Elég komolyat mentünk tavaly, a körülményekhez képest :D Megkésve bár, de törve nem, arra gondoltam, hogy fussuk át gyorsan, mi is történt tavaly. Illetve férceljünk össze néhány álmot az idei évről, hogy hogyan lenne jó. Aztán meglátjuk, hogyan lesz.

Tényeg nem húznám hosszúra, így csak vázlatosanszedtem össze a tavalyi évet:

- 26 poszt született az okosságaimról, amiben volt hideg és meleg is

- Kezdésnek a Szerető c. bejegyzés volt a legolvasottabb. Legyetek észnél, tényleg. Kerüljétek el az ilyen szituációt, ha csak lehet. 

- Sikeresen kimásztam a depressziómból, ami nagy szó. Ehhez nagyban hozzájárultak a nehéz, de jóravaló döntések, hiszen mint azt ma már mindenki tudja, bizonyos dolgokat el kell engedni, mint a fagyos lejtőn érkező 40 tonnás kamiont. Továbbá nagy segítségemre volt a sport, és a túrázás mint új hobbi. Erről volt is egy kiváló bejegyzés, amit mai állás szerint 1344-en olvastatok. 

- A depressziómból való kilábalás végére a pontot egy új párkapcsolat hozta el az életemben. De róla csak érintőleg írok. Ezt az álmot inkább megtartom magamnak :)

- Kihullott a hajam, aztán visszanőtt. Ezt is a depressziós lelkiállapotom számlájára írom. Hozzátenném, hogy nem lett 100%-os az eredmény, de mondjuk 98%, amit már aláírok. Idén már a gyógyszert is elhagytam, meglátjuk, hogy visszatér-e a rettegett hajhullás. Drukkoljatok, hogy ne.

- Ami a legnagyobbat ment 15629 megtekintéssel, az A kamionos szakma 10 legnagyobb hazugsága. Gondolom felkapta a kamionos társadalom, azért látták ennyien. Kaptam érte hideget és meleget. Egy szubjektív vélemény volt, már amennyire egy leblogolt vélemény lehet magánvélemény, de most sem gondolom másképp. 

Nagyjából ez volt a tavalyi év. Idénre még csak nagyvonalakban találtam ki, hogy mit is szeretnék. Biztosan folytatom a bringázást és a túrázást. A bringázással most úgy vagyok, hogy a jelenlegi kerékpárom képességeit kezdem kimaxolni. Hiába, fejlődés van. A túrázás viszont még nagyon gyerekcipőben jár. Jó lenne folytatni a kéktúrát, illetve megejteni sátorozós, többnapos túrákat is. A kamionos pálya elhagyását is megkezdtem. De erről majd hosszabban akkor, ha minden adott a profilváltáshoz, viszont ez még évekbe telik. Az év végén tervben volt, hogy elkezdek egy podcast adást is, azonban ez egyelőre nagyon parkolópályára került. Lehet lesz valamiféle modernizálás írott tartalomról audio vagy video irányba, még meglátjuk. Törekedni fogok rá, hogy a sok munka mellett legyen móka is, amiről beszámolhatok nektek. Ennyi lett volna az összefoglaló, jönnek az új postok ezerrel!

Addig is kövessetek engem Facebookon, hogy ne maradjatok le az okkoságaimról ;)

Mivel egy pár évet már eltöltöttem ebben a kiváló szakmában, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy beszéljünk arról, amit mindenki hisz a kamionozásról, de rosszul. Jöjjön a kamionos szakma 10 legnagyobb hazugsága.

1. A kamionos jól keres

Hogy mi a jó, mi a rossz, a sok meg a kevés abba most ne menjünk bele. Erről filozófus és közgazdász generációk írtak tele könyveket. Mondjuk, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy neki mi a jó fizetés. Egy kamionsofőr ma (2018 végén), nyerges szerelvényen 400-500.000 forintot keres, amit az átlaghoz képest mondhatnánk jónak, de aranyélet biztosan nem lesz belőle, ha havonta 4-8 napot vagy itthon. A legtöbb kamionos, aki nem hitelt törleszt, alkoholista, vagy játékgépezik, az általában kényelmi dolgokra költ. Van jó laptop, tévé, CB rádió, okosóra, márkás ruha, de ennyiben ki is fújt. A csencseléssel és ügyeskedéssel összeszedett vagyonokat ma már el lehet felejteni. 

2. A kamionos világot lát

Szűk értelemben véve inkább csak Európát, de a lényeg nem is itt van. A kamion (mivel nem kicsi) interurban közlekedik, tehát autópályán megy, és a városszéli ipari parkban rakja le a rakományát. Tehát ha azt hallod, hogy egy sofőr Párizsba, Londonba, Amszterdamba megy, akkor nem a mesés kultúrát, a gourmet éttermeket, és a megannyi látványosságot fogja élvezni, hanem egy koszos ipari parkban rakodik, aztán megy is el onnan, mert már jön is a következő fuvar. Nézelődésre max egy kint ragadt hétvégén lenne lehetőség, ha valami nagyobb város közelében lehet megállni, de ez viszonylag ritka. Ámde ha mégis megadatik, viszonylag kevés sofőr veszi a fáradtságot, hogy kimozduljon. A fülkében ellustulás, tunyulás és nasizás megteszi a hatását. 

3. A kamionos igazán szabad ember

Lehet, hogy valamikor az volt, de manapság biztosan nem. Nyomkövető van a kocsiban, kamera a fülkében, plusz a hatékonyság miatt nincsenek szabad napjaid, de sokszor óráid sem. Lerakodás után már kapod a következő rakodást, menni kell, mert akkor termel az autó. A kötelező 11 óra pihenés pedig egy vacsorára és egy normálisabb alvásra elég, a bármit csinálásra nem. És ha vannak szabad napok, azt minden kamionsofőr inkább otthon töltené, mert a számukra az a legszebb hely.

4. Az egyedi kinézetű kamionok

Sokan gondolják, hogy majd egyszer kamionosok lesznek, és csodásan airbrush festett, szúrófényekkel és ledekkel kicsinosított, krómfelnis, bőrrel behúzott nagyfülkés Peterbilt kamionnal vagiznak a pihenőkben. Jó is lenne, sokan vágynak rá, de a módosítások egyik felét a hatóságok nem engedik, a másik felét pedig a cégtulajdonosok. Ma nagyjából olyan kamiont fogsz hajtani, amilyet éppen kapsz. Szerencsére sokat javult a konkurenciaharc és a megbízhatósági elvárások növekedésével a gépjárműpark. Azonban ezek a szerelvények nagyjából szériaállapotban futnak életük végéig. Ami külcsínt illeti, jó, ha egy szúrófény hidat felszerelhetsz, a belbecs pedig kimerül a truck shopokban kapható bőr hatású műszerfal takarókban. Persze lehet igényes átkárpitozást kérni, de a céged biztosan nem fizeti ki, egy kamionos pénztárcájához mérten pedig igen drága mulatság. Ehhez hozzájön, hogy ma egy sofőr viszonylag ritkán tervez évekre egy cégnél. 1-2 évért pedig nem áldoz a kamionra. 

5. Jól lehet vele csajozni

Ezt már több helyről hallottam, de szerintem csak az a nő esik hasra a kamionozástól, akinek fogalma sincs, hogy mivel jár, illetve nagyjából egy hajléktalanhoz vonzódik. A nők többsége ugyanis viszonylag nehezen viseli, ha életük szerelme hetekig távol van, és ez nem is fog változni. Ma ha egy új ismerkedés közben kiejted a szádon, hogy kamionos vagy, nagyrészt csak szájhúzogatást kapsz a hölgyek többségétől. Arról nem is beszélve - és erről a sofőrök tehetnek - hogy a kamionosok oltári dürhő sudribunkónak vannak elkönyvelve a fejekben, akik csak hőzöngenek, mindenki elé kihajtanak a pályán, büdös, koszos igénytelen állatok. Szóval inkább azt mondanám, hogy ha sofőrként össze tudsz szedni egy lányt, aki kicsit is meg tud békélni azzal, hogy sofőr vagy, akkor tartsd meg.

6. A jókedvű, menősködő utazások

Valahogy mindenki úgy képzeli a kamionozást, hogy beülünk a hodály fülkébe vigyorogva, felrakjuk a napszemcsit, fütyül a turbó, húzzuk (nyomjuk) a dudát, és mindenki előre integet nekünk, miközben a CB-n érdeklődünk a kollégáktól, hogy mi a helyzet. A valóságban 9-10 órákat vezetsz teljes monotonitásban az autópályákon, a nagy zenéből csak egy legolcsóbb áruházi autórádió jut, és ha az emberek meglátnak egy belvárosban, csak azt a furcsa fintort látod az arcukon, hogy minek jött ez ide ezzel a nagy szarral? De ha nem így lenne, és te azért is megmutatod, hogy menő kamionos leszel, akkor hamar letöri majd valamelyik ellenőr/rendőr a lelkesedésedet, főleg ha egy nap akár 2 kontrollt is kapsz. A kontroll placcon pedig minden vagy, csak menő nem. Igyekszel szürke kisegér lenni, hogy lehetőleg gyorsan szabadulhass. Annak érdekében pedig, hogy többet ne szedjenek ki, mindenféle feltűnő rajoskodást elfelejtesz

7. Bármikor abba lehet hagyni

Ez olyan kijelentés, mint amikor egy dohányos mondja, hogy bármikor le tudja tenni a cigit. Most ugyan pont nincs kedve hozzá, de ha akarná, akkor menne. A legtöbb kamionos hasonlóan van. Egyrészt a többség nem ért semmi máshoz, de ha mégis van a zsebében +1 szakma, azt sem csinálta már évek óta. A többség megpróbál valamiféle kiugrási kísérletet. Elmegy garázsmesternek, szerelőnek, vagy bárminek, csak ne kelljen kamionozni. Hamar rájön, hogy a kaminoban senkihez sem kellett alkalmazkodni, senki nem mondta meg mikor ehetsz-ihatsz, vagy mehetsz ki a wécére, és a fizetés is jó esetben csak a fele lesz egy kamionos fizetésnek. A végeredmény, hogy az effektív több munka és a feleannyi pénz hamar visszakényszerít a kamionfülkébe, és keserű szájízzél lehet menni rakodni.

8. Aki mindenhez hülye, abból majd kamionsofőr lesz

Ez egy hatalmas tévedés a fejekben. Természetesen minden szakma megtanulható, így ez is, de csak azért, mert nem iskolában oktatják, még nem lesz egyszerű. Egyrész meg kell csinálni a jogosítványt és a temérdek papírt, hogy egyáltalán felülhessen valaki egy kamionra. A GPS-ek ellenére tudni kell tájékozódni, illik beszélni legalább angolul vagy németül, el kell viselni a magányt, tudni kell pótkocsival tolatni a nagyon szűk helyeken is, és úgy összességében valahogy ezt a szakmát jól csinálni. És itt még nincs vége, mert minden évben kell oktatásokra járni, 5 évente a papírjaid jó részét meg kell újítani (újra kell vizsgázni). Aki tehát mindenhez hülye, az a kamionozáshoz is hülye lesz. A kamionos szakmában pedig a hülyeség sokba fáj, ha azt vesszük, hogy egy szerelvény 50-70 millió forintba kerül.

9. A stresszmentes hosszú élet

Szokás mondani, hogy a kamionos nem tudni, miben fárad el, hiszen csak vezet. Aki így gondolja, annak javaslom, hogy üljön be a kocsijába és menjen el 700 km-t csak úgy, 90-nel, és mondja meg mennyire fáradt, amikor oda ért. Ezen kívül a stressz ugyanúgy az élet része itt is, mint máshol. Felidegesít a targoncás, a speditőr, a forgalomban az a suttyó buzi, akit mindannyian ismerünk. Egész nap egy autópálya porát lélegzed, konzerveken és tartósított kaján élsz, tisztálkodni pedig jó ha 2-3 naponta van lehetőséged. A sörözésről és dohányzásról már nem is ejtek szót. Hogy lássuk ennek az eredményét, nézzük meg, hogy hány nyugdíjas kamionsofőrt ismerünk? Jó, ha 1-2 embert. Ez azért van, mert a kamionsofőrök ritkán élik meg a nyugdíjas kort. 40-50 évesen hullanak el valami pihenőben, többnyire valami vérkeringéssel összefüggő betegségben, mint a trombózis, vagy a szívroham. És amúgy minek is, hiszen a hiába a nagy kereset, ha 40 évig csak minimálbérre jelentettek be.

10. A fenntartható családi élet

Ez kicsit kapcsolódik a csajozós ponthoz. Nem mondom, hogy nincsenek kamionosok családdal, de ne essen senki abba a hibába, hogy azt hiszi, ezek a családok működhetnek úgy, mint egy normális família. Egyrészt a sofőr, mint apa, nagyjából csak skypeon látja a gyerekeit felnőni. A gyerekeiben mindig csak egy keserű emlék, egy űr marad, hogy apa itt sem tudott ott lenni, apa oda sem tudott eljönni. Mindezt miért? Mert haza kell adni a nagy lóvét, ami családfentartásra már nem is olyan nagy lóvé. A közelség hiánya miatt sok ilyen házasság megy tönkre, a felesgek máshol vígasztalódnak, a gyerekek nem kötődnek. Nagyon erős kapcsolatnak kell lenni, hogy ezt az alkut mind a két fél be tudja tartani. Míg a családnak biztos megélhetést, addig a kamionsofőrnek egy élettel teli otthont ad. Aki így tud működtetni egy családot, tegye össze a két kezét. 

Összegezve a fentieket, a legtöbb ember a pénzért választja ezt a szakmát. Aki még gondolkodik csak rajta, hogy sofőr lesz, annak azt ajánlom, rendesen gondolja át. A jó keresetért évekkel és az életünkkel kell fizetni, és a pénz ellenére magányos remete életet kell élni, ami mentális leépüléssel járhat együtt. Megéri? Mindenki döntse el maga.