbadázást. Már voltak kezdeti sikerek, meg fejlődés, ezért úgy láttam, hogy túl vagyunk a kezdeti nehézségéken, és nem lesz a biciklimből kétszer használt porfogó. A Polar V800 jó választás volt, 2 év garival, ráadásul egy Javier Noya Gomez kivitelt sikerült megvennem a normál árért, amiben benne volt egy plusz pedálszenzor és egy biciklis tartó az alap óra+pulzusmérő öv kombón felül. 

Szerettem az órát, nem is volt vele semmi gondom. Ráadásul amit tőlem kapott, az nem volt kevés, mégis még közel 2 év után is karcmentes volt. Rajtam volt télen-nyáron, tekertem vele a 70 fokban, velem volt munka közben. Kúsztunk a mocsokban, rakodások, kerékcsere, volt minden. Szóval bírta rendületlenül, nem állt meg, nem fagyott le, nem lassult be. Csak mérte az adatokat, elemezte, és adta a jó tanácsokat, hogy mit kéne másképp csinálni, többet pihenni, jobban edzeni.

Történt aztán, hogy elkezdett felpúposodni a gumi borítás az óratokon, a számlap alatt. Ez a működést nem befolyásolta, egyszerű esztétikai hiba volt. Gondoltam, hogy másfél hónappal a gari lejárta előtt visszaviszem, hogy javítsák meg. Mégis csak egy 120.000 forintos óráról beszélünk. Már korábban akartam, de nehéz volt megválni az órától. Keresni akartam 2-3 olyan hetet, amikor nem edzek, és akkor majd beadom. Egyszerű óratok fedlap cserét vizionáltam. Azonban nem ez történt.

Beadtam a D betűs áruházba, ahol vettem. Némi huzavona után át is vették, hogy majd szólnak, ha kész. Már másnap jött a telefonhívás, hogy fáradjak be az üzletbe, mert nem tudják javítani, így visszaadják az árát. Én, az anyagias véglény pedig - hű társamat elfelejtve - egyből a jelenlegi órakínálatot kezdtem el böngészni, mit lehet most kapni helyette. Bementem az üzletbe, és szó nélkül leszámolták a pénzt. Hozzátenném, több mint korrektek voltak. Két évig használtam a V800-t, visszaadták a teljes vételárat, és a szenzorokat is megtarthattam, a kerékpár szenzort és a pulzusmérőt, ami kb 40.000 forintos tétel. 

Míg leszámolták a pénzt, meg végeztünk a papírmunkával, addig egy utolsó pillantást vethettem hű társamra. Ott volt kvázi hibátlanul, és most valami szeméttelepen éppen húzzák rá a földkupacot. Úgy éreztem magam, hogy ez nem méltó vég neki. Egy sziklának kellett volna agyonzúznia a Dolomitokban, vagy egy biciklis borulásnál kellett volna leamortizálódjon. Kapnia kellett volna még ezer pofont az edzések alatt, hogy egy utolsó karc vigye be a végső döfést. Ez az óra tanított meg az edzések elemzésére. Motivált, hogy ha ott van a kezemen egy a méregdrága célszerszám, akkor igenis menjek el edzeni. Segített kiszámolni a diétámat, és kielemezte az alvásomat. Segített fejlődni és megmutatta a fejlődésem eredményét. Nehéz volt méltó utódot választani, hiszen az árához képest messze többet tudott, mint a társai. Mindezt úgy, hogy nem akartam lecserélni. Ha megjavították volna, akkor még 2-3 évig nem is gondolkodtam volna a cserén, mert bőven kiszolgált.

Az utódhoz nehezebb lesz kötődnöm, ez biztos. Egész más, és sokszor eszembe jut a polar, hogy ez vagy az máshogy volt rajta. Egy ideig még biztosan fura lesz, hogy nincs. Nem kizárt, hogy álmaimban is megjelenik majd, ahogy épp egy bezáródó fotocellás ajtó felé futok, majd dörömbölök rajta, hogy "MEGGONDOLTAM MAGAM! ADJÁTOK VISSZAAAA!". De nem, ők nem adják, és legyek boldog valaki mással. Az élet kegyetlen, és ismét bebizonyosodott, hogy semmi sem tarthat örökké. Nyudogj békében V800!

Most nyilván ki fogok nyitni néhány bicskát a zsebekben, de ez a publikálás már csak ilyen dolog. Mondanám, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, azonban úgyis lesz olyan részlet ebben a cikkben, ami ismerős lesz, vagy tudsz valakit, akire ráillik majd. Végső soron, mindig csak rólatok írok, nem magamról. 

Hová lettek a randevúk? A felelősség, a vállalás, hogy felvállallak téged. Igen, hogy akármilyen is vagy, úgy egyben, jó és rossz, kellesz nekem. Hogy úgy hiányzik mindened, még az is, amit nem szeretek. És ha nem kellek, hát nem mondod, csak eltűnsz. Pont nem érsz rá, telefont nem veszed fel, leszarsz, nagy ívben kerülsz. Mi lett a nőinkből? Az imádatunk tárgyából, akik múzsái voltak a művészetnek. Hol van a szenvedélyes szerelem, amiért valakik valahol meghaltak? Hol van az a féltés, ami háborúkat robbantott ki? Hol vannak azok a törékeny nők?

Szextárgyak lettek. Elinfláltuk őket magazinok címlapján, meg aljas megjegyzésekkel szombat délutánokon a haverok előtt. Ezekből a dolgokból már csak a villogás maradt, az éhség csillapítása, a kielégülés. Csak arra kellettek, hogy önnön nagyságunkat ünnepeljük. Látjátok, ilyen csajom van! És ha már nem olyan, akkor eldobom, mint egy mocskos rongyot, amibe beletöröltem a legkedvesebb szervem az aktus után. Hol van már az "egészségben, betegségben"? Ez csak egy rossz vicc lett, amit senki sem gondol már komolyan. Majd elválok, aztán újra nősülök! Vagy nem nősülök, leszarom. Divat lett leszarni mindent. Akkor vagy te a király, ha minél nagyobb, fontosabb, és jelentőségteljesebb dolgot tudsz simán-lazán leszarni, mert akkor lesz, aki felnéz rád a retardált társadalomból, hogy te mekkora király vagy, mert még ezt is le bírtad szarni.

Aztán mit gondol egy elhasznált, kihasznált, csalódott nő, amikor megjelenik neki egy férfi? Egy értékrenddel, egzisztenciával, humorral, normális gondolkodással (nem én!) rendelkező férfi? Hogy ez kamu. Ez nem igaz, ilyen nincs. Ez megint csak egy marketing bullshit, hogy megdugjanak és leköpjenek a végén. Majd ahelyett, hogy elhinné, és elfogadná, csak lesajnálja azt a szerencsétlent. Te még hiszel a szerelemben? Tökre megérdemelnél valakit, aki szeret. Mondjuk nem engem, de valakit. Valakit, akit még nem tettek tönkre más suttyó buzik. Csak hát nincs már ilyen, mindegyiket lelki nyomorékká tettük.

Innen szép nyerni. Sajnos ki kell jelentenem, hogy a mai világban nem az a bátor, aki elmegy a háborúba, legyőzi a hétfejű sárkányt, hanem aki mer szeretni, legalább egy kicsit. Pártállástól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül. 

Sosem voltam igazán beteges. A kötelező iskolaundoron kívül, ami a középiskolás éveimet végigkísérte, nem nagyon voltam beteg. Évente egy megfázás, és letudtam a dolgot. Aztán jött ez, amikor nagyon nem kellett volna (nyilván).

Alopecia areata, azaz foltos hajhullás, ami a semmiből jön, és irtózatosan nehéz megszabadulni tőle. Van ugyebár a klasszik androgén férfi hajhullás, vagy kopaszodás, amit nem könnyű feldolgozni, de valamennyivel elfogadhatóbb. Mert hát abba a korba érsz, kihullik, ez van. Ha megfeszülsz se nagyon tudsz ellene tenni. A foltos hajhullás esetében azonban a veszteség nem végleges, azaz vissza fog nőni. Egyszer, majd, ha úgy állnak a csillagok, vagy a szervezeted nem bal lábbal kel fel. Ráadásul, ez érinthet fiatalt, öreget, férfit, nőt egyaránt. 

Szokás manapság mindenre rámondani, hogy pszichoszomatikus, azaz a valami lelkileg nincs rendben veled, és az mutatkozik meg betegség formájában. Nem igazán van ez alátámasztva, de abban azt gondolom egyetértünk, hogy minden gyógyuláshoz elengedhetetlen a lelki nyugalom és az optimista hozzáállás.

A kezdet 2017. decemberben

Nekem valamikor tavaly szeptemberben indult, amikor kezdődő depressziós lettem. Megjelent a szakállamban egy 5 forintos méretű kerek folt, ahol nem nőtt többet szőr. Nem igazán zavart, mivel rendszeresen borotválkozom, csak fura volt. Eltelt néhány hónap és a folt egy kicsivel nagyobb lett. December elején azonban jött egy új folt a hajamban, a forgómtól nem messze. Kezdetben kicsi volt, de azért ez már aggasztott.

Először kipróbáltam a gyógynövény kapszulákat, meg felső polcos samponok, balzsamok, mindenféle aloe verás rettenet, egyik sem ér semmit. Idén januárban rohamtempóban kezdett hullani a hajam a foltok környékén. Két hét alatt simán egy centivel is nőtt az átmérő. Beletúrtam a hajamba és a kezemben maradt egy marék szaru és ezek rettentő kétségbeejtő pillanatok. Nincs mese, irány az orvos.

A negatív rekord 2018. májusában

Először háziorvos. Keressünk gócot! – mondta. Jött egy rakás vizsgálat, vér/vizelet of course, aztán fogorvos, teljes ultrahang, koponya CT, bőrgyógyász, röntgen. Minden negatív „szerencsére”. Ennek örülni kéne, de attól még ott volt bennem, hogy nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Nincs egy elcseszett szerv, amire rá lehetne fogni egyértelműen, hogy na, ez miatt van. Kaptam kenőcsöket, mondanom sem kell, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Elvégeztem egy csomó tesztet saját szakállamra is, olyan betegségekre, amiknek bármilyen melléktünete is lehet a foltos hajhullás. Még szifiliszre is teszteltem magam, szerencsére ezek is mind negatív eredménnyel zárultak.

Végső kétségbeesésemben felhívtam egy immunológust, Budapesten, maszeknál. Ekkora már a szakállamban és a hajamban levő foltok tenyérnyi méretűre híztak, illetve megjelent 4 új folt is. Kettő a tarkómon, 1 a jobb fülem felett, és 1 a szakállamban más területen. Főleg a két tarkómon levő tudott még fénysebességgel hullani. Vártam a találkozót a dokival, mint a messiást.

A vizsgálat nem tartott túl sokáig. Átnézte a laboreredményeket, illetve szemrevételezte a foltokat, és immunszupresszánst írt fel szteroiddal, hogy szedjem, és egy hónap múlva jelentkezzek. Autoimmun – mondta ki a tutit. Voltak azért kétségeim, de hittem neki, hinni akartam. Elkezdtem szedni a felírt immunszupresszáns gyógyszereket, és a kezdeti időkben nem történt semmi. Két hétig még mint ha jobban hullott volna. Majd a két hét elteltével megjelentek az első hajszálak. Rég nem örültem ennyire. Végre megfékeztük ezt a borzasztó betegséget. A siker hatására igyekeztem nem elfelejteni bevenni minden nap a szükséges gyógyszer adagot.

3 hónap kezelés után (2018. augusztus eleje)

Az önbizalmam kezdett ismét helyrejönni. Ráadásul a gyógyszerek hatására más - évek óta gyötrő - betegségeim is megszűntek. Azóta eltűnt az ekcémám, olyan foltok is, amik évek óta makacsul kitartottak. Nem vagyok allergiás, még a parlagfűre sem. Pedig mióta az eszemet tudom, a július és az augusztus halál volt nekem, kettesével szedtem az antihisztamint. A képeken látszik, hogy látványos a javulás, most már talán rendben leszek. Már nem érzem a boltban, hogy mindenki engem bámulna, és nem kell kényszerből sapkát hordanom. 

Nem állítom, hogy mindenki rohanjon immunológushoz a foltos hajhullásával, de rajtam segített. Illetve fontos, hogy az energiavámpírokat bannoljuk ki az életünkből. Állítom, hogy ez nagyban hozzájárult a gyógyuláshoz. Peace, love and happiness. 

Aki nagyjából nagykorú, az mind fizetett már ezért vagy azért büntetést. Jellemzően a közlekedésben szokás beszedni egy kerek kosár pénzt a szabálytalankodásért. Aki szabálytalankodik, büntessék meg, egyszerű a matek, ugye? Csak az egyenletből hiányzik egy változó.

A büntetés pszichológiája sokat változott a történelem során. Alapvetően akkor fizeted, hogy ha valami tiltott dolgot csinálsz, legalább is innen indul a sztori. Ha jól megkúrnak, akkor ugye te tanulsz belőle, és többet nem csinálsz ilyet. A pénz, amivel fizetsz az atyai pofon helyett van. Kis pénz, kis pofon, nagy pénz meg... Az ideológia tiszta, hiszen ha épp nem téged büntetnek, akkor te is azt mondod, hogy büntessék a gyorshajtót, a szemetelőt, meg a többi közösségellenes szemét renitens lázadót. 

Aztán jönnek a honatyák, és vakargatják a fejüket, hogy miként kéne feltölteni a kasszát? Amikor mindenedet is megadóztatták már kétszer, és a parasztgyalázat előtt vagyunk 2 centivel, akkor jön az aranytojást tojó tyúk, a büntetés. Mindenki szabálytalan, ezt tudjuk. De mi van akkor, ha szándékosan hajtanak bele a renitens viselkedésbe? Teremtenek egy hiányállapotot, kiraknak egy kamerát, aztán jön majd a levél, hogy miért jogos a bünti.

Emlékszünk a hírekben mostanában megjelent esetekre, hogy mozgó járműből trafiznak a rendőrök? Civil autó, csak hogy tuti legyen. TERMÉSZETESEN ők nem hajszolnak bele a szabálytalanságba, de érdekes módon, őket senki nem fogja tarkón rúgni, ha nem tartották be közben a követési távolságot, vagy nyomasztottak egy kicsit, hogy elrúgd a gázt egy bünti erejéig. Nem mondom, hogy ne büntessen, ha tényleg szabálytalan vagy, saját magad elhatározásából, de lehet többet segítene, ha elküldene egy kresz továbbképzésre. Esetleg egy patológiára nézelődni, hogy milyen lesz az összetört autóban a test. Lehet több elrettentő ereje lenne. Csak hát nem nevelni akarnak, hanem pénzt beszedni, ugye.

Velem történt mostanában, hogy van egy garázsom egy garázstelepen, legalább 20 éve. A kb 200 garázsra van kirakva 3 szemetes, természetesen mindig mindegyikből folyik ki a szemét. Mivel a szemetet nem bírod kiizzadni, illetve megenni sem egészséges, ezért lerakod a kifolyt szeméthalomhoz, mi mást tudsz tenni? Hogyan orvosolta ezt a problémát az önkormányzat? Kirakott egy kamerát, jó drágát, hogy még egy kirakott flakon címkéjét is le tudják vele olvasni, hogy a fagyállós flakon, az ugye veszélyes hulladéknak számít-e (csak hogy nagyobb legyen a büntetési tétel), majd ha oda tetted a szemeted, jön a papír, hogy fizess, 150.000 Ft-ig terjedő a büntetés. Kirakunk egy nagyobb szemetest? Sűrűbben elvitetjük a meglevőt? Vagy ha már kamerázunk, kirakunk egy táblát, hogy "figyelj paraszt, ne pakolj ide mert rektálisan vérezni fogsz"? Nem, egyik sem. Csak büntetünk. 

Semmi nem fog változni ebben a banánköztársasában, amiben élünk addig, amíg nem a problémát kezeljük, csak leveszünk érte egy kis pénzt. Mi lesz ennek a vége? Kreatív ám a polgár is. Nem mondom, hogy kellemes kámzsával a fejemen szemetet kivinni, de pénztárcabarát.