Hű társamtól az edzésben és a fitten tartásban, a Polar V800 sportórámtól búcsút kellett vennem. A fenét! Halálra ítéltem szegényt és a pokol tüzén fogok elégni.

2016 októberében vettem dobott össze nekem a család egy komolyabb összeget egy sportórára. Akkor már jó egy éve nyomtam a bringát, meg néha a fallbadázást. Már voltak kezdeti sikerek, meg fejlődés, ezért úgy láttam, hogy túl vagyunk a kezdeti nehézségéken, és nem lesz a biciklimből kétszer használt porfogó. A Polar V800 jó választás volt, 2 év garival, ráadásul egy Javier Noya Gomez kivitelt sikerült megvennem a normál árért, amiben benne volt egy plusz pedálszenzor és egy biciklis tartó az alap óra+pulzusmérő öv kombón felül. 

Szerettem az órát, nem is volt vele semmi gondom. Ráadásul amit tőlem kapott, az nem volt kevés, mégis még közel 2 év után is karcmentes volt. Rajtam volt télen-nyáron, tekertem vele a 70 fokban, velem volt munka közben. Kúsztunk a mocsokban, rakodások, kerékcsere, volt minden. Szóval bírta rendületlenül, nem állt meg, nem fagyott le, nem lassult be. Csak mérte az adatokat, elemezte, és adta a jó tanácsokat, hogy mit kéne másképp csinálni, többet pihenni, jobban edzeni.

Történt aztán, hogy elkezdett felpúposodni a gumi borítás az óratokon, a számlap alatt. Ez a működést nem befolyásolta, egyszerű esztétikai hiba volt. Gondoltam, hogy másfél hónappal a gari lejárta előtt visszaviszem, hogy javítsák meg. Mégis csak egy 120.000 forintos óráról beszélünk. Már korábban akartam, de nehéz volt megválni az órától. Keresni akartam 2-3 olyan hetet, amikor nem edzek, és akkor majd beadom. Egyszerű óratok fedlap cserét vizionáltam. Azonban nem ez történt.

Beadtam a D betűs áruházba, ahol vettem. Némi huzavona után át is vették, hogy majd szólnak, ha kész. Már másnap jött a telefonhívás, hogy fáradjak be az üzletbe, mert nem tudják javítani, így visszaadják az árát. Én, az anyagias véglény pedig - hű társamat elfelejtve - egyből a jelenlegi órakínálatot kezdtem el böngészni, mit lehet most kapni helyette. Bementem az üzletbe, és szó nélkül leszámolták a pénzt. Hozzátenném, több mint korrektek voltak. Két évig használtam a V800-t, visszaadták a teljes vételárat, és a szenzorokat is megtarthattam, a kerékpár szenzort és a pulzusmérőt, ami kb 40.000 forintos tétel. 

Míg leszámolták a pénzt, meg végeztünk a papírmunkával, addig egy utolsó pillantást vethettem hű társamra. Ott volt kvázi hibátlanul, és most valami szeméttelepen éppen húzzák rá a földkupacot. Úgy éreztem magam, hogy ez nem méltó vég neki. Egy sziklának kellett volna agyonzúznia a Dolomitokban, vagy egy biciklis borulásnál kellett volna leamortizálódjon. Kapnia kellett volna még ezer pofont az edzések alatt, hogy egy utolsó karc vigye be a végső döfést. Ez az óra tanított meg az edzések elemzésére. Motivált, hogy ha ott van a kezemen egy a méregdrága célszerszám, akkor igenis menjek el edzeni. Segített kiszámolni a diétámat, és kielemezte az alvásomat. Segített fejlődni és megmutatta a fejlődésem eredményét. Nehéz volt méltó utódot választani, hiszen az árához képest messze többet tudott, mint a társai. Mindezt úgy, hogy nem akartam lecserélni. Ha megjavították volna, akkor még 2-3 évig nem is gondolkodtam volna a cserén, mert bőven kiszolgált.

Az utódhoz nehezebb lesz kötődnöm, ez biztos. Egész más, és sokszor eszembe jut a polar, hogy ez vagy az máshogy volt rajta. Egy ideig még biztosan fura lesz, hogy nincs. Nem kizárt, hogy álmaimban is megjelenik majd, ahogy épp egy bezáródó fotocellás ajtó felé futok, majd dörömbölök rajta, hogy "MEGGONDOLTAM MAGAM! ADJÁTOK VISSZAAAA!". De nem, ők nem adják, és legyek boldog valaki mással. Az élet kegyetlen, és ismét bebizonyosodott, hogy semmi sem tarthat örökké. Nyudogj békében V800!