Tegnap említettem, hogy belekezdtem valami újba, illetve hogy elvertem némi pénzt is rá. Jöjjenek hát a részletek, maratoni hosszúságú poszt következik.
Szóval az egész valamikor két éve fogant meg a gondolataimban, hogy kéne túrázni. Mert hogy van egy csomó érdekes hely, amit még nem láttam, és kocsival meg kamionnal megközelíteni kicsit körülményes. Akkoriban még nem voltak konkrét elképzeléseim, hogy pontosan mit. Néha csak úgy mentem volna, akár a kamionból is, cél nélkül. Megnézni mi van arra. Vagy erre. A biciklizés egyébként viszonylag oltotta a látnivalók iráni szomjamat, de azért csak maradt egy hiány, hogy kéne valamerre menni :-) Aki már kicsit is ismer, azt tudja, hogy amíg más mondja, addig biztos nem állok neki. Tehát nekem kell rájönnöm és kitalálnom, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni. Noszogathatott engem család, barátnő vagy haverok, egyből jött az ellenállás.
Aztán ahogy telt-múlt az idő, jöttek ilyen kultikus túrák, mint pl a Gerecse 50, ami már mindenkinek megvolt errefelé. Még annak is megvolt legalább egyszer, akiből ki nem nézném, hogy a sarki büfénél tovább megy. Aki meg hát ugye sportember, annak van egy szatyor érme, csak Gerecse 50-ről. Én pedig itt vagyok 31 évesen, és még sosem néztem meg, még csak a kiírást sem. Aztán hallottam az ilyen mágikus túrákról is, mint a Camino, vagy a Kéktúra. Na hát hogy azt valaki megcsinálja már az felfoghatatlan. Később persze nem is egy olyan emberrel találkoztam, aki befejezte a Kéktúrát. És tudjátok mi volt bennük a különleges? Hát semmi. Tök átlagos emberek voltak, akik kitalálták és megcsinálták. Nem úgy születtek, hogy a vérükben van, csak akarták. Én meg akkor ne akarjam?
Tehát kitaláltam, hogy én túrázni szeretnék, és azon belül is megcsinálni egyszer a Kéktúrát. A túra viszont nem annyira vidám dolog ha magányosan űzöd. Vannak ilyen sportok, amiket az ember szívesebben csinál egyedül, mint amilyen nekem is a biciklizés. Szeretem, ha csak felülök, tekerhetek, miközben megy a zene a fülemben. Nekem ez a meditáció, hogy elmegyek és kitekerem magamból a felesleges energiákat. Viszont túrázni jó lett volna valakivel. Most már lassan érthető lesz, hogy miért tart nálam 1-2 évig mire beérik egy gondolat, és cselekedet követi :-) Tehát elkezdtem ismerősökkel beszélgetni erről, hogy lenne hozzá kedvem, és hogyhogy nem egyre több ismerősömről derült ki, hogy vagy aktív túrázó, vagy az volt, és tökre menne. Azért milyen érdekes, hogy a hasonló bekattanású emberek valahogy mindig megtalálják egymást. Valakiről úgy derült ki, hogy egy beszélgetésünk alkalmával csak úgy elmondtam, hogy épp keresek valami túrafelszerelést, és ő tök lelkesen elkezdte mondani, hogy ő mit használ, mit ajánl és miért.
Ha jól emlékszem, valamikor március környékén jutott eszünkbe Attilával, hogy akkor be kéne nevezni a Gerecse 50-re, amiből gyorsan 30 lett, hogy kezdésnek mégse egy totális önmegszivatás legyen a vége. Már rendesen fel is lelkesültünk, hogy mekkora királyság lesz, míg fel nem fedeztem, hogy előnevezéses, és már nincsen hely. A Gerecse teljesítménytúrát egyébként 10-20-30-50 km-es távokban lehet teljesíteni, ha jól emlékszem még talán a 10km-es távra volt hely, de az meg a lesétálós kategória. Némi tanakodás után az találtuk ki, hogy nyomjuk le nevezés nélkül, igaz akkor nem lesz kitűző meg póló. Na de anélkül meg ki hiszi el, hogy lenyomtuk? :-) Tehát nem jó. De a túradrukk már benne volt Atiban is, meg bennem is. Elkezdtük hát nézni a túranaptárakat, hogy mi lesz mostanában mifelénk, és meg is találtuk a nekünk valót, a Gróf Sándor Móric emléktúrát. Le is beszéltük, hogy akkor elmegyünk hárman, mert Ati barátnője is jön (Blanka).
Itt elkövettem egy nagy hibát, ugyanis a túra előtti hétig nem nagyon történt semmi. Úgy gondoltam, hogy elég lesz bringával fenntartani a kondit, aztán a többi meg jön magától. A felszerelés megvásárlását oktondi módon az utolsó hétre halasztottam.
Mi kell egy 1 napos túrához?
- hátizsák
- sapka!!!
- hosszú nadrág
- lehetőleg izzadtság elvezetős póló
- jóféle túracipő (BAKANCS!!!)
- esőkabát, ha úgy van
Hátizsákot épp 1 hónapja vettem, mert kellett a biciklizéshez is. Már 15 éve nyúztam az előző táskámat, senki nem mondhatja, hogy nem érte meg az árát. Még gimiben volt sulitáskám, aztán az egyetemet is végig nyomtam vele. Majd velem volt minden költözésnél, munkába menet, végül a biciklizések közben volt hű társam. Nadrág, meg a spéci póló az kellett, farmerban mégsem nyomhattam le a túrát. Persze strandpapucsban is le lehetne nyomni, meg élére vasalt nadrágban, de na. A pólóból azért jó ez az izzadtság elvezetős, mert a sima pamut póló megszívja magát, és tocsogsz egész nap az izzadtságban, míg ez a jobbik kivezeti a póló külsejére, ahonnan elpárolog. Tényleg működik, kipróbáltam. Sokkal kevésbé érzed magad elázva, mint egy pamut pólóban. Esőkabátom van több is, úgyhogy ezt a tételt átugrottam. A hiányzó dolgok pótlására elmentem a helyi Decathlonba. Lett is minden egy kerek kosár pénzért, a cipővel viszont nagyon mellényúltam, és itt jön a sztori érdekesebb része :-)
Vettem egy Merrell cipőt, nem is volt drága, 15.000 Ft. Egyszer hallottam valahol, hogy a Merrell az egy jó név ebben a szakmában. Nem is vonnám ezt kétségbe, de én ezzel a típussal nagyon mellényúltam. Annyit még én is tudtam, hogy a túracipőt illik bejáratni, vagy betörni, ezért azt találtam ki, hogy a Turul körüli erdei utakon sétálok benne egy nagyobbat. Elindultam, és 1 km után már éreztem, hogy nem bírom tovább, nagyon durván töri a sarkam. Hogy őszinte legyek mindig nagyon körültekintő vagyok cipők terén, mert elég elcseszett lábfejem van. Sok cipőt kellett otthagynom már a boltokban, mert túl széles a lábfejem. De olyan, hogy töri a sarkam, pláne ilyen hamar és ennyire durván, már nagyon régen nem volt. Vissza is fordultam, a lépcsőházba már kínok kínjával értem. 2 km séta után a bőrömmel együtt jött le a ragtapasz. Mindig leragasztom a sarkam új cipőnél, hogy ne törje fel. Ennyit ért. Ez volt hétfőn, szombaton lesz a túra. Nagyon elkeseredtem, egyfelől, hogy rendbe jön-e a lábam a túráig, másfelől, hogy mi a fenében fogok túrázni. Ati low cost nyomja, ő azt mondta keressek egy kiszuperált edzőcipőt, jó az. Csak hát nekem nincsenek ilyenjeim, mert ami kikopik, az megy a kamionba használósnak, az meg a cipők halála. Amíg kényszer pihenőre voltam ítélve sokat olvastam a témában.
Egyrészt sebkezelés terén leforogtam azon, hogy milyen iszonyú drága a ragtapasz, simán elkérnek 2000 Ft-t egy dobozért. Viszont találtam egy nagyon jót. Van speciálisan vízhólyagos sarokra ragtapasz. Több napig fent marad, nem fáj, kipárnázza a sebet, és védi a szennyeződéstől és az elfertőződéstől. Ha valakinek ilyen gondja van, akkor ilyet kérjen a gyógyszertárban, nagyon bevált.
Másrészt, hogy kellene túracipő. Blogok, fórumok, ajánlók átolvasása után rájöttem, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint hogy kell egy lábbeli, amiben lehet járni. Az alap, hogy csak bakancs, mert tartani kell a bokát, tehát a túracipő csak bokorugráshoz. Kezdésnek rögtön nem mindegy, hogy milyen terepre kell. Mekkora hátizsák jön pluszba a súlyodhoz? Használni szeretnéd hóban is? A cikk végén belinkelem majd azokat a cikkeket, amiket a témában elolvastam, mert már most alig fér a fejembe. Tehát eldöntöttem, hogy nekem B talp kell, sok erdő, meg kevés szikla, mérsékelten közepes mennyiségű cuccal. Majd jött is a jó tanács, hogy ha élelmes vagy, akkor 1 számmal nagyobb bakancsot veszel, mert 20km után be fog dagadni a lábad, és akkor a boltban passzentos méregdrága bakancsodtól tele leszel vízhólyaggal. Tehát itt nem csak egy bakancsot veszel, hanem egy olyan alap szükséglet kielégítésére szolgáló terméket, amitől napokig, vagy akár hetekig függni fogsz. Le is lövöm a poént, a legjobb bakancsokat a németek/osztrákok gyártják. Náluk van hegy, meg hó, meg hideg, szóval biztos értenek hozzá. Hanwag, Lowa, Meindl, ezek a húzó nevek. Ha tudnátok hány olyan blogot olvastam végig, hogy a túrázó lábán a középkategóriás nagy nevek sorra véreztek el, és végül mind ezen márkák egyikénél kötött ki. Olyan nagy gyártók termékei hullottak szét, mint a The North Face, ami azért nem is olcsó, és ami a ruházatot illeti, nagyon nem is rossz. De haladjunk sorban.
Ha megfelelő talpról beszélünk, akkor Vibram. Ez egy olasz cég, ami csak talpakat gyárt. Mit tud?
- Mindegyik Vibram talp a maximális kényelmet nyújtja viselőjének. A magas kopásállóságot, és a hosszú élettartalmat a szigorú vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a cég 60 éves tapasztalata garantálja.
- Robosztus talpbütykök maximális tapadást biztosítanak sziklás talajon, a fékezést pedig az elkülönített sarokrész biztosítja az érkezéskor.
- Simább a harántrész, hogy a talp megőrizze természetes rugalmasságát.
- Csúszásmentes Trek Compound gumi a tökéletes tapadást biztosít minden talajon.
- Az hogy a Vibram cég mekkora hangsúlyt fektet termékeinek fejlesztésére és tesztelésére, legjobban abban mutatkozik meg, hogy egy hegymászókból és terepfutókból álló saját tesztcsapattal is rendelkezik.
(forrás: www.turaboltos.hu)
A csúcs bakancsokban a talpbetét és a talp között van egy puha réteg, ami felveszi a talpad formáját, ezt emlékező talpnak hívják.
A bélés jellemzően GORE-TEX membrános, illetve bőr. Ez röviden annyit tud, hogy a víz ne menjen bele a cipődbe, viszont az izzadtság, hő és levegő jöjjön ki. A Hanwag és Meindl bakancsokban van egy elvezető rendszer is, ami a hőt a bakancs szárán keresztül vezeti el.
A felső része nubuk bőr, ez bírja a legjobban. Minél kevesebb darabból van varrva, annál jobb. A százezres bakancsoknak elég letisztul kinézete van, nem véletlenül. Ezeket ápolni is könnyebb, mert hogy a bőr bakancsot waxolni kell serényen, hogy a víz ne tegye tönkre.
Még a fűzés sem mindegy. A bakancs jól újrafűzhető kell legyen, van olyan bakancs, aminél csapágyazott a fűzőlyuk. Ezen kívül a megfelelő helyen legyenek az akasztók. Például az egész lelke, a boka körüli plusz akasztó, amivel a lábfejedet a cipő sarokrészébe húzod, így nem fog csúszkálni a lábad, illetve a sarkad sem jár fel-alá. Nagyjából ennyit a bakancsokról. A bővebb leírásokat megtaláljátok a cikk alján.
Így esett, hogy a temérdek magamra húzott információval kinéztem a Mountex boltot. Egyébként tényleg, sokadjára tanulom meg, hogy ha komolyan kell valami, akkor azt csak szakboltból érdemes venni, mert ott értenek hozzá és van választék. Némi próbálgatás után - hogy ne eresszem még bővebb lére - egy Hanwag Banks II GTX-t vettem, egy kisebb polgári fizetésért. Ár ide vagy oda, megfogadtam az egyik cikk tanácsát, hogy ne nézzem az árat, hanem próbáljak fel több kategóriát, és azt vegyem, ami leginkább kényelmes, és funkcionálisan megfelel. Volt egy középkategóriás versenyző, de arról hiányzott a már említett bokánál levő fűzőlyuk, illetve nem tartotta a bokámat. Bezzeg ez, mint ha vajba lépnék, és teljesen a lábamra van szabva. Most már csak menni kell :-)
Péntek este írom ezeket a sorokat, holnap pedig kezdődik korán reggel a túra. Mire ti olvassátok, én már tudni fogom, hogy jól állítottam-e össze a szettemet a túrázásra. A bakancsot illett volna betörni, de a tapasztalat hiányát bátorsággal pótoljuk, hiszen időm sajnos nem maradt már rá. Drukkoljatok, életem első teljesítménytúrája lesz, amit remélem, követ hamarosan a következő is, míg el nem jutok a Kéktúráig. Kalandra fel!
Források:
Hasznos tanácsok bakancsvásárláshoz (átfogó cikk)
Én és a Tátra – Kalandozások a bakancsvásárlás útvesztőjében
A bakancsok bakancsa- Hanwag Alaska tartósteszt
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.