Jár-e az új ház?

Ahogy azt már a Körlámpa podcastben is többször említettem kisebb-nagyobb terjedelemben, családi házba költöztünk. Ezzel kapcsolatban osztanám meg veletek, hogy milyen feltételek mellett, és hogyan költöztünk be végül az ingatlanba.

Először is, olvasva másik blogok posztjait, nem egyszerű ma ingatlanhoz jutni. Nyilván mindenki szeretne újat, felújítottat, és lehetőleg úgy, hogy egy ecsetvonást se kelljen húzni. Csak betolni a nagy lóvét egy nyilván full korrekt generál kivitelezőnek, és fél év múlva menni a kulcsokért, hogy kész van és költözhető. Hisz ezek a tulajdonosok legfőbb érve, hogy nem értenek hozzá, és a többségük nem is nagyon tesz azért, hogy ez változzon. Nem jár az új ház és nem jár az új csempe senkinek, még azoknak sem, akik jelenleg még nagy fizetésért dolgoznak. Az emberek felveszik a világ összes hitelét - ezzel feltornázva az ingatlanok árát - hogy kergessenek egy vágyálmot, egy igényt, ami bőven túlmutat a szükségen. 

Ma a többség 2-4x annyiért vesz ingatlant, mint amennyi saját pénze van. A többi hitel, amit jó esetben tud törleszteni, amikor épp felveszi, de nem gondol az inflációra, vagy arra, hogy 5 év múlva is lesz-e annyi pénze, hogy törleszteni tudja. Ezek megértéséhez a múltba kell tekinteni, mindenkinek magának, hogy az elmúlt 5-10 évben hol tartott, és ahhoz képest mennyi változás volt az életében. Milyen volt a párkapcsolata? Mennyit keresett? Azóta fejlődött-e? Jobban él-e azóta? 

A saját ingatlanom vásárlásánál a legfőbb szempont a fenntarthatóság volt. Na nem zöld értelemben, inkább az anyagiakat tekintve. Nem akartam hitelt felvenni, csak addig nyújtózkodni, amíg a takaróm ér. Habár többször megremegett a kezem, hogy csak egy kis hitel kéne, és akkor abból már egy nagyot tudnánk haladni a felújítással. Végül sikerült tisztának maradni. 

Szempont volt, hogy a ház lehet régi, de legyen jó állapotban. Ne ázzon, ne repedjen, legyen lakható, még ha csúnyácska is. Ehhez már bónuszként jött hozzá, hogy a sok bontandó, negyvenmilliókért árult, lelakott ingatlanok után sikerült találni egy olyat, amiben még a gépészet is rendben volt. Az előző tulajdonos kicserélte a villanyvezetékeket, a gázkazánt, az összes radiátort és fűtéscsövet. Nem tökéletes munka, viszont mégsem a 60 éves rendszert kell foltozni. Innentől kezdve minden felújítás igazából szépészeti, hogy legyen szép a járólap, a fürdő, a szobák fala. Ezek azok dolgok, amikre ha van pénz, megcsináljuk, ha nincs, akkor nem. Funkcionálisan minden működik, le lehet zuhanyozni, be lehet fűteni.

A másik nagyon fontos kérdés a lokáció. Az ingatlanpiac beárazza magát, ha egy hasonló ingatlan közelebb van egy főúthoz, nagyvároshoz, annyival többe is fog kerülni, mint ami távolabb van. Szép helyen szerettünk volna lakni, ezért mi áldoztunk anyagi értelemben a lokációra. Az ingatlan keresőkön csak azokon a környékeken kerestünk, ahol lakni is szerettünk volna. Olcsó az ingatlan a puszta közepén a faluban, de van-e ott bolt, iskola, munkalehetőség? Ha nincs, akkor gépjárműre és benzinre fogod költeni, amit az ingatlanon megspóroltál, a kocsikázással töltött időről nem is beszélve. Nem mindegy hogy napi 2x2 órát ingázol a munkába, vagy 2x fél órát. Így esett a választásunk Tatára. Nem a legszebb részén, de bejárható távolságra vannak a városka szép helyei. 

A szépészeti felújítás drága, nagyon. Ezt mindenki tudja, aki járt mostanában bármilyen szakboltban. Úgy döntöttünk, hogy ha lesz pénz egy projektre (pl konyha), akkor állunk neki. Addig nem, mert ha nem lesz idő közben rá pénz, akkor nem akarjuk hónapokig nézegetni a szétvert szobát. Nem fáj, ha egy-két évig nézegetnünk kell a régi dekorációt, tudtuk mit vállalunk. 

Le lehet ugatni, hogy a csumpiban nem lehet lakni, ez fejben dől el. Számomra az volt fontos, hogy ne legyen hitelem, így nem is fáj majd a fejem, ha lesz pár gyengébb hónap vagy év, mert minden ki van fizetve. Sokkal nagyobb fejfájás lenne, ha ülnék a szépen felújított házamban, amit csak járókelők értékelnek, mert én mindig a kifizetett számlákat látom csak, és eközben egy bank fenyeget, hogy ha nem fizetek, akkor elárverezik az otthonunkat. 

Végezetül pedig el kell mondjam, hogy ingatlant venni olyan, mint használt autót. Nem jár senkinek a jó meg a szép. Ha van rá pénzed, vedd meg, ha pedig nincsen rá, de mégis megvetted, akkor bele is rokkanhatsz a kifizetésekbe. Az emberek ilyenek, szeretik a gyorsan bankszámlára beeső milliókat, de ha el kell utalni egy csekket, mint ha a fogát húznák. A szomszédnak ne vegyél szép házat, meg szép kerítést, mert senkit nem érdekel, hogy miben/milyenben laksz. Kizárólag az számít, hogy neked megfelel-e, szereted-e az adott ingatlant. Tudom, nyomasztó lehet nézni, hogy míg az ismerőseid többsége építkezik, a környékeden gombamód nőnek ki a földből az új családi házak, addig te kifesteni sem tudtál évek óta. Ilyenkor jusson eszedbe, hogy akinek szép van, sokszor havi többszázezret fizet egy banknak, 20 éven át. Ráadásul, ami most új, mire lejárt róla a hitel, duplán lelakott lesz. Egy felújítás nagyjából 10 évet bír ki, ha vigyázol rá, akkor húszat. És ez még csak az anyagi része. Sokan azért kénytelenek benne maradni egy megromlott házasságban, mert a hitelt fizetni kell. Őrületes pszichés és fizikai megterhelés ez.

Amióta beköltöztünk, egy szintet felújítottunk, egy szinten pedig egy szobát újítottunk fel, hogy legyen hol aludni. Tavaszig már nem tervezünk újabb projektbe belevágni, nem is nagyon van miből, szóval gyűjtünk. Addig is egy családi ház mindig ad munkát. Lehet itt-ott villanyt szerelni, fúrni, néhány kalapácsütést megejteni, mert itt nincs közös képviselő, aki megcsináltassa közepesen szarul. Ha új házad van, ha régi, ezeket neked kell megcsinálnod. Ha ferde az eresz, javítsd meg. Ha csöpög a csap, cseréld ki. Apró munkák, amik nagyon sokba kerülnek, ha mindenhez szakembert hívsz. 

Röviden ennyit szerettem volna megosztani a ház vásárlásával kapcsolatban. Ha kérdésed van, tedd fel kommentben.