Most mindenki nyomja a tíz éves visszaemlékezést, hogy 2020, egy új korszak lesz, meg minden. Így hát én is összeszedtem fejben, hogy mi történt velem az elmúlt tíz évben, és össze is foglalnám veletek röviden, kevésbé lírai módon.

Azért is jó ez így most, mert pont tíz éve (2009. dec. 22.) volt a diplomaosztóm, kerültem ki a munkás világba, és vágtam bele a tragikusnak mondott munkás felnőttkorba. A dolgot súlyosbította akkor, hogy pont az év szeptemberében gyűrűzött be hozzánk érezhetően a gazdasági válság, így nem könnyítette meg számomra a karrier kezdetét. Végzett szociálpedagógusként pedig még nem is számíthattam túl nagy gázsira, összegezve tehát többszörösen hátrányos helyzetben voltam. Az első két évében voltam minden, csak akasztott ember nem. Elvállaltam ami jött, sokan voltunk így akkor. Benzinkutastól a hegesztőig, bármilyen munka jött, elvállaltam. Akkoriban 100.000 nettó kellett az életben maradáshoz, ma ez már inkább a duplája. 2012-ben lettem gépkocsivezető, mert fiatal voltam és kellett a pénz. Ez annyira jól sikerült, hogy most igen keserves kiszállni belőle, és beszállni valami tök újba. A munkát és a karriert tekintve most is kb ugyanazt érzem, mint 10 éve:

Sikeres évek vannak mögöttem, és azt érzem, hogy van előttem egy nagy szakadék, csak azt nem tudom milyen mély lesz, és mennyire nehéz lesz kimászni belőle.

Akkor ez 3 év volt.

A lakhatásomat tekintve, nem lettem backpacker, sem couchsurfer. Nem is vágyom rá így, hogy bejártam Európát minden héten. Fél év Budapest és fél év Sopron után visszatértem Tatabányára, amolyan jó földhözragadt módon. Egyszerűen ezt ismertem, még ha tré is. Azóta egy tragédia és oltári szerencse árán sikerült szert tennem egy saját ingatlanra, amivel egy nagyon kínzó fejfájástól szabadultam meg. Bár nem lakok benne ma sem, de az érzés, hogy ott van, nem veheti el senki, és bármikor oda mehetek lakni ha a szükség úgy hozza, az elképesztő biztonságérzetet ad. Másnak ez a szülői ház és a gyerekszoba. Sajnos nekem ez már nem opció, mióta el lett adva a "szülői ház". Tatabánya van tehát még most is, de ki tudja meddig! Az biztos, hogy páréven belül fel kell számolnom az itteni székhelyemet családi okok miatt. Siratni nem fogom, de kicsit azért hiányozni fog.

Barátságokat tekintve sikeres volt ez az időszak. Nem lett sok új barát, de aki lett, azokkal tényleg rendes, mélyenszántó, őszinte barátság tudott kialakulni. Voltak, akik lemorzsolódtak, de szép volt, amíg tartott a jó viszony. Az ember meg emlékezzen a szépre, ugye.

Párkapcsolati dolgaimat tekintve pedig... Hát, tulajdonképpen ez az egész blog arról szól, mind a 83 bejegyzésével, így vagy úgy. Volt benne minden, hosszú párkapcsolat, kaland, csalódás és öröm. Biztos, hogy ez visszafelé is igaz, hiszen én sem voltam sosem az a könnyen elviselhető ember, és mint tudjuk, az idővel ez nem javulni szokott. Miután megírtam a Mesterségem a magány című bejegyzésemet, tiszta vizet öntöttem a pohárba. Lapoztam, és eldöntöttem, hogy nem leszek többet a magány zászlóvivője ebben az életben. Most boldog vagyok Vele, és azt érzem, hogy könnyebb a világ terhe, mert ő van. Remélem sosem múlik el.

Így telt el nagyjából ez a tíz év, komolyan mondom, hogy szinte egy szempillantás alatt. És akkor ilyeneket még meg sem írtam, hogy hány új hobbi jött, hány kilót híztam vagy fogytam, vagy hány hajszálam hullott ki. De talán ez nem is olyan érdekes. Azt meg hogy tíz év alatt lett Facebook, meg Insta, elterjedt az okosteló, és a nokia töltő már senkit nem érdekel, majd megírja más. Idénre nem lesz több blogbejegyzés már, ha csak nem ér valami katartikus élmény.

Köszönöm mindenkinek aki olvassa, követi, megosztja, lájkolja, kommenteli az okosságaimat. Jó hogy vagytok, és remélem a következő 10 évben is itt lesztek, ahogyan én is. Addigra talán már egész másról fog szólni ez az egész. Boldog Újévet nektek, és legyen jobb az élet jövőre, mint idén!

Mivel egy pár évet már eltöltöttem ebben a kiváló szakmában, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy beszéljünk arról, amit mindenki hisz a kamionozásról, de rosszul. Jöjjön a kamionos szakma 10 legnagyobb hazugsága.

1. A kamionos jól keres

Hogy mi a jó, mi a rossz, a sok meg a kevés abba most ne menjünk bele. Erről filozófus és közgazdász generációk írtak tele könyveket. Mondjuk, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy neki mi a jó fizetés. Egy kamionsofőr ma (2018 végén), nyerges szerelvényen 400-500.000 forintot keres, amit az átlaghoz képest mondhatnánk jónak, de aranyélet biztosan nem lesz belőle, ha havonta 4-8 napot vagy itthon. A legtöbb kamionos, aki nem hitelt törleszt, alkoholista, vagy játékgépezik, az általában kényelmi dolgokra költ. Van jó laptop, tévé, CB rádió, okosóra, márkás ruha, de ennyiben ki is fújt. A csencseléssel és ügyeskedéssel összeszedett vagyonokat ma már el lehet felejteni. 

2. A kamionos világot lát

Szűk értelemben véve inkább csak Európát, de a lényeg nem is itt van. A kamion (mivel nem kicsi) interurban közlekedik, tehát autópályán megy, és a városszéli ipari parkban rakja le a rakományát. Tehát ha azt hallod, hogy egy sofőr Párizsba, Londonba, Amszterdamba megy, akkor nem a mesés kultúrát, a gourmet éttermeket, és a megannyi látványosságot fogja élvezni, hanem egy koszos ipari parkban rakodik, aztán megy is el onnan, mert már jön is a következő fuvar. Nézelődésre max egy kint ragadt hétvégén lenne lehetőség, ha valami nagyobb város közelében lehet megállni, de ez viszonylag ritka. Ámde ha mégis megadatik, viszonylag kevés sofőr veszi a fáradtságot, hogy kimozduljon. A fülkében ellustulás, tunyulás és nasizás megteszi a hatását. 

3. A kamionos igazán szabad ember

Lehet, hogy valamikor az volt, de manapság biztosan nem. Nyomkövető van a kocsiban, kamera a fülkében, plusz a hatékonyság miatt nincsenek szabad napjaid, de sokszor óráid sem. Lerakodás után már kapod a következő rakodást, menni kell, mert akkor termel az autó. A kötelező 11 óra pihenés pedig egy vacsorára és egy normálisabb alvásra elég, a bármit csinálásra nem. És ha vannak szabad napok, azt minden kamionsofőr inkább otthon töltené, mert a számukra az a legszebb hely.

4. Az egyedi kinézetű kamionok

Sokan gondolják, hogy majd egyszer kamionosok lesznek, és csodásan airbrush festett, szúrófényekkel és ledekkel kicsinosított, krómfelnis, bőrrel behúzott nagyfülkés Peterbilt kamionnal vagiznak a pihenőkben. Jó is lenne, sokan vágynak rá, de a módosítások egyik felét a hatóságok nem engedik, a másik felét pedig a cégtulajdonosok. Ma nagyjából olyan kamiont fogsz hajtani, amilyet éppen kapsz. Szerencsére sokat javult a konkurenciaharc és a megbízhatósági elvárások növekedésével a gépjárműpark. Azonban ezek a szerelvények nagyjából szériaállapotban futnak életük végéig. Ami külcsínt illeti, jó, ha egy szúrófény hidat felszerelhetsz, a belbecs pedig kimerül a truck shopokban kapható bőr hatású műszerfal takarókban. Persze lehet igényes átkárpitozást kérni, de a céged biztosan nem fizeti ki, egy kamionos pénztárcájához mérten pedig igen drága mulatság. Ehhez hozzájön, hogy ma egy sofőr viszonylag ritkán tervez évekre egy cégnél. 1-2 évért pedig nem áldoz a kamionra. 

5. Jól lehet vele csajozni

Ezt már több helyről hallottam, de szerintem csak az a nő esik hasra a kamionozástól, akinek fogalma sincs, hogy mivel jár, illetve nagyjából egy hajléktalanhoz vonzódik. A nők többsége ugyanis viszonylag nehezen viseli, ha életük szerelme hetekig távol van, és ez nem is fog változni. Ma ha egy új ismerkedés közben kiejted a szádon, hogy kamionos vagy, nagyrészt csak szájhúzogatást kapsz a hölgyek többségétől. Arról nem is beszélve - és erről a sofőrök tehetnek - hogy a kamionosok oltári dürhő sudribunkónak vannak elkönyvelve a fejekben, akik csak hőzöngenek, mindenki elé kihajtanak a pályán, büdös, koszos igénytelen állatok. Szóval inkább azt mondanám, hogy ha sofőrként össze tudsz szedni egy lányt, aki kicsit is meg tud békélni azzal, hogy sofőr vagy, akkor tartsd meg.

6. A jókedvű, menősködő utazások

Valahogy mindenki úgy képzeli a kamionozást, hogy beülünk a hodály fülkébe vigyorogva, felrakjuk a napszemcsit, fütyül a turbó, húzzuk (nyomjuk) a dudát, és mindenki előre integet nekünk, miközben a CB-n érdeklődünk a kollégáktól, hogy mi a helyzet. A valóságban 9-10 órákat vezetsz teljes monotonitásban az autópályákon, a nagy zenéből csak egy legolcsóbb áruházi autórádió jut, és ha az emberek meglátnak egy belvárosban, csak azt a furcsa fintort látod az arcukon, hogy minek jött ez ide ezzel a nagy szarral? De ha nem így lenne, és te azért is megmutatod, hogy menő kamionos leszel, akkor hamar letöri majd valamelyik ellenőr/rendőr a lelkesedésedet, főleg ha egy nap akár 2 kontrollt is kapsz. A kontroll placcon pedig minden vagy, csak menő nem. Igyekszel szürke kisegér lenni, hogy lehetőleg gyorsan szabadulhass. Annak érdekében pedig, hogy többet ne szedjenek ki, mindenféle feltűnő rajoskodást elfelejtesz

7. Bármikor abba lehet hagyni

Ez olyan kijelentés, mint amikor egy dohányos mondja, hogy bármikor le tudja tenni a cigit. Most ugyan pont nincs kedve hozzá, de ha akarná, akkor menne. A legtöbb kamionos hasonlóan van. Egyrészt a többség nem ért semmi máshoz, de ha mégis van a zsebében +1 szakma, azt sem csinálta már évek óta. A többség megpróbál valamiféle kiugrási kísérletet. Elmegy garázsmesternek, szerelőnek, vagy bárminek, csak ne kelljen kamionozni. Hamar rájön, hogy a kaminoban senkihez sem kellett alkalmazkodni, senki nem mondta meg mikor ehetsz-ihatsz, vagy mehetsz ki a wécére, és a fizetés is jó esetben csak a fele lesz egy kamionos fizetésnek. A végeredmény, hogy az effektív több munka és a feleannyi pénz hamar visszakényszerít a kamionfülkébe, és keserű szájízzél lehet menni rakodni.

8. Aki mindenhez hülye, abból majd kamionsofőr lesz

Ez egy hatalmas tévedés a fejekben. Természetesen minden szakma megtanulható, így ez is, de csak azért, mert nem iskolában oktatják, még nem lesz egyszerű. Egyrész meg kell csinálni a jogosítványt és a temérdek papírt, hogy egyáltalán felülhessen valaki egy kamionra. A GPS-ek ellenére tudni kell tájékozódni, illik beszélni legalább angolul vagy németül, el kell viselni a magányt, tudni kell pótkocsival tolatni a nagyon szűk helyeken is, és úgy összességében valahogy ezt a szakmát jól csinálni. És itt még nincs vége, mert minden évben kell oktatásokra járni, 5 évente a papírjaid jó részét meg kell újítani (újra kell vizsgázni). Aki tehát mindenhez hülye, az a kamionozáshoz is hülye lesz. A kamionos szakmában pedig a hülyeség sokba fáj, ha azt vesszük, hogy egy szerelvény 50-70 millió forintba kerül.

9. A stresszmentes hosszú élet

Szokás mondani, hogy a kamionos nem tudni, miben fárad el, hiszen csak vezet. Aki így gondolja, annak javaslom, hogy üljön be a kocsijába és menjen el 700 km-t csak úgy, 90-nel, és mondja meg mennyire fáradt, amikor oda ért. Ezen kívül a stressz ugyanúgy az élet része itt is, mint máshol. Felidegesít a targoncás, a speditőr, a forgalomban az a suttyó buzi, akit mindannyian ismerünk. Egész nap egy autópálya porát lélegzed, konzerveken és tartósított kaján élsz, tisztálkodni pedig jó ha 2-3 naponta van lehetőséged. A sörözésről és dohányzásról már nem is ejtek szót. Hogy lássuk ennek az eredményét, nézzük meg, hogy hány nyugdíjas kamionsofőrt ismerünk? Jó, ha 1-2 embert. Ez azért van, mert a kamionsofőrök ritkán élik meg a nyugdíjas kort. 40-50 évesen hullanak el valami pihenőben, többnyire valami vérkeringéssel összefüggő betegségben, mint a trombózis, vagy a szívroham. És amúgy minek is, hiszen a hiába a nagy kereset, ha 40 évig csak minimálbérre jelentettek be.

10. A fenntartható családi élet

Ez kicsit kapcsolódik a csajozós ponthoz. Nem mondom, hogy nincsenek kamionosok családdal, de ne essen senki abba a hibába, hogy azt hiszi, ezek a családok működhetnek úgy, mint egy normális família. Egyrészt a sofőr, mint apa, nagyjából csak skypeon látja a gyerekeit felnőni. A gyerekeiben mindig csak egy keserű emlék, egy űr marad, hogy apa itt sem tudott ott lenni, apa oda sem tudott eljönni. Mindezt miért? Mert haza kell adni a nagy lóvét, ami családfentartásra már nem is olyan nagy lóvé. A közelség hiánya miatt sok ilyen házasság megy tönkre, a felesgek máshol vígasztalódnak, a gyerekek nem kötődnek. Nagyon erős kapcsolatnak kell lenni, hogy ezt az alkut mind a két fél be tudja tartani. Míg a családnak biztos megélhetést, addig a kamionsofőrnek egy élettel teli otthont ad. Aki így tud működtetni egy családot, tegye össze a két kezét. 

Összegezve a fentieket, a legtöbb ember a pénzért választja ezt a szakmát. Aki még gondolkodik csak rajta, hogy sofőr lesz, annak azt ajánlom, rendesen gondolja át. A jó keresetért évekkel és az életünkkel kell fizetni, és a pénz ellenére magányos remete életet kell élni, ami mentális leépüléssel járhat együtt. Megéri? Mindenki döntse el maga.