Tegnap említettem, hogy belekezdtem valami újba, illetve hogy elvertem némi pénzt is rá. Jöjjenek hát a részletek, maratoni hosszúságú poszt következik.

Szóval az egész valamikor két éve fogant meg a gondolataimban, hogy kéne túrázni. Mert hogy van egy csomó érdekes hely, amit még nem láttam, és kocsival meg kamionnal megközelíteni kicsit körülményes. Akkoriban még nem voltak konkrét elképzeléseim, hogy pontosan mit. Néha csak úgy mentem volna, akár a kamionból is, cél nélkül. Megnézni mi van arra. Vagy erre. A biciklizés egyébként viszonylag oltotta a látnivalók iráni szomjamat, de azért csak maradt egy hiány, hogy kéne valamerre menni :-) Aki már kicsit is ismer, azt tudja, hogy amíg más mondja, addig biztos nem állok neki. Tehát nekem kell rájönnöm és kitalálnom, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni. Noszogathatott engem család, barátnő vagy haverok, egyből jött az ellenállás.

Aztán ahogy telt-múlt az idő, jöttek ilyen kultikus túrák, mint pl a Gerecse 50, ami már mindenkinek megvolt errefelé. Még annak is megvolt legalább egyszer, akiből ki nem nézném, hogy a sarki büfénél tovább megy. Aki meg hát ugye sportember, annak van egy szatyor érme, csak Gerecse 50-ről. Én pedig itt vagyok 31 évesen, és még sosem néztem meg, még csak a kiírást sem. Aztán hallottam az ilyen mágikus túrákról is, mint a Camino, vagy a Kéktúra. Na hát hogy azt valaki megcsinálja már az felfoghatatlan. Később persze nem is egy olyan emberrel találkoztam, aki befejezte a Kéktúrát. És tudjátok mi volt bennük a különleges? Hát semmi. Tök átlagos emberek voltak, akik kitalálták és megcsinálták. Nem úgy születtek, hogy a vérükben van, csak akarták. Én meg akkor ne akarjam? 

Tehát kitaláltam, hogy én túrázni szeretnék, és azon belül is megcsinálni egyszer a Kéktúrát. A túra viszont nem annyira vidám dolog ha magányosan űzöd. Vannak ilyen sportok, amiket az ember szívesebben csinál egyedül, mint amilyen nekem is a biciklizés. Szeretem, ha csak felülök, tekerhetek, miközben megy a zene a fülemben. Nekem ez a meditáció, hogy elmegyek és kitekerem magamból a felesleges energiákat. Viszont túrázni jó lett volna valakivel. Most már lassan érthető lesz, hogy miért tart nálam 1-2 évig mire beérik egy gondolat, és cselekedet követi :-) Tehát elkezdtem ismerősökkel beszélgetni erről, hogy lenne hozzá kedvem, és hogyhogy nem egyre több ismerősömről derült ki, hogy vagy aktív túrázó, vagy az volt, és tökre menne. Azért milyen érdekes, hogy a hasonló bekattanású emberek valahogy mindig megtalálják egymást. Valakiről úgy derült ki, hogy egy beszélgetésünk alkalmával csak úgy elmondtam, hogy épp keresek valami túrafelszerelést, és ő tök lelkesen elkezdte mondani, hogy ő mit használ, mit ajánl és miért. 

Ha jól emlékszem, valamikor március környékén jutott eszünkbe Attilával, hogy akkor be kéne nevezni a Gerecse 50-re, amiből gyorsan 30 lett, hogy kezdésnek mégse egy totális önmegszivatás legyen a vége. Már rendesen fel is lelkesültünk, hogy mekkora királyság lesz, míg fel nem fedeztem, hogy előnevezéses, és már nincsen hely. A Gerecse teljesítménytúrát egyébként 10-20-30-50 km-es távokban lehet teljesíteni, ha jól emlékszem még talán a 10km-es távra volt hely, de az meg a lesétálós kategória. Némi tanakodás után az találtuk ki, hogy nyomjuk le nevezés nélkül, igaz akkor nem lesz kitűző meg póló. Na de anélkül meg ki hiszi el, hogy lenyomtuk? :-) Tehát nem jó. De a túradrukk már benne volt Atiban is, meg bennem is. Elkezdtük hát nézni a túranaptárakat, hogy mi lesz mostanában mifelénk, és meg is találtuk a nekünk valót, a Gróf Sándor Móric emléktúrát. Le is beszéltük, hogy akkor elmegyünk hárman, mert Ati barátnője is jön (Blanka).

Itt elkövettem egy nagy hibát, ugyanis a túra előtti hétig nem nagyon történt semmi. Úgy gondoltam, hogy elég lesz bringával fenntartani a kondit, aztán a többi meg jön magától. A felszerelés megvásárlását oktondi módon az utolsó hétre halasztottam. 

Mi kell egy 1 napos túrához?

- hátizsák

- sapka!!!

- hosszú nadrág

- lehetőleg izzadtság elvezetős póló

- jóféle túracipő (BAKANCS!!!)

- esőkabát, ha úgy van

Hátizsákot épp 1 hónapja vettem, mert kellett a biciklizéshez is. Már 15 éve nyúztam az előző táskámat, senki nem mondhatja, hogy nem érte meg az árát. Még gimiben volt sulitáskám, aztán az egyetemet is végig nyomtam vele. Majd velem volt minden költözésnél, munkába menet, végül a biciklizések közben volt hű társam. Nadrág, meg a spéci póló az kellett, farmerban mégsem nyomhattam le a túrát. Persze strandpapucsban is le lehetne nyomni, meg élére vasalt nadrágban, de na. A pólóból azért jó ez az izzadtság elvezetős, mert a sima pamut póló megszívja magát, és tocsogsz egész nap az izzadtságban, míg ez a jobbik kivezeti a póló külsejére, ahonnan elpárolog. Tényleg működik, kipróbáltam. Sokkal kevésbé érzed magad elázva, mint egy pamut pólóban. Esőkabátom van több is, úgyhogy ezt a tételt átugrottam. A hiányzó dolgok pótlására elmentem a helyi Decathlonba. Lett is minden egy kerek kosár pénzért, a cipővel viszont nagyon mellényúltam, és itt jön a sztori érdekesebb része :-)

Vettem egy Merrell cipőt, nem is volt drága, 15.000 Ft. Egyszer hallottam valahol, hogy a Merrell az egy jó név ebben a szakmában. Nem is vonnám ezt kétségbe, de én ezzel a típussal nagyon mellényúltam. Annyit még én is tudtam, hogy a túracipőt illik bejáratni, vagy betörni, ezért azt találtam ki, hogy a Turul körüli erdei utakon sétálok benne egy nagyobbat. Elindultam, és 1 km után már éreztem, hogy nem bírom tovább, nagyon durván töri a sarkam. Hogy őszinte legyek mindig nagyon körültekintő vagyok cipők terén, mert elég elcseszett lábfejem van. Sok cipőt kellett otthagynom már a boltokban, mert túl széles a lábfejem. De olyan, hogy töri a sarkam, pláne ilyen hamar és ennyire durván, már nagyon régen nem volt. Vissza is fordultam, a lépcsőházba már kínok kínjával értem. 2 km séta után a bőrömmel együtt jött le a ragtapasz. Mindig leragasztom a sarkam új cipőnél, hogy ne törje fel. Ennyit ért. Ez volt hétfőn, szombaton lesz a túra. Nagyon elkeseredtem, egyfelől, hogy rendbe jön-e a lábam a túráig, másfelől, hogy mi a fenében fogok túrázni. Ati low cost nyomja, ő azt mondta keressek egy kiszuperált edzőcipőt, jó az. Csak hát nekem nincsenek ilyenjeim, mert ami kikopik, az megy a kamionba használósnak, az meg a cipők halála. Amíg kényszer pihenőre voltam ítélve sokat olvastam a témában.

Egyrészt sebkezelés terén leforogtam azon, hogy milyen iszonyú drága a ragtapasz, simán elkérnek 2000 Ft-t egy dobozért. Viszont találtam egy nagyon jót. Van speciálisan vízhólyagos sarokra ragtapasz. Több napig fent marad, nem fáj, kipárnázza a sebet, és védi a szennyeződéstől és az elfertőződéstől. Ha valakinek ilyen gondja van, akkor ilyet kérjen a gyógyszertárban, nagyon bevált.

Másrészt, hogy kellene túracipő. Blogok, fórumok, ajánlók átolvasása után rájöttem, hogy ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint hogy kell egy lábbeli, amiben lehet járni. Az alap, hogy csak bakancs, mert tartani kell a bokát, tehát a túracipő csak bokorugráshoz. Kezdésnek rögtön nem mindegy, hogy milyen terepre kell. Mekkora hátizsák jön pluszba a súlyodhoz? Használni szeretnéd hóban is? A cikk végén belinkelem majd azokat a cikkeket, amiket a témában elolvastam, mert már most alig fér a fejembe. Tehát eldöntöttem, hogy nekem B talp kell, sok erdő, meg kevés szikla, mérsékelten közepes mennyiségű cuccal. Majd jött is a jó tanács, hogy ha élelmes vagy, akkor 1 számmal nagyobb bakancsot veszel, mert 20km után be fog dagadni a lábad, és akkor a boltban passzentos méregdrága bakancsodtól tele leszel vízhólyaggal. Tehát itt nem csak egy bakancsot veszel, hanem egy olyan alap szükséglet kielégítésére szolgáló terméket, amitől napokig, vagy akár hetekig függni fogsz. Le is lövöm a poént, a legjobb bakancsokat a németek/osztrákok gyártják. Náluk van hegy, meg hó, meg hideg, szóval biztos értenek hozzá. Hanwag, Lowa, Meindl, ezek a húzó nevek. Ha tudnátok hány olyan blogot olvastam végig, hogy a túrázó lábán a középkategóriás nagy nevek sorra véreztek el, és végül mind ezen márkák egyikénél kötött ki. Olyan nagy gyártók termékei hullottak szét, mint a The North Face, ami azért nem is olcsó, és ami a ruházatot illeti, nagyon nem is rossz. De haladjunk sorban. 

Ha megfelelő talpról beszélünk, akkor Vibram. Ez egy olasz cég, ami csak talpakat gyárt. Mit tud?

• Mindegyik Vibram talp a maximális kényelmet nyújtja viselőjének. A magas kopásállóságot, és a hosszú élettartalmat a szigorú vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a cég 60 éves tapasztalata garantálja.
• Robosztus talpbütykök maximális tapadást biztosítanak sziklás talajon, a fékezést pedig az elkülönített sarokrész biztosítja az érkezéskor.
• Simább a harántrész, hogy a talp megőrizze természetes rugalmasságát.
• Csúszásmentes Trek Compound gumi a tökéletes tapadást biztosít minden talajon.
• Az hogy a Vibram cég mekkora hangsúlyt fektet termékeinek fejlesztésére és tesztelésére, legjobban abban mutatkozik meg, hogy egy hegymászókból és terepfutókból álló saját tesztcsapattal is rendelkezik.

(forrás: www.turaboltos.hu)

A csúcs bakancsokban a talpbetét és a talp között van egy puha réteg, ami felveszi a talpad formáját, ezt emlékező talpnak hívják. 

A bélés jellemzően GORE-TEX membrános, illetve bőr. Ez röviden annyit tud, hogy a víz ne menjen bele a cipődbe, viszont az izzadtság, hő és levegő jöjjön ki. A Hanwag és Meindl bakancsokban van egy elvezető rendszer is, ami a hőt a bakancs szárán keresztül vezeti el. 

A felső része nubuk bőr, ez bírja a legjobban. Minél kevesebb darabból van varrva, annál jobb. A százezres bakancsoknak elég letisztul kinézete van, nem véletlenül. Ezeket ápolni is könnyebb, mert hogy a bőr bakancsot waxolni kell serényen, hogy a víz ne tegye tönkre. 

Még a fűzés sem mindegy. A bakancs jól újrafűzhető kell legyen, van olyan bakancs, aminél csapágyazott a fűzőlyuk. Ezen kívül a megfelelő helyen legyenek az akasztók. Például az egész lelke, a boka körüli plusz akasztó, amivel a lábfejedet a cipő sarokrészébe húzod, így nem fog csúszkálni a lábad, illetve a sarkad sem jár fel-alá. Nagyjából ennyit a bakancsokról. A bővebb leírásokat megtaláljátok a cikk alján.

Így esett, hogy a temérdek magamra húzott információval kinéztem a Mountex boltot. Egyébként tényleg, sokadjára tanulom meg, hogy ha komolyan kell valami, akkor azt csak szakboltból érdemes venni, mert ott értenek hozzá és van választék. Némi próbálgatás után - hogy ne eresszem még bővebb lére - egy Hanwag Banks II GTX-t vettem, egy kisebb polgári fizetésért. Ár ide vagy oda, megfogadtam az egyik cikk tanácsát, hogy ne nézzem az árat, hanem próbáljak fel több kategóriát, és azt vegyem, ami leginkább kényelmes, és funkcionálisan megfelel. Volt egy középkategóriás versenyző, de arról hiányzott a már említett bokánál levő fűzőlyuk, illetve nem tartotta a bokámat. Bezzeg ez, mint ha vajba lépnék, és teljesen a lábamra van szabva. Most már csak menni kell :-)

Péntek este írom ezeket a sorokat, holnap pedig kezdődik korán reggel a túra. Mire ti olvassátok, én már tudni fogom, hogy jól állítottam-e össze a szettemet a túrázásra. A bakancsot illett volna betörni, de a tapasztalat hiányát bátorsággal pótoljuk, hiszen időm sajnos nem maradt már rá. Drukkoljatok, életem első teljesítménytúrája lesz, amit remélem, követ hamarosan a következő is, míg el nem jutok a Kéktúráig. Kalandra fel!

Források:

Hasznos tanácsok bakancsvásárláshoz (átfogó cikk)

Sétafika túraportál

www.turabakancs.hu

Én és a Tátra – Kalandozások a bakancsvásárlás útvesztőjében

www.geotrek.hu

A bakancsok bakancsa- Hanwag Alaska tartósteszt

Hanwag bakancs javítás

Hanwag Tatra teszt

Túrazokni

Mégis mennyiből űzhető egy hobbi? Miért kerül minden hobbival kapcsolatos anyag aránytalanul sokba? Biztosan aránytalan ez? 

Szokás mondani, hogy be kell rakni a kezdő tételt a pókerben, nincs ez másképp akkor sem, ha úgy döntenél, hogy új hobbit választasz magadnak. Kis pénz, kis foci... mind ismerjük a mondást. Alapvetően van három féle nézet. Az első szerint mindent lehet csinálni gombokból, olcsón, abból amit összegereblyézünk a lomtárban. Van a második, aki költene ugyan rá de nem túl sokat, véleményem szerint ez a legrosszabb pénzügyileg. Végül pedig azok, akik egy kerek kosár pénzért megveszik a kezdő készletet, legyen szó sportról vagy kézműves hobbiról, én is ebbe a csoportba tartozom. 

Azt gondolom, mindenki aszerint dönti el, hogy mennyit fordít a szabadidős tevékenységére, amekkora igénye van rá. Ha te látni szeretnéd a tengert, elmehetsz stoppolva egy hátizsákkal és vadkempingezel valahol, vagy befizethetsz egy utazási irodánál és határ a csillagos ég. Akik olcsón szeretnék megúszni, nem tudom elítélni. Egyrészt mindenkinek jár a szórakozás, és ha nincs pénzed, nem ér annyit, nincs rá igényed, akkor csináld olcsón. Még mindig jobb, mint ha nem csinálnál semmit!

Azonban ha kicsit is komolyan veszel valamit, akkor be kell told a nagy zsetont kezdésnek. Ha el akarsz kezdeni sportolni, szokták az okos emberek mondani, hogy fussál, mert ahhoz nem kell semmi. Persze, futhatsz a kiszuperált edzőcipődben, csak utálni fogod. Itt fáj, ott nyom, széthullik, egy nagy szívás lesz az egész. Biciklizésnél sem indulhatsz el egy túrára úgy, hogy 10 éve nem vetted elő a cangát. De ha te csak egy karácsonyi ajtódíszt akarsz, akkor is el kell menj egy dekorációs boltba, megvenni az olyan ragasztópisztolyt, a hozzávaló díszítő cuccokat. Olcsó nem lesz. Kérdezz csak meg egy pecás ismerőst mennyit költ a hobbijára!

De pontosan mennyi az annyi? Ez az összeg akkor lesz a legpontosabb, ha

jó önismerettel, sok olvasással, akciók bújásával meghatározod, hogy mire van igényed, mire van szükséged.

Ha neked kell egy bicikli, amivel eljársz munkába napi 5 km-t, meg néha a környékben teszel pár karikát a családdal, akkor nem kell félmillióért a Merdia. Ha neked arra kell bicikli, hogy felkészülj egy komolyabb versenyre, fejlődj, és bírja a strapát, lehet, hogy félmillióért még akciósan sem kapsz megfelelőt. Ha tudod a pontos igényed, de spórolni akarsz, akkor életbe léphet egy másik opusz, az "Olcsó mindig drága". Ha megveszel valamit olcsón, ami széthullik két használat után, és utána megveszed azt a drágát, amit eredetileg akartál, akkor az olcsó+drága árával kell számolnod, és többe fog kerülni, mint ha már elsőre a jót (drágát) vetted volna meg. Ki akarsz tolni magaddal? Akkor vedd meg a legolcsóbb, leggagyibb eszközt. Arról már nem is beszélek, hogy micsoda sérüléseket lehet összeszedni nem jól megválaszott eszközök miatt, főleg a sportban. Ami jó, az általában sokba kerül, ezt biztosan kijelentem. Ha te a jó termékhez mégis nagyon olcsón jutsz hozzá, az mindig valakinek a kárára történik. Például valaki megvette, de nem jó neki, és gyorsan el akarja adni. Így az eladó bukni fog rajta, kára lesz, neked meg szerencséd. A legjobban egyébként akkor jársz, ha az adott eszközből a középmezőnyből választasz. Ha van nekedvaló jó bicikli 100.000 Ft és 300.000 Ft között, akkor egy 200.000 Ft körüli bringával biztosan nem jársz rosszul.

Mi van, ha nem gondolod ezt a hobbit komolyan? Akkor ismerd fel, hogy te ezt nem gondolod komolyan, és engedd el. Ne ölj pénzt olyan dologba, ami nem érdekel. Ha meg te ezt csinálni akarod, akkor készülj fel rá fejben, és pénztárcával is! 

Ennyi volt mára az okosítás. Aktualitása is van, mert vettem valami őrülten drágát, illetve belekezdek egy új hobbiba. Figyeljetek, jönnek az új posztok, és némileg vidámabbak lesznek, mint eddig ;-)

A sport az egyik legjobb módja az önbizalom építésének. Ha tunya vagy, elhíztál, sikertelen vagy, a sport akkor is sikerélményhez juttat. Önmagunk legyőzése az egyik legnehezebb és egyben legfelemelőbb érzése is. De hogyan is álljunk neki? 

Arról már írtam, hogy az elhatározást mindenkinek magának kell meghozni. Illetve ha belekezdtél, nagyon fontos, hogy megértsd, hogy az általad választott sporttevékenység megfelel-e a célodnak. Ennek kiderítésére csak egy módszer van, mindent mérni kell. Ha utálod a matekot, illetve nem vagy eléggé fegyelmezett az egész dokumentációhoz, akkor el kell menni egy személyi edzőhöz. Havi 30.000 Ft körüli összegért ő mindent mér neked, összeállítja az edzéstervedet és az étrendedet, valamint felügyeli az edzéseidet személyesen is. Ha kiszámolod, akkor ez egy elég komoly összeg évente, amit mind megspórolhatsz, ha önmagadat edzed. Illetve nem mindenki szeret közösségben edzeni, mert mondjuk szégyellős, vagy fél megmozdulni mások előtt, mert cikinek tartja. Butaság, de sokan vannak így. 

Szokás mondani, hogy minden fejben dől el, így a sportolással sincs másképp. Ha téged csak az motivál a mozgásra, hogy már ki van fizetve a kondibérlet, akkor az hamar el fog múlni, ha nincs kedved megmozdulni. Az első hetekben igen is kényszeríteni kell magadat, hogy elindulj és fuss, biciklizz, lemenj a terembe. A mindennapjaid részévé kell váljon a mozgás. Miután túlélted ezt a beszoktatást, jönnek az első eredmények, kicsit lóg rajtad a ruha, akkor lesz kedved már menni, és lesz lendülete a dolognak. 

A mérésnél az alap dolgokkal kell kezdeni. Leméred a mell, derék, csípő, comb, nyak, felkar kerületét. Ezt hetente újra mérheted. Fontos hogy ne csalj, mert csak magadat vered át.

Innentől jön a húzósabb része, kell venned egy mérleget, és ha már veszel, lehetőleg okosmérleg legyen. Sajnos - mint minden hobbinál - pénzt kell áldoznod a megfelelő eszközökre, hogy kényelmesebben, hatékonyabban tudd az edzést végezni. Az okosmérleg a testsúlyodon kívül megméri a tested zsír-izom-víz-csont arányát és tömegét is. Ez azért nagyon fontos, mert ha túlhajtod magad az edzéseken, akkor bizony zsír helyett izmot fogsz égetni, és habár csökkennek a körméreteid, elég káros dolgot csinálsz. Ennek kimutatására jó az okosmérleg. Én a Nokia okosmérleget ajánlom, itt van róla egy hosszabb teszt. Az ára jelenleg kb 45.000 Ft, de kifoghatsz egy jó kis akciót. 

Szükséged lesz még egy rendes sportórára, lehetőleg olyanra, amiben van beépített GPS. Vannak nagy nevek a piacon: Fitbit, Garmin, Polar, stb. A sportóra fogja mérni az edzéseid sikerességét, hatékonyságát. Nagyon fontos, hogy méri a regenerációt két edzés között, illetve alváselemzést is kínál. Ha megfogadsz egy tanácsot, NE sima okosórát használj sportolási célra. Az okosórák kicsit mindenre jók, ezáltal semmire sem jók igazán. Nagyon fancy egy okosóra, de azok gyorsan lemerülnek, sport közben előfordul, hogy oda fogod csapni valaminek, beleizzad a csuklód, víz alá meríted, stb. Nem fogják bírni a durva igénybevételt. Az órád a mérésen kívül ki is értékeli neked a beérkező adatokat, sőt javaslatot tesz a technika javítására, komplett edzéstervet állít neked össze, és beállíthatsz neki célokat is (meddig szeretnél mennyit fogyni, meddig szeretnél felkészülni a félmaratonra, stb) Jelenleg a középkategóriából a Polar M430-t tudom ajánlani. Nem rég jött ki a modell, nagyon sokoldalú sportóra. Itt találsz róla egy hosszú és átfogó tesztet. Ne feledd, hogy a sportórát nem cserélgeted - jó esetben - évente, hanem 3-5 évre veszed, így érdemes elsőre jót venni. Ez a modell jelenleg 60.000 Ft körüli összegért kapható, szerintem zöldben néz ki a legjobban :)

A pulzusmérés lehetőleg mellkaspánttal történjen. Az optikai pulzusmérést habár még nem próbáltam, de vannak kétségeim a pontosságát illetően. Edzés közben, ha laza a csuklódon az óra, mozog a karod sokat (pl tenisz), akkor előfordulhat, hogy nem lesz pontos a mérés, márpedig az okosórád az adatok nagyrészét a pulzusodból számolja ki. A mellkaspánt akusztikus jelet vesz egy kb 20 centis antennával, én erre szavazok, ami a pontosságot illeti. Érdemes keresni olyan egyedi kiadású órákat, amihez hozzá adják a pulzusmérőt. Ha nem, szintén sok gyártó kínál külön is 10-20.000 Ft összegért. Itt is preferáljuk a sportszer gyártó márkák termékeit.

Azt tudni kell, hogy minél több helyről jön az adat, annál pontosabb. Így szükséged lehet még futó vagy biciklis szenzorra. A biciklis szenzor elsősorban a pedál fordulatát méri. Ennek az a haszna, hogy az edzés során elégetett kalóriát az órád csak az alapján fogja mérni, amikor tényleg tekertél. Amikor lazán pihenésképpen ereszkedsz le egy dombon, akkor értelemszerűen nem égeted a kalóriákat. A futószenzor pedig egy a cipődre erősíthető kütyü, ami a lépéseid hosszát, magasságát méri, ezáltal a futásod hatékonyságát is elemzi. Kerüld el az önbecsapást! Ezekkel a kütyükkel különböző teszteket is végre tudsz hajtani, amik az edzettségedet mérik.

Amikor mindent beszereztél, jöhet az első adatok kiértékelése. Sokat kell olvasni a témában, hogy melyik adat mire jó, hogyan javítható, és miként szolgálja a fejlődésedet. Jó, ha beszélsz angolul, így hozzáférsz sok külföldi sportoló blogjához, de ha nem, akkor a magyar szakirodalom böngészése is elég lesz, mára igencsak kinőtte magát. Sok cikket találsz a shopbuilder oldalán, kezdésnek ez is megteszi. Nagyon fontos, hogy ne szigetelődj el. Beszélgess más sportolókkal, fórumozzál, tedd fel nekik a kérdéseidet. A válaszokat persze mérlegeld, mert sok buta berögződés is a fejekben van még, viszont hasznos tanácsokat húzhatsz magadra. Könnyen lehet, hogy mások inspirálása révén kipróbálnál más sportokat is. Ne hagyj ki egy jó kis raftingolást, vagy biciklitúrát, ami jó kaland is lehet.

A közösség az élet minden területén fontos, nincs ez másképp a sportban sem. Ha egyedül edzed magad, nyugodtan told fel az eredményedet a Facebookra, zsebeld be az elismerést a családtagoktól és a barátoktól. Ha minden nap nézed magad a tükörben, nem olyan feltűnő a változás, mint amikor egy barátod meglát egy hónap után. A cél végső soron az önbizalom, a sikerélmény, és az egészséges életmód elérése, ennek pedig szerves része a visszacsatolás, mások véleménye és elismerése, esetleg építő kritikája. 

Átfogóan ennyit a mérésről. Legközelebb már konkrétumokkal fogok szolgálni. És most kezdjetek böngészni, aztán mozogni :)

Nem mondhatom senkinek, elmondom hát mindenkinek c. rovatunkban a közszolgálatiság jegyében végig vesszük a mániás depresszió főbb jellemzőit. Mindenki hall róla, sokan összekeverik a szomorúsággal, mégis olyan dolog ez a legtöbb ember számára, amiről többnyire csak filmekben hall, tehát tudja hogy létezik, de igazából fogalma sincs róla. Nem lesz vidám, így "good vibes only" lányok gyorsan kapcsoljatok el, illetve be is kaphatjátok, mert ti sem vagytok jobbak, mint én.

Az öngyilkosság gondolata

Folyton ott van a fejeben, hogy meg kéne tegyél valamit. Amikor már idejét sem tudod mióta küzdesz, vagy hogy pontosan mi ellen teszed ezt. Megpróbáltál már mindent, körbejártad százszor, és nem megy. Igazából elég is volt. Mindig csak menni, felállni és menni előre, de hova is? Senkid sincs, nem is szeretsz senkit. Téged sem szeret senki. Csak görgeted az üzenőfaladat a megfelelő közösségi portálon, és egyszerűen nem érdekel mások ál-boldogsága. Sok mosolygós kép azoktól, akik belül meg ugyanúgy szenvednek, és ugyanúgy kétségek gyötrik. Beteg is vagy, nem gyógyulsz meg sose. Könyörögjél az orvosoknak, hogy gyógyítsanak meg, miközben nagy ívben szarnak a fejedre. Nekik csak a pénzed kell, ha meg mégse lettél jobban, hát istenem. Csak egy küzdelmes élet vár rád, mert élni ugye, na azt kell. De minek? Hogy felkelj minden nap és elmenj dolgozni, azért hogy sose gyere ki a fizudból? Vagy amikor mindened megvan, és igazából csak bejársz dolgozni, mert megszoktad? Mennyivel egyszerűbb lenne kiszállni, csak befejezni még itt, amíg van egy kis méltóságod. Még fiatalon, amíg még egy kicsit hiszed, hogy vagy valaki, vagy voltál valaki. Mert az élet az már rég elment melletted. Család meg gyerek, ugyan már! Ezek neked már csak erős kompromisszumokkal megoldható dolgok. Neked, aki sosem voltál képes a kompromisszumra. Nem érdekel már az egész, csak ki kéne szállni, még most, amíg lehet.

Mindezt tanító szándékkal "vetettem papírra", hogy ne kerülj bele ilyen helyzetbe. Vagy ha benne vagy, ne táplálj hamis reményeket. Az egész történet alapja egy ígéret. Egy olyan ígéret, amit a másik ha nem is mondott ki, de azzal, hogy kikezdett veled, megköttetett az alku. 

Az ígéret

Szerető többnyire egy közeli barátból lesz, nem vitás. Olyas valaki, aki közel áll, hiszen ez egy bizalmi viszony. Az alku pedig nem más, mint hogy egyszer te leszel az első, a number one. Még nem tudod hogyan, meg miként, de aki a kapcsolata ellenére úgy nyúl hozzád, az megfogadja, hogy te leszel az ő életében a valaki. Hiszen jobb vagy, hozzád jön el ahelyett, hogy a férjével lenne. Te vagy az a személy, aki mindent megad neki, ami otthonról hiányzik. Ha hiszed ha nem (főleg ha kerültél már ilyen helyzetbe), ez nem a szex elsősorban. Ez egy érzelmi dolog. Téged keres, ha már nem bírja. Téged hív, ha beszélni akar valakivel. Te vagy az első, ha baj van. A vicc az egészben, hogy sokszor úgy kerülsz bele a szerető szerepbe, hogy észre sem veszed, majd csak a közepén.

Kezdeti sikerek

Először csak incselkedtek. Egy-egy összenézés, egy mosoly. Aztán jönnek a bújtatott kedveskedések, az elsuttogott félmondatok. Az elalvás előtti üzenetek, hogy legyen szép az álmod, meg a reggeli első üzenetek. Azt is hihetnéd, hogy telepátia van köztetek, de nem, csak mindig ugyanakkor ír, és már ráálltál. Sok beszélgetés a bármiről. Közben az ígéreterősítő félmondatok, hogy el akar válni, meg már megint mekkora pöcsfej a férje. Nyeregben vagy, örülsz neki, a világ királya vagy. 

Dilemma és bűntudat

Egyre többször találkoztok, egyre több a rizikó. A végén már a leglehetetlenebb időpontokban futtok össze. Fél óra is elég, csak legyen. Reggel munka előtt, vagy este valami hülye kifogásra hivatkozva. A drogod lesz a nő, kell a napi adagod, bármi áron. Persze múlik az újdonság ereje, jönnek a nagy kérdések: "Miért is csináljuk ezt? Úristen, mit tettem? Szeretem még a férjem? Mi lesz a gyerekkel? Látott valaki?" Minden találkozás után hamar kialszik a lelkesedés a részéről. Már nem is köszön el a végén, csak kiszáll a kocsiból. Aztán alig szól hozzád, nem ír vissza, vagy csak kimérten. Mit csesztem el? - kérdezed magadtól. Aztán tőle is megkérdezed, ő meg bőg, hogy ő a legszarabb ember a világon. Meg mi lesz, ha lebukunk és rájön a férje? Vagy rájön a gyerek? Lehozhatod a csillagokat is az égről, biztos, hogy kevés lesz. Nem is kevés, inkább csak más, túlságosan más. Egy olyan világ, ami neki nem kell. Neki jó így, a komfortos kis otthonában, jó ez a meleg pocsolya, mert ha meleg is meg büdös is, de benne van 10 éve. Hozhatsz te ezer érvet, de akkor jön az örök joker kártya, a gyerek. A szent gyerek, aki nem láthatná többet az apját. Ezzel kapcsolatban te nem lehetsz okos. Veszekedések, telefon egymásra rábaszások, nagy lelki fröccsök, egymás karjában békülések. 

A nagy döntés

Válni vagy nem válni? Elhagyni a másikat, avagy sem? Eljuttok ide, és barátom, abban az egyben lehetsz igazán biztos, hogy bármilyen döntés is szülessen, te sosem leszel neki az első. Az esetek 99%-ban nem fog lelépni az illető, mégpedig azért nem, mert miért tenné? Leesik, hogy nálad csak vígasztalódott mindvégig. Elkezd helyrejönni a kapcsolata, mert nálad kiereszthette a fáradt gőzt, te ugye megadtad neki mindazt, amit otthon nem kapott meg, stb. Te csak egy pótlék vagy, kell belőled neki néhány dolog, a többi meg nem. Te nem leszel sosem elég jó pasi, vagy apja a gyermekének. És ha még el is válna, akkor mi van? Biztos nem fog az egyik kapcsolatból ki- és a másikba meg bemenni. Követelőző balek leszel, aki be akarja váltani végre azt az ígéretet, de tőlem tudd meg, hogy szánalmas vagy. 

Az alkudozás

A nagy döntés hideg zuhanyként zúdul rád. Ő visszamegy nagy eséllyel a megszokott kis életébe, te meg elhúzhatsz. Vagyis így kéne legyen, de neked ott tombolnak a fejedben a gondolatok, a szívedben az érzések. Főleg akkor, amikor ordít a csend, mert egyedül vagy, pontosabban "nélküle vagy". Megpróbálsz valahogy a közelében maradni. Nem akarod elhinni, hiszed, hogy ez még változhat. Hiszen ha eddig nem működött valami, akkor majd most mitől fog? Néha még bele is megy. Találkoztok, történik valami, még nagyobb bűntudattal vagy elhajtva. Ő sem tudja ezt kezelni, megígér dolgokat, hogy majd veled lesz, aztán persze nem jön, vagy kicsivel előtte lemondja. Feláll egy nagy hiányállapot előbb vagy utóbb. Lesz egy űr benned, amit nem tudsz kitölteni semmivel. Megpróbáltok ismét barátkozni, de már nem megy. Nem úgy nézel rá. Persze ha mégis megpróbálnád, akkor hamar csalódni fogsz.

A kellemetlen végjáték

Az egész viszony után, ha még fenn áll a kapcsolattartás, biztosan észre fogod venni, hogy sosem lesz már olyan mint régen. Egyszerűen egy nagy kellemetlenség vagy. A jelenléted, hogy volt egyszer valami, amire ő nem akar már gondolni, de te meg emlékezteted rá. Már nem leszel a baráti társaság része, sok esetben kellemetlen leszel. Jönnek a szankciók, hogy nem mehetsz fel hozzá többet, vagy nem bízza rád a gyerekét, akivel néhány hete még leendő nevelőapaként beszélgettél. Nem hívhatod fel, ne írogass bizonyos időpontokban bizonyos dolgokat. Ha véletlenül kiborulnál éreztetni fogja veled, hogy mekkora egy csődtömeg balek vagy, és hogy miért nem tudsz már túllépni ezen. Ha véletlenül te akarnád őt szankcionálni, az bármilyen megoldás legyen is, csak gyerekes lehet. Ahhoz, hogy a maradék kis önbecsülésedet összekapard, egyre tisztábban fogod látni, hogy az egyetlen megoldás, ha elengeded ezt az egészet, és kiszállsz belőle végleg. Magyarul nem beszélsz és nem találkozol vele többet!!! Ha nem így teszel, csak tönkre fogsz menni. Mindig egy alárendelt csicska leszel, akit ő méltatott egy dugásra. 

A károk

Mire számíthatsz, ha kimásztál ebből az egészből? Azon túl, hogy nyilvánvalóan passzoltad álmaid nőjét. A barátaiddal - ha vannak még - kicsit feszült lesz a viszony attól a sok "hülye vagy, bazdmeg"-től, ami alapvetően jellemezte a kommunikációtokat az utóbbi időben. Nem fognak elkerülni a mentális betegségek, például egy jó kis depresszió. A testi tünetek - ha például anyád nem hívta volna fel rá a figyelmedet - hogy lefogytál/meghíztál, spádt vagy, nem beszélsz, hajad kihullott, szarul öltözködsz, stb. Egy jó ideig képtelen leszel egy normális kapcsolatra. Mindig ő jut eszedbe, minden bokorban őt keresed. Még titokban reméled, hogy egyszer megjelenik az ajtódban, hogy beváltsa az ígéretét, de nem fog. Ami mindennél fontosabb, hogy le kell vonnod a kötelező tanulságot, mégpedig, hogy nem kezdesz olyan nővel, aki még kapcsolatban van, soha a büdös kurva életben. Legyen eszed, vedd észre a jeleket, és ne fuss bele mégegyszer! 

Hiúság. Igen, azt hiszem hiúság ez is, mint minden, amit azért teszünk, hogy mások szebbnek, jobbnak, többnek lássanak. Le akartam fogyni. Nem akartam semmi hókuszpókuszt, csak nem sóhajtani, ha le kell hajolni. Vagy csak bemenni bármelyik üzletbe úgy, hogy tudom, van a méretemben ruha, úgy egyáltalán. Nem kihízni egy ruhát. Nem egy lyukkal kijjebb, hanem beljebb rakni a nadrágszíjat. Nem lihegni, ha felmegyek a lépcsőn. Mit még? Akartam egy elismerő pillantást. Nem azt, ami egy szakmai eredményért jár, hanem amikor a szembe jövő pár női tagja egy kósza pillanat erejéig a szemével gusztál. Hiúság az egész, de vállalom.

Először csak foglalkozol a gondolattal. Kéne valamit csinálni. Egy szombat délután a hamburgeresnél ültök a pároddal. Miközben a forgalmat bambulod jóllakottan amíg a másik mégeszik, amikor meglátod a derengő tükörképedet az üvegen. Baszki... Tényleg ekkora vagyok? Kicsit feljebb is csúszol a tespedésből, nehogy már. Tudod, hogy ide most kevés lesz a light kóla a jövő szombaton. Napokig csak forgolódsz éjszakánként. Úgysem tudnál aludni, megszoktad már a magas vérnyomást, meg a kiszámíthatatlan anyagcserét. Túl sósat vagy túl édeset ettél? Ugyan, ki nézi azt már! Aztán rájössz, hogy elégedetlen vagy az életeddel. Hogy az mindenre rányomja a bélyegét, hogy egy tunya, lusta, középkorú férfi vagy, még jó, hogy nem kopaszodsz! Dagadtnak, és kopasznak lenni... Esetleg még munkanélkülinek is, nem? Micsoda gondolat! Hol is tartottam? Ja, hogy az élet. Ott van mindjárt a munka. Nem egy energikus, tettrekész csávó vagy, csak végigülöd a napot, meg felmarkolod a lóvét tizedikén. Ki tisztel téged így, őszintén? Rendeled az ebédet is, valami középszar helyről. Ne aggódj, mindegyik rendelős hely legjobb esetben is csak középszar. Mégis, mi abban a minőség, hogy kihoznak neked egy habszivacs dobozban egy enyhén langyos de már szikkadt sültkrumplis, bekocsonyásodott tzatzikis, lilahagymával telekúrt gyrostálat? Te meg ezt eszed. Na jó, nem pont ezt, de ilyet. Minden nap betolod, addig sem kell dolgozni. Aztán meg fél ötkor örülsz, hogy elszabadulhattál a tudálékos, de szakmailag inkompetens asztalszomszédodtól, hazamész a kis menedékedbe, hogy ehess valami jót. Jót, ja... Hát főzni nem állsz már neki, az zicher, szóval valami hideget. Esetleg rendelsz az ebédesnél semmivel sem jobb nyolcszázhuszonötödik kifőzdéből egy pizzát. Aztán még kérded, hogy lettél ekkora? A magánélet meg, minek nevezzem? Élő hullák vagytok egymás mellett. Szenvedély meg világmegváltás? Intuíció, és tettrekészség? Hódítás, és az a bizonyos tűz kettőtök közt? Hahaha! Ez már rég nem osztályrészed. Amikor eljön az, hogy már annyira ellustultatok, hogy fejben lejátszátok a szex gondolatát, majd "áááh nem, inkább aludjunk". Vagy amikor mégis erőt veszel magadon, de a másik belealszik meg belehorkant a szádba smárolás közben. Áhh, egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban. 

Szóval kéne valamit csinálni. Étrend? Majd odafigyelünk, meg van számillió diéta a neten. De most nekem melyik? Olyan alapanyagokat írnak, hogy életemben nem hallottál róla. Nem, ez nem jó. Majd nem eszünk... mondjuk liszteset! Oké, de most akkor mennyire liszteset nem eszünk? Fehér kenyér az ugye sztornó, alap, de most jó ez a félbarna akkor? Vagy inkább a magvasból? Nem jó ez így, neki is állsz olvasni fórumokat, cikkeket. Kéne számolni a kalóriát! Felfedezed a kalóriabázist. Az első felismerések: aztakurva, ez ilyen sok kalória??? Megiszol egy hellt, és az egy fél reggeli. Első nap tuti, hogy a napi kalóriakereted felét ellőtted reggelire. Látod már fejben, hogy tré lesz lecserélni a 3 túrósbatyut, amit szétcsapattál fél liter ice teával. Ellenben rohadtul fogsz örülni, ha véletlenül rátalálsz valamire, amiben kevés a szénhidrát (segítek, pl sonka, vagy túró). Na jól van, egy-két hét alatt faszán belőtted az étrendedet, jönnek is le az első kilók, már nem éhezel annyira este. 

Kéne sportolni is, nem? Egy biztos, olcsó nem lesz. Mondják sokan, hogy fussál, az ingyen van, de ne higgy nekik! A minimum egy rendes futócipő, alhangon egy húszas. Aztán gondolom nem a melós famerodban akarsz futni, tehát kell valami tréning alsó, meg egy két apróság, legyen az is még egyszer annyi. Vagy bicikli, amit nem vettél elő 15 éve. Uszoda, hahahaha, biztos nem fogsz levetkőzni! A lényeg, elkeztél valamit mozogni, okosteló a bicepszen, meg zene a fülben. Aztán jönnek a szívások, mondjuk hogy esik az eső. Majd holnap. Lefagyott a rantasztik pró, és ugye amit nem tudsz kirakni a facebookra, az nem történt meg. Kell egy rendes sportóra, alhangon egy ötvenes. Már méred a pulzust, meg a lépés hosszát. Hoppáhoppá, túlléptük a zsírégető zónát, innen csak kocogunk. 

Kemény és kitartó munkával lemegy 20 kiló. Egy év alatt. Az ötvenből. Mennyivel egyszerűbbnek tűnik inkább light kólával kérni az ernőmenüt a mekiben. Meki? Úristen, már a gondolattól is rosszul vagy mióta diétázol. Na jó, most is finom lenne, de ugye senki nem gondolja, hogy elcseréled a joghurtos túrós laktató reggelit egy fél fogadra elég sajtburgerre? A befektetett munka, az tesz ebben is sikeressé, mint minden másban. Hogy te fogtad magad és megmozdultál. Te bújod a fórumokat, meg a boltban a zacskók hátulját egy jobb köretért. Aztán ilyenekről még nem is beszéltünk, hogy vitaminok, eszenciális zsírok, anabolizmus-katabolizmus, glikémiás index, meg a kiegészítők, a BCAA, CLA, meg a szent fehérjepor. De megtanulod ezt is, és te fogyni fogsz, a többi meg nem! Hiúságból, büszkeségből, de megcsinálod!

Nem mondhatom senkinek, elmondom hát mindenkinek c. rovatunkban a közszolgálatiság jegyében végig vesszük a mániás depresszió főbb jellemzőit. Mindenki hall róla, sokan összekeverik a szomorúsággal, mégis olyan dolog ez a legtöbb ember számára, amiről többnyire csak filmekben hall, tehát tudja hogy létezik, de igazából fogalma sincs róla. Nem lesz vidám, így "good vibes only" lányok gyorsan kapcsoljatok el, illetve be is kaphatjátok, mert ti sem vagytok jobbak, mint én.

Eltávolodás

Reménytelenül egyedül érzed magad. Csöng a telefonod, de nem veszed fel. Csak hagyjon mindenki békén. Nem akarsz kimozdulni, vagy felkelni az ágyból. Pláne nem akarod kihúzni a függönyt, vagy rendet rakni. Minek? Nincs értelme semminek. Ez az a fajta érzés, amikor az oszályteremben ülve odakint esik az eső, és mindenkinek nyomott a kedve, mert akkor végre nem csak neked rossz, hanem most másnak is egy kicsit. Nem káröröm ez, hanem valamiféle pillanatnyi sorstársiasság. Anyádnak már fel se veszed a telefont, mert ő ugye ismer. Neki nem tudod megmagyarázni, hogy jól vagy. Ha mégis felvetted, tőmondatokra szorítkozol, hogy a lehető legkevesebbet találja ki. Vannak aztán a megkerülhetetlen szituációk, amikor muszáj találkozni vele, pl karácsonykor. Akkor rendszeresen megkapod, hogy jó szarul nézel ki, pedig aznap tényleg összeszedted magad. Ha ezeket túlélted, az összes társasági eseményt lemondod. Nincs szülinapi buli, se legénybúcsú. Nem mész el a legjobb haverod tejfakasztójára, se az esküvőjére. Nem jársz moziba vagy színházba, te pont nem érsz rá. Nem akarsz egyedül lenni, de máshogy elképzelni sem tudod az életet. Alkalmazkodni, megfelelni, álszent pofát vágni? Nem megy, nem tudod már eljátszani. Inkább kivontad magad. Nincsenek szeretteid, se családod, se társaságod. Barátokból is csak a legközelebbi 1-2 ember. Eltávolodsz, ellöksz mindenkit. 

Nem mondhatom senkinek, elmondom hát mindenkinek c. rovatunkban a közszolgálatiság jegyében végig vesszük a mániás depresszió főbb jellemzőit. Mindenki hall róla, sokan összekeverik a szomorúsággal, mégis olyan dolog ez a legtöbb ember számára, amiről többnyire csak filmekben hall, tehát tudja hog létezik, de igazából fogalma sincs róla. Nem lesz vidám, így "good vibes only" lányok gyorsan kapcsoljatok el, illetve be is kaphatjátok, mert ti sem vagytok jobbak, mint én.

Bűnös gondolatok

Mindig ott van a fejben. Nem az a fajta bűnösség, amit manapság szexuális értelemben használunk, hanem a szégyen, a megvetettség érzése, hogy hibás vagy valamiért. Éjszaka a legerősebb, elalvás előtt, amikor eszedbe jutnak dolgok, amiket elcsesztél. Lehet nem is cseszted el, de úgy érzed. Eszedbe jutnak a kihasznált lányok, a munkahelyi alkalmatlanság egy-egy feladatra, amikor gyerekkorodban hazudtál anyádnak, amikor csak elhajtottál egy idegent az utcán. Folyton ott kattog, hogy bűnös, szégyentelen szar vagy. Elcseszted, beégtél, mindenki rajtad nevet. Leköpnek, hülyének néznek, vagy őrültnek. Eszedbe jut minden kudarc, az összes társas kommunikációs bukta, amikor túl nagyképűnek tűntél, vagy épp szorongónak, bárminek, amivel kivívtad más emberek megvetését vagy sajnálatát. Te nyomorult senki! Mivel vagy te jobb? Harsognak az ilyen kérdések odabent, és néha csak akkor tűnnek el, amikor hangosan is kimondod. Van, hogy nem éjszaka, hanem pl a boltban sorban állva tör rád. Elmerengtél, és a melletted álló párod megkérdezi, hogy mit is mondtál, te meg csak zavarodban annyit mondasz hogy semmit. Mindig ott vannak, és a folyamatos önkorbácsolás, a szégyenkezés magad miatt, hogy mit csináltál már megint. Egyre nehezebb, ahogy egyre bővül a lista. Lehet, hogy akit megbántottál már megbocsájtott, tán el is felejtette az esetet, de te nem, te soha. A létedet ez teszi ki, hogy a mániás szakasz (később írok róla) és az önbüntetés kénköves pokla között hullámzol folyamatosan. Bohóckodó ganajkupac vagy a világban.

Önismeret. Ez a döntéseink előszobája. Onnan tudod, hogy valaki ezt aktívan gyakorolja, hogy szemlátomást folyton a gondolatain mereng. Állandó zakatolás ott bent, hogy elemezze az elmúlt egy percet, vagy az elmúlt 10 évet, hogy milyen lehetséges irányokba mehetett volna el a sorsa, ha egy apróságot másképp csinál. Mire képes még, mire nem, hogy látják őt, hogy nem, terveket gyárt és rombol le, egy perc alatt akár többet is. Magam is hasonlóan elemzek minduntalan, de egy ponton túl sosem jutok. Túl sok a bizonytalan, a változó az egyenletben, a félelem, a meg-nem-értés. Önismeret.

Reggel korán ébredem, ahogy tegnap, meg azelőtt. Mondhatnám, hogy ez micsoda erény, ha nem tudnám magamról, hogy tegnap már este hatkor elaludtam. És tegnap előtt is, meg azelőtt. Kedd van, vagy szombat? A napi rutin hiánya teljesen összezavar, az egyetlen kapaszkodó más emberek rutinja. A bolti nyitvatartás, a lépcsőházi ajtócsapódások, a postás, a szomszéd reggeli ébresztője. A vállalkozói lét nem segítség ebben.

Kéne dolgozni, de nem akarok, nincs kedvem. Folyton azon jár az eszem, hogy nincs életem, nincs időm magamra. Volt az a bekattanásom tavaly, hogy nekem semmi nem elég jó. Többet akartam az élettől, mint amennyit kaptam, ezért gyorsan mindenkit ellöktem magamtól. De a régi emberek helyére nem jöttek újak, a nagy vágyak közepette egyedül maradtam. Vagy ha jöttek, hát mentek is. Mindenki szenved, mindenki önző, mindenkinek maga felé hajlik a keze. Tegnap a fogorvosnál ültem. Ahogy ott ülök a székben kiszolgáltatva, tehetetlenül, az injekció beadása közben kifolyik a könnyem. A doktornő szabadkozik, azt hiszi valamit rosszul csinált, vagy hogy én lettem rosszul, de nem. Csak rám tört egy érzés, hogy mennyire egyedül vagyok. Nincs értelme semminek, ez az egyenlet vége folyton a fejemben. 

Folyton csak menni előre, ez a mai ember mantrája. Előre, de hová? Dolgozni, mint az állat, hogy teljen kocsira, lakásra, ruhára, kütyükre, de minek? Megfeszülni, hogy a múlandó világban egyetlen másodpercre legyen valami ami új, aztán már az is régi lesz. Mi van, ha nincs is előre? Mi van, ha csak a most van? Mi van, ha az egész mind nem számít?

Nem beszélek a családtagokkal sem, nem akarom hogy lássák. Segíteni nem tudnak, illetve megőrülök attól, amikor semmi bajom, de valaki folyton a segítségét erőlteti. Nincs bajom, csak elegem van. Nem tudnak értelmet adni ennek a mindentől mentes életnek. Folyton azon jár az eszem, hogy valahogy ki kéne szállni a százezerrel száguldó vonatból. Nem akarom folytatni. Megéltem több száz életet fejben, végigpörgettem az rengeteg lehetőséget, és nincs olyan végkimenetel ami ne lenne nyomorúságos. Szárnyalni akarnék, ha tudnék.