Kék

Tavasszal belekezdtem a túrás karrierbe, illetve megvettem méregdrágán a túrás felszerelésem egy részét. Szó mi szó, egyszerűen nem volt időm/erőm/kedvem azóta túrázni, de főleg időm. Munkámból kifolyólag a nyár nekem szezon, és dolgoztam, amikor csak lehetett. Ha pedig 13-15 órákat dolgozok heti 5 nap, akkor hétvégén max eldőlni van kedvem. Közben lett egy kapcsolatom is, szóval érthetjük, hogy prioritásban a túrázás a háttérbe szorult.

Aztán a megrohadós melegből megérkeztünk a kellemes őszi időszakba is, a munkával úgyszintén lehettem már kicsit lazább. Sőt, annyira jól álltak a csillagok, hogy még a kedvesemet is sikerült meggyőznöm arról, hogy jó lesz neki, ha eljön velem túrázni, így végre 3 napon át Kéktúrázni fogunk!!! Na nem durván, mert csak itt a lakóhelyünk környéki szakaszokat, illetve abból is csak a könnyebb-rövidebbeket, de azért mégis. Elmegyünk ketten a Pilisbe, hogy lesétáljunk 54 kilométert Dorog-Piliscsaba-Hűvösvölgy-Rozália téglagyár szakaszon. Már alig várom.

Már napok óta az útvonalakat bújom, illetve szállást kerestem, felszerelést böngésztem, étrendet próbáltam összeállítani. Ha kicsit is és lassan is, de valami elkezdődik. Tudom, nem olyan nagy és egyedi fegyvertény a Kéktúra, mint mondjuk egy ultrafutás, hiszen előttünk már legalább 6200-an megcsinálták, és mire befejezzük, ez a szám még nőni fog. Mégis, egyszer a mi nevünk is ott lesz azon a dicsőségtáblán, és ez nagy dolog. Lehet egyszer a jövőben valamelyik utódom - ha olyan bekattant hülye lesz mint én - böngészi ezt a listát és meglátja rajta a nevem, akkor motiválja majd valamire, hogy ő is elkezdjen valamit. Ki tudja? Talán pont túrázni. Szóval kalandra fel! Cikk is lesz belőle, hát hogyne!