Mostanában mindenkit foglalkoztat, hogy honnan lesz tüzelője, és ahogy jön a szeptember, és a hűvös napok, úgy egyre inkább. A távhősök most megúszták, maradtak a rezsicsökiben, aki kénytelen gázzal fűteni, az most nagyon megszívta. Ugyanakkor akinek van egy – akármilyen - kémény is a házán, az mind vegyestüzelésben kezdett gondolkodni.

Először is, legyen kazán, ami már önmagában egy kihívás. Vajon a sima kis kandalló elég a szobába? Esetleg vízkörre köthető, rásegítős legyen, ha már…? Legyen egy jól bevált Totya ráakasztva a központi rendszerre? És ezek bármelyikéből mekkora? Mit bír el a kémény? Amúgy az a kémény milyen állapotban van? És honnan lesz belevaló, amit be lehet gyújtani?

Mivel én is teljesen új családi házas vagyok, gázközponti fűtéssel megáldva, ezért én úgy kezdtem a vegyes tüzelésűvé alakítást, hogy hívtam egy kéményseprőt. A kéményseprő egy elég jól felkészült szakember, mert azon túl, hogy kiganézza a kéményt, rengeteg jó tippje is van. Pl meg tudja mondani, hogy az adott kémény használható-e, és mekkora teljesítményű kazánt lehet rákötni. Nem is vészesen drága, nekem 2 kéményt és a gázkazánomat kb 10.000 Ft körüli összegért vizsgálta meg, számlával.

A kazán beszerzésével voltam talán a legegyszerűbben. A kéményseprővel konzultálás után arra jutottunk, hogy nekem egy 20kw körüli Totya lenne a legideálisabb. Rá lehet kötni a meglévő központi radiátoros rendszerre, így az egész házat fűti, ellentétben egy sima kandallóval, ami csak a levegőt melegíti. A kandalló egy inkább esztétikai dolog, mint sem elsődleges fűtésre való. Gondolkodtam faelgázosító kazánon is, de az nagyon kényes a fa minőségére, illetve kb 5x annyiba kerül, mint a sima vegyestüzeléses kazán.

És hogy ugye mit gyújtsunk be? A következő a bajom a fával egyrészt, hogy a beszerzése mindig csöves megoldásokon alapul. Ismerni kell a fuvaros Jóskát, akinek kell szólni, és akkor majd egyszer csak hozza. Vagy nem, és akkor ott állok majd meglőve ősszel, tüzelő nélkül. Persze, aki már 20 éve így szerzi be a fát, az kiismeri a rendszert, de a zöldfülűek nem. Másrészt a többség mindig azt mondja, hogy valahogy át van verve. Mert ugye a fa frissen kivágva, az vizes, kb a harmada/fele víz. A fuvaros pedig súlyra, illetve térfogatra hozza, tehát neki az a jó, ha minél több a vizes fa, amit neked kihoz. Plusz honnan tudod, hogy az a megrendelt X erdei köbméter, az pont annyi? Mert nem fogod lemérni, az is biztos, tehát mindig megkurtítják a rendelt mennyiséget egy kicsit.

Én a fabrikett mellett döntöttem, több okból. Igen, horror drága lett, én is drágán vettem, baromira nem ért annyit! De van, bent van már a tárolóban, be lehet gyújtani, ha hideg lesz. A drága gáz meg a fuvaros Jóska által kihozott fa, az meg vagy lesz, vagy nem. A brikettet darabra vagy csomagra adják, jól mérhető, kiszámolható a fűtőértéke. Ha azt mondják, hogy egy raklapon 110 csomag lesz, akkor azon annyi van, meg tudod számolni átvételkor. A minősége jobb, mint a fa, mert ez csontszáraz, tehát nem lesz a fele víz, ami hűti az égést. A brikett halála a víz, mert ha nedves lesz, akkor szétmorzsolódik.

Egyszerűbb a fűtési költséget számolni is. Természetesen a tüzelő fogyása attól függ, hogy mennyire van hideg, de pontosan követni lehet, hogy egy hét/hónap alatt, hány csomag fogyott el, annak mennyi a költsége. Arról már nem is beszélek, hogy nem kell kemény munkákat beleölni a hasogatásba, hogy kályhaméret legyen.

Nagyjából itt tartok most. A kályha és a tüzelő már a tárolóban, várom a vízvezeték szerelőt, hogy bekösse a kazánt a helyére, és onnantól hadra fogható. A gázkazán természetesen üzemben marad, a melegvizet továbbra is az fogja előállítani, ami kb 50 m3 gázt emészt fel havonta, tehát bőven belefér a rezsicsöki limitbe.

Amit megtanultam, hogy csak fenntartásokkal szabad bárkire is hallgatni. A vegyestüzelést kb ahhoz tudnám hasonlítani, mint az autók fogyasztásáról beszélgetést, tehát mindenki kamuzik. Mindig lesz valaki, aki olcsóbban megoldotta. Akinek van egy okkult módszere, hogy 30.000 Ft-ból kifűtse a házat egész télre miközben kicsit még izzadnak is odabent. Sőt, van egy haverja, akinek annyi hulladék fája van, hogy belefullad, és örül, ha bárki átveszi tőle ingyen, akár még fizet is érte! Egyszerűen nem fogom megérteni sosem, hogy miért balekság az, ha fizetsz a fűtésért, és megkapod érte, amit megrendeltél?

A matek egyébként sokat segít. Nagyjából úgy számoltam, hogy egy havi fűtésem brikettel uszkve 100.000 Ft-ból oldható meg. A jelenlegi 750 Ft/m3 körüli gázárral 250.000-300.000 Ft-ra kalkuláltam ezt gázból. Jelenleg vegyestüzeléssel fűteni nem olcsó, csak olcsóbb, mint gázzal. A várható fűtési időszak pedig 5-6 hónap egy évben, kivéve, ha valaki szeret otthon 15 fokban létezni, mert akkor csak 3 hónap.

Mit ne csinálj? Azon túl, hogy ne fűts vizes fával mert kicsilingel a pénzed a kéményen. Vannak, akik úgy spórolnak, hogy csak 1-2 helyiséget fűtenek a házban, a többit nem. Ezzel az a baj, hogy a nem fűtött helyiségek miatt sokkal gyorsabb lesz az épület állagromlása. Ez nyilván évek alatt következik be, és egy nyugdíjas már nem foglalkozik vele, hiszen az örökösök majd úgyis eladják, meg eldózerolják, hogy fancy antracit/fehér színűre kőporozott, parkoló és zöldfelület nélküli társasház épülhessen a helyén. Azonban, ha te még szeretnél a házban sokáig lakni és jó állapotban tartani, akkor tessék rendesen fűteni! A nem használt helyiségben is legyen legalább 10-15 fok.

Bevallom elég bizarr, hogy amikor az országban aszály és 39 fokos nyári napok vannak, én a tüzelőt talicskázom be a tárolóba, meg azt kalkulálom, hogy mennyiből lehet fűteni a házat, miközben nem győzöm hűteni. Nehéz idők jönnek, de legalább idénre és a jövő télre megvan a tüzelőm, akármi van, és a tüzelő gondot egy időre letudtam. Jobb előre gondolkodni és bespájzolni, mint letolt gatyával állni, amikor jönnek az első hideg napok.

Tíz év, ennyit töltöttem el átmenetileg egy lakásban, ami nem volt az enyém sosem. Beköltöztem 2012-ben, és idén pedig el kellett költöznöm. Mégsem azt a történetet írnám meg, hogy mennyire szerettem, vagy éppen nem szerettem ott lakni, vagy a dobozolást, a vég nélküli cipekedést, a soha véget nem érő kínlódást, hanem azt, ami talán a leginkább végig kísérte ezt a tíz évet, egy uborkás üveg történetét.

Amikor beköltöztem, még éppen a rezsicsökkentés előtt jártunk, munka is éppen hogy csak akadt, a lakás pedig szabályozatlan távhővel volt fűtve. Hőszigetelésről, új nyílászárókról pedig ekkoriban még álmodni sem mertem, a válságos évek végét éltük, de még épp a gödör alján. A lakás egyébként egy drogtanyánál éppen csak egy fokkal volt jobb állapotban.

A régi, dupla ablakos fa nyílászáról teljesen szétkorhadtak, mert az albérlők, akik addig lakták, nem festették át sosem. Az egyik szoba feketére volt festve, a többi pedig egy legolcsóbb barack sárgára, olajos kéznyomok mindenhol a falakon. A fürdő penészes, a parketta minden helyiségben kopott volt, de nekem - lévén ingyen volt - megfelelt. Apránként raktam rendbe a lakást, de voltak olyan dolgok, amikkel anyagi megfontolásból nem volt érdemes foglalkozni.

Az előszobában már tökélyre fejlesztettem a falak simára glettelését. Tetszett a kék szín, és mivel nem volt komoly tétje, felkentem az előszoba falára. A színe kissé megkopott 5 év alatt, de a felirat a mai napig tartja magát. 

Ilyen volt a fűtés is. Ha a meleget nem fújta ki a huzatos ablakokon a téli szellő a lakásból, akkor fix 28 fok volt. Tolták a távhőt ezerrel, és bár olcsó nem volt, de hideg sem. Akkoriban 70-80.000 forint volt havonta a fűtés és hát mit volt mit tenni? Gondoltam majd lejjebb tekerem a 60 éves öntött vas radiátorok szelepeit, hogy spóroljak párezer forintot. A szelep annak rendje és módja szerint el is fordult, viszont a 60 év alatt teljesen szétrozsdásodott belül, ezért nem zárt, cserébe a bakelit keménységűre zömült tömszelencéje elkezdett ereszteni. 

Na most mit csináljak? - gondoltam magamban. Hűvösebb nem lett, de cserébe elkezdett csöpögni a parkettára a radiátorból a víz. Jobb híján ráakasztottam akkor egy tejfölös vödröt. Akkor még nem sejtettem, hogy tíz évig kell a tejfölös vödörrel a radiátor csapon élni. Másnap felhívtam egy fűtés szerelőt, hogy a szelepeket szeretném kicseréltetni. Természetesen már akkor sem unatkoztak a szakemberek a munka hiányától, így mondta is, hogy ő aztán nem jön ki megjavítani, mert neki az nem pénz. Esetleg ha az összes radiátort kicseréltetem, de azt is csak akkor, ha elintézem, hogy víztelenítsék le az egész rendszert a lépcsőházban. Pörögtek a fejemben a százezrek és végül elnapoltam a dolgot. Egyszerűen nem érte meg megjavíttatni, lévén nem az enyém volt a lakás, illetve egy teljes felújítással egybekötve érte volna csak meg. Megszoktuk, hogy a -20 fokban is elég a rövidnadrág otthon.

Így hát maradt a tejfölös vödör, amit kiegészítettem alatta a földön egy rendes vödörrel, mert a fél literes bödön hamar megtelt. Uszkve egy hét alatt csöpögte tele magát, én meg akkor még kamionoztam, többnyire két hetes távolléttel. A tejfölös bödön kb 5-6 évet bírt így ki. Mi serényen ürítettük hetente, és így teltek a hónapok, aztán az évek. A bödön ürítése napi rutin lett, mint a porszívózás. Végül egy éjjel a hőtől és súlytól a füle megadta magát és hangos robajjal leszakadt. Én pont otthon voltam és a legszebb álmomból felverve kerestem a zaj forrását, de a bödönre nem gondoltam. Csak két nappal később vettem észre, hogy leszakadt. 

Utána egy uborkás bödön vette át a tejfölös helyét, és az élet ment tovább. Nyaranta jobb volt, olyankor mivel nem keringett a víz a rendszerben, ezért 1 hónapot is kibírt mire megtelt. Azon kevesek, akiknek 10 év alatt volt szerencséje ellátogatni hozzám, mind csodájára járt a kókány találmánynak, az életemben megforduló nők pedig először hüledeztek rajta, majd megszokták. Jobb mint az albérlet - mindig ez volt a mondás, így meg belefért, hogy pár dolog nem annyira működik jól. 

A látkép a hálószobám ablakából a Turul szoborra. Szép volt a kilátás, főleg ősszel, amikor sárgás vörösbe fordult a hegyoldal.

Egy ideig még terveim közt szerepelt a radiátorok cseréje, de önerőből nem akartam megcsináltatni, a ház pedig nem pályázott ilyesmire. Végül egy pár éve feladtam, mert tudtam, hogy a B oldal pereg az ittlétemet tekintve. Realitássá vált, hogy el kell költözni rövidesen, de nem tudtam mikor. Ezzel együtt pedig életbe lépett az az alapvető emberi tulajdonság, hogy a megújulásra való igény alábbhagy. Már nem festettem ki, már csak megszögeltem, ami épp letéredelt, hiszen majd valaki felújítja ezt a lakást szépre, én pedig remélhetőleg a sajátomba fogok költözni, és abba már szívesebben ölöm bele a forintokat. 

Gondoltam, hogy majd az új tulajdonosnak - mint egy Vonneguti értelemben - viccesen adom át az uborkás bödönt a kulcsokkal együtt, de nem igazán érdekelte, én meg már a költözés végére túl fáradt voltam bármilyen vicchez is. Így a bödön csak ott maradt, megbújva a hálószoba sarkában, a radiátor szelepre akasztva, hogy megvárja a fűtésszerelőt, aki majd hanyagul a sitt közé hajítja a rakétás üvegek és a helles dobozok mellé. Pedig ha tudná, hogy valószínűleg az ő hipermodern rendszerét is túléli egy ilyen egyszerű szerkezet. Illetve recycling, meg minden. 

Az utolsó bútordarab, amit levittem. Nyilván egy szék, hiszen valahol meg kellett pihenni két doboz levitele közt.

Hogy miért ihletett meg egy ilyen jelentéktelen dolog mégis? Tíz év alatt megtanultam, hogy mit és mennyiért érdemes felújítani egy lakáson. Nyilván bármilyen felújításról beszélünk, határ a csillagos ég, illetve a saját igényünk és pénztárcánk. Innen nézve pedig megértettem, hogy valamit százezrekért megjavíttatni felesleges, ha egy kvázi szemétből kitúrt bödönnel kiküszöbölhető a hiba. Az egyszerűség megható módon mutatja fel a középső ujját a haladásnak és a modern (drága) technikának és ez kis híján könnyeket csal az ember szemébe. Igénytelen volt? Hogyne, semmilyen otthonnak nevezett kuckóban nem férhetne meg ilyesmi. De nekem ez egy lakás volt, egy esernyő a fejem fölé, meg fűtés a hideg évszakokban, aminek az átmeneti falai tíz év alatt fölém magasodtak. Nekem otthonná vált és még így, igénytelenül is többet tudott nyújtani, mint egy kamionfülke és nekem ez akkor és ott elég volt. Ég veled uborkás bödön!