Eltelt egy hét Fridával

Azt kell mondjam, kalandos első kutyás hetünk volt, amiben volt minden: jó is, rossz is. Frida kutya mostanra nagyrészt beilleszkedett közénk, és mi is megszoktuk, hogy van egy négylábú a háznál.

A kezdeti éjszakai vonyításokból napról napra kevesebb lett. Frida még mindig ébren tölti az éjszaka nagy részét, de most már nagyjából csöndben teszi ezt. Nem mondom, még mindig néha felébredek a tipegésére, ahogy átvonul a szobán, de már nem nyüsszög hajnali 2-kor, hogy nincs kivel játszania épp. Hozzáteszem, az itthoni szabályokban igyekszünk nagyon következetesek lenni. Határozottan dicsérünk, és még határozottabban dorgálunk. Egy kiskutya bármennyire is aranyos, a fejünkre fog nőni, ha nem koppintunk az orrára, amikor épp a kedvenc papucsunkat találja a meg.

Az evés egyelőre még képlékeny, ahogy a kutya végterméke is. Egyfelől kaptunk a tenyésztőtől kb 1kg tápot (valami legolcsóbb táp), azt meg is eszi Frida, csak hát a tápanyag tartalomról a semminél egy kicsit kevesebbet lehet tudni. Vettem egy tápot a középmezőnyből, amitől viszont folyamatosan megy a hasa, tehát kuka, vagy majd talán később elkoptatjuk. A tenyésztőtől kapott táp viszont már kezd fogyni, ezért sürgősen újítanom kellett valamit, amivel tudom etetni a kutyát. Mondjuk azt, hogy biztosra mentem, megvettem próbaképpen egy kis kiszerelésű Wilderness tápot, ami a tápok Roll's Royce-a. Csak természetes anyagok, kevés szénhidrát, nincs felütve semmivel, cserébe egy vagyon. Ma kapott belőle először, meglátjuk. A másik gond az etetéssel, hogy Frida kutya nem nagyon akar enni, ami számomra megdöbbentő, mert eddig nem láttam még olyan kutyát, ami mélabúsan csámcsogna. Az állatorvos nem mond rá semmit. Lehet a meleg miatt, vagy ki tudja... A kevés egyébként azt jelenti, hogy egy 6 kilós németjuhász kölyöknek kb 250g tápot kellene fogyasztania, és Fridácska naponta kb 100g, jobb napokon 150 grammal operál. Egyszerűen megunja, ott hagyja, a legfinomabb falatokat is.

Sétálni továbbra sem szeret, ami a másik megdöbbentő dolog számomra, és egyre rosszabb a helyzet. Vittünk le játékot, hogy kicsit jobban érezze magát, de nagyjából semmi nem érdekli azon kívül, hogy mikor mehetünk már fel. Mindegy, most úgyis szobafogság lesz az állatorvos leb*szó hegyibeszéde után, amit ma kaptam, hogy milyen felelőtlen (szarszemétszar) gazda vagyok, hogy az állat 3. oltása előtt nem hogy leviszem, hanem hogy egyáltalán le merem tenni őt a szent anyaföldre, amit más kutyatappancs is érinthetett az elmúlt évtizedben! Ahhoz képest, hogy azt látom, hogy a legtöbb kóbor eb egy harmadik világbeli országban a porban sárban él, dögöt eszik, és egy rendes emberi szót nem kap, mégis él, itthon pedig a széltől is óvni kell, az kicsit... furcsa. Persze, én sem totál felelőtlenül sétáltattam, hanem akkor, amikor más nem sétáltat, illetve szkenneltem a területet, és kutyakakihoz véletlenül sem engedtem oda. De mindegy, egyszer én is megtanulom, hogy minden fűcsomóban parvo vírus lakik. 

Szóval túl vagyunk a második oltáson, ami annyiból jó, hogy mindjárt itt a harmadik, ami után végre lehet bandázni, legalábbis a kutyának. Egyébként az embereket bírja, a többi állattól fél. Rendszeres a sírós hiszti, amikor nem érti meg, hogy miért nem engedem oda a biciklis húgyszagú csöveshez, aki kettő másodpercel ezelőtt még könyékig volt a kukánkban. Szóval a szocializációra még gyúrnunk kell a jövőben. Egyébként a többség álláspontja szerint kb 6-9 hónapos koráig semmit nem tudok Fridának tanítani, ami már most nem igaz, mert 1 hét alatt pl megtanítottam lépcsőzni, és arra is, hogy hozza vissza a labdáját ha eldobom. Még oda nem adja, de 1 hét után ekkora fejlődéssel egy év múlva leérettségizik. 

Aztán mi van még? Baromi gyorsan nől, egy hét alatt kb 800g-t szedett fel, és az egyik füle már áll, a másik pedig 70%-ban áll, ami azért jó, mert a mindenféle FB németjuhász csoportokba belépés után már tudom, hogy valakinek az 5-6 hónapos kutyájának sem áll még a füle. Ja kérem, a túltenyésztés átka. Egyébként nem sokra jók ezek a csoportok, mert vagy kutyaszépségversenyre kérik a szavazatodat, vagy gazdit keresnek egy ebnek. 

Mi változott az életünkben? A nyilvánvaló tényen kívül, hogy lett egy kutya, nagyon sok minden. Először is a kutyatartás jóval kevesebb szőrrel jár, mint a macskatartás, ezt nekem elhihetitek egy perzsa macska után. A kutyatartás inkább pisi/kaki összeszedés a lakásban, ami hozzászoktatott minket a mindennapos felmosáshoz, és a domesztoszos kendő is gyorsabban kopik. Aztán, ami egyértelműen komoly pálfordulás, az a társadalmi változások. Megszoktam az évek alatt, hogy az emberek nagy többsége leszar, és azonnal torkonszúrna, ha megkérdezném, merre van a vasútállomás, pláne Tatabányán. De ha van egy kutyád, akkor mindenki a haverod lesz. A legmufurcabb, baltával faragott borostás arc az utcán gyermeki mosollyal tud örülni a kutyádnak, ami által beindul egy beszélgetés. Igaz, nem így születnek a mélyenszántó barátságok, de az elmúlt héten több idegennel elegyedtem szóba, mint az elmúlt 5 évben összesen. Plusz azáltal, hogy van kutyám, része lettem a kutyás kasztnak, és az összes kutyás valahogy sorstársának tekint, és mint egyfajta felebarátjának is. Néha elkezdenek hozzám beszélni az emberek, pedig én tényleg nem akartam beszélgetni. 

Szóval nagyjából itt tartunk most, de a fenti sorokat senki ne vegye készpénznek, ha kutyát tervez, mert minden kutya más. Plusz semmi esetre sem szeretnék kutyás megmondóember lenni. Nekem is épp elég, hogy tök ellenkező jó tanácsot kapok a tenyésztőtől, a tápostól, az állatorvostól, a második állatorvostól, a kutyatulajdonosoktól, stb stb. A lényeg, Frida él és virul, és szeretjük ezt a virgonc szőrcsomót, még ha olykor a papucsunk bánja is.