Életet váltani

Megközelítőleg másfél éve határoztam el, hogy változtatok a karrierutamon. Nem anyagi megfontolásból, csupán meguntam, így hát jól prosperáló vállalkozásomat elkótyavetyélve iskolapadba ültem, majd a kezdeti sikerek után jött is egy jónak ígérkező munkalehetőség. Erről majd külön posztban fogok értekezni.

Azonban aki azt hiszi, hogy a munkahely/szakma/karrier váltása kimerül annyiban, hogy kihúzom a kis gurulós bőröndömet az előző helyről, és behúzom a másikba, az nagyot téved. Persze lehetne így is, ellenben akkor csak ugyanúgy folytatnám a közepes állóvízben, ahol eddig. Így hát fontosnak tartottam, hogy ne csak munkahelyi dolgaimat, de az életkörülményeimet is rendbe szedjem kicsit. 

Először is készítettem egy vázlatot a fejemben, hogy mi az, amiken változtatni szeretnék. Mik azok a dolgok, amiket mindig akartam, csak sosem csináltam meg, mert nem értem rá, mert "majd a jövő héten", vagy csak gyengének éreztem magam hozzá. Aztán adtam magamnak egy hetet, hogy ezeket rendbe is szedjem. Kezdtem az egészet a ruhatárammal, ami erősen kívánta a megújulást, így az új darabok beszerzésén túl fogtam, és kigyomláltam az összes rongyot, amire semmi szükségem. Az összes inget/pólót, amiből kifogytam, a régi darabokat, amik már rám se jönnek 10 éve, de csak a nosztalgia kedvéért lóg még a vállfán, a "majd belefogyok, de végül sosem" nadrágokat, az "emlékeztetnek valakire" pulóvereket. Mindet zsákokba gyömöszöltem és a szemetesbe hajítottam. Igen, oda. 

Aztán jöttek a régi dobozok, amiket 8 éve őrizgetek, de egyszer sem nyitottam ki. A szobafestés, amit mindig halogattam, és megvettem a konyhai berendezéseket, amelyekre mindig sajnáltam a pénzt, de kellettek volna a kritikus helyzetekben. Leszámoltam a régi hobbikkal, amiket ilyen vagy olyan okokból már nem űzök évek óta, és felújítottam azokat, amiket most is űzök. Kitaláltam, hogyan lesz a bringának helye, főleg, hogy már Ancsi biciklije is nálam parkol, és lesz lehetőségem arra, amit már évek óta hiányolok a napjaimból, ez pedig a napirend. Végre hétköznap is lehetnek programjaim, ebédelhetek ugyanabban az időpontban minden nap, és nem kell az autóban ülnöm órákat.

Összességében tehát igyekeztem mindazzal leszámolni, ami eddig a napjaimat jellemezte, és rendezettebb életre váltani. Sajnos nincsenek lassú átmenetek, csak huszárvágással véghez vitt pálfordulások. Nyilván ki fog derülni az új dolgok egy részéről is később, hogy nem járható, vagy felesleges, de akkor majd megint gyomlálunk. Ez most egy kezdet, és ilyenkor legyen az ember lelkes. Meglátjuk.