Haragszom rátok: a HR-esek

Új cikksorozatot indítok a blogon, amiben - árulkodó nevének megfelelően - mindig kitárgyalok egy csoportot, akikre így vagy úgy, de haragszom valamiért. Tudom, gyűlöletkeltés, rosszmájúság valamint nyugdíjas- és házmesterország, de valamiért mégis mindenkinek keserű a nyál a szájában, ha azokról a csoportokról van szó, akiket nem tudunk megkerülni, és ezt ők is pontosan tudják, továbbá keményen vissza is élnek vele. Ezúttal a HR szakmáról, szubjektíven, de korrektül.

Ki ne került volna már felnőtt élete során az álláskeresés rögös útvesztőjébe? Ki ne érezte volna már azt az érzést, amikor várod a visszajelzést a beadott önéletrajzodra, aztán két hét múlva inkább feladod, és csalódottan gondolod újra az egészet? Pedig te úgy el tudnád adni magadat az ügyvezetőnek, csak hát egy - többnyire húsz éves, kikerázott, álszent mosolyú - háeres csaj választ el a világmegváltó "elevator speech"-től.  Hozzá fut be a resuméd, csak őt tudod elérni telefonon, és a "majd értesítjük, legyen türelemmel" dumával bármikor vissza tudsz pattanni róla.

Kezdjük mindjárt az önéletrajz írással, ami az eszenciája egy álláspályázatnak. Ebből indul ki minden, itt kell először szépet gurítani, és valljuk be, ez a csalás előszobája is. Hiszen mi más az egész álláspályázat, mint egy nagy játék, amiről tudjuk, hogy szép dolog keserves küzdelem, taktikázás, és verejtékezés után megnyerni, ellenben mind beütöttük anno az IDDQD-t is a Doomba, miért épp egy ilyen életünket meghatározó dologban ne cheatelnénk egy kicsit? Pláne, ha rá is vagyunk kényszerítve. Ugyanis mindenki beleírhatná a CV-be az őszintét, a 2 hónapos lángosost, meg a nyári au pair-kedést, esetleg a taktikai árufeltöltőzést. Vagy hogy tanítottak 12 évig angolul, de még mindig 100 szavas a szókincs, esetleg hogy mennyire utálod embertársaidat, és jobb, ha adnak egy külön irodát neked. Ugyanakkor tudjuk, hogy az őszinteség nem menő, mert ha kitárulkozol a HR-es kislánynak, hogy bár nem vagy hibátlan, de hát az embereket meg a hibáikért vagy annak ellenére szeretjük, rohadtul nem fogod meghatni. Így rögtön adja magát a hallgatólagos elvárás, hogy ferdíts az önéletrajzodban, hiszen a munkához nem szükséges bizonyítványokat úgysem kéri senki. Így simán megpályázhatsz egy pénzügyes állást kamu közlekedésmérnök diplomával, és egy pénzügyi asszisztens fél éves OKJ-vel, garantáltan magasabb a fizu 10%-kal. Mert bár senki sem tudta még 18 évesen, hogy a HR-es hölgyeknek a szépen felépített karrierút imponál, de papíron persze bármi lehetsz. Így lesz az árufeltöltőből logisztikai üzletágvezető, a lángososból pedig HOREKA ügyintéző.

A csodaszépen megkomponált önéletrajzodra persze már tapad is a HR osztály, akárcsak légy a ragacsos papírra, már csak személyesen is el kell adnod magad. Bemehetnél a kényelmes farmeredben, belőtt séróval, hiszen ez vagy te, de nem teszed. Hiszen épp "eladod" magad, mint egy darab húst a tinderen, ezért felveszed a hazugság-inget, a hazugság-öltönnyel, és a kölcsön-hazugság-karórával, hogy imponálhass, még akkor is, ha lerí, hogy abból a fizetésből, amit majd ezért a munkáért megkaphatnál, rohadtul nem telne erre a szerelésre. Az interjú előtt pedig érdemes átolvasni a beadott CV-t, hogy képben legyél mit kamuztál. Ha jól lavíroztál a keresztkérdések között, akkor pedig jön a várva várt béralku, lehetőség szerint úgy, hogy éreztesd, hogy - bármennyiről is legyen szó - neked igazából erre a pénzre semmi szükséged sincs. 

Ha pedig felvettek, már csak fel kell nőni a feladathoz. Mint az állásinterjún kiderült már, ez inkább színészet, mint munka, így ha gőzöd sincs, hogy mit kéne csinálni, némi ügyességgel lehetsz te a cégnél az az ember, akit mindenki baromi fontosnak hisz, mégsem tudja senki, pontosan mit is csinál. 

És hogy miért a HR-esekre haragszom ezért? Mert olyan jó lenne egyszer őszintének lenni. Egyszer az ajánlott fizetésnek megfelelően megjelenni, őszintén leírni, hogy voltak szar évek az életedben, és ha arról van szó, megmondani, hogy rohadtul nem érdekel a ennek a sokadik német multinak a cégprofilja, csak kéne egy kis lóvé, hogy egyenesbe jöhessél. De ez nem teheted meg, mert bár az őszinteség jó, biztos hogy lesz egy másik ugyanolyan lecsövesedett lúzer paraszt, amilyen te is vagy, ellenben ő csalni fog a játékban és nyerni fog. Te pedig hiába kiáltozol, hogy csaló, a tárgynyeremény elvitele után, már pont senkit nem érdekel, hogy ki is nyert volna valójában. Csak egy győztes van, és be kell futni, bármi áron, úgyhogy figyeljék a kezeket, mert csalnak!