Az a nagy helyzet, hogy mostanra már látjuk, hogy valójában senkit sem érdekel, hogy kivonul-e bárki tüntetni meg hidat lezárni. Az embertársaidban nincsen szolidaritás, halljuk, amint ráfekszenek a dudára, csak hogy rohanhassanak a kicsinyes szar életük után. A politikus pedig úgyis valami földalatti magánmetróval megy még a budira is, csak hogy ne kelljen egy rendes emberrel se találkozni. Utolsó tolvaj mind, és rég eljátszották a bizalmunkat, pártállástól függetlenül. 

Szóval az van, hogy semmibe vagyunk véve. A kis ember is leszar minket, meg a nagy is. Pont nem érdekel senkit, hogy egy csoportnak baja van a kormánnyal. És bár nem ismerlek téged, kedves tüntető barátom, de azt gondolom, hogy téged is baromira felbosszant, hogy senki nem hallgat meg, senki nem képviseli az érdekeidet, és senkit nem érdekel, hogy mi a fenéből fogsz megélni szeptember 1-től.

Van értelme tehát kimenni a térre? Ki az utcára? Ugyan, ezt az egészet elinflálta már a narancsos közösség 2006-2010 között. Manapság tüntetni pont olyan hétköznapi, mint az, hogy egy csöves fekszik a kapualjban, bár az sincs rendben, de ugyanúgy senkit nem hat meg. Menj el dolgozni! - ez kiabálják neked is, pont mint egy csövesnek.

Én mégis azt gondolom, hogy több van benned egy harsogó flaszterkoptatónál. Fogadd el a tényt, hogy megváltozik az élet szeptembertől, és tegyél a saját igazságodért. Mert mit ölt meg a kormány? A középosztályon kívül, a szolgáltatóipart. A tisztelt minisztereknek és holdudvaruknak mi vittük ki a kaját, mi szereltük a klímát meg a villanyt. mi gyantáztuk a feleségük alfelét, mi nyírtuk fazonra a retikülpudlijuk bundáját, mi szerveztük a rendezvényt ahol a budiban szívhatták a kokót. Mi sütöttünk a lányuk esküvőjére, mi varrtuk azt az undorító ruhát, ami kiszolgálta az ízlésüket. Mi csináltuk a kikúrt fantom cégüknek a könyvelést, mi védtük a seggüket a perekben, amikben nyilván nyakig sárosak voltak. Itt az idő kedves barátom, hogy megkeserítsd ezeknek az embereknek az életét, ahogy ők tették a tiéddel.

Mert bizony mondom neked, ha szeptembertől kaját viszel a tisztelt képviselőknek, rendesen legyen benne egy zaccos csula a habszivacs dobozban! Legyen ragyás az arcuk a vakolattól, és rohadjon le az autójuk minden sarkon! Te nem érdekled őket, akkor ők miért kéne érdekeljenek téged? Tedd meg ami tőled telik, és ne egy tüntetéstől várd a megváltást. És ha felfedezik? Nem baj! Had érezzék ahogy a te testnedved csorog le a torkukon. Nincs mit vesztened, ha már semmid sincs.

Adócsaló lettem, meg bujtatottan foglalkoztatott, ezt mondja rólam a propagandagépezet. Ez olyan, mint amikor a díler mondja a fogyasztónak, hogy mocskos drogfüggő, pedig hát ő szoktatta rá. Az utcákon tombol a KATA háború, megint előkerült a tüntetés, a könnygáz, az előállítás, meg persze hogy tudjukkipénzeli... Én is kiállhatnék tünetetni, mert az én megélhetésemet is erősen megkurtítja ez a rendelet, de mint eddig is, én írott formában küzdök. 

Mit jelentett a KATA? Ne törődjünk most a számokkal, csak úgy az ember szintjén. A KATA az álmok megvalósításának lehetőségét adta. Ha volt egy jó ötleted, megvalósíthattad, vagy legalább kipróbálhattad, nagy kockázat nélkül. Nem kell egyből mindenféle nyomtatványokkal szívni, meg 5 féle számlára utalni az okkult számításokkal meghatározott mindenféle adót. Csak elutaltad azt az egy fixet és csináltad a vállalkozást. Ha nem jött be, könnyű volt szüneteltetni, vagy másodállásként csinálni. Ha újra nekifutottál volna, akkor egyszerű volt újrakezdeni. Most ez mind nem lesz.

Milyen volt katásnak lenni? Az első és legfontosabb, a partneri viszony. Kvázi egyenlő feltételekkel ültem le megegyezni a Kft tulajdonosával, akinek dolgozni szerettem volna, míg alkalmazottként elém toltak egy szerződést, hogy akkor így (szivatva) lehet dolgozni és ennyiért (kevésért), kell vagy nem? Utáltam jobbágynak lenni, hogy csak akkor mehetek (bármilyen) szabadságra, ha a "főnök" elenged. Katásként ha kellett szabadidő, akkor csináltam magamnak (fizetetlenül), ha többért akartam dolgozni, megint leültünk az asztalhoz, és megegyeztünk. Alkalmazottként leszeghettem a fejem, és csinálhattam ahogy mondták, vagy felmondhatok - a választás illúziója, ugye...

Nem vagyunk mi kegyeltek, sem gazdagok, és sosem voltunk azok. Mindig annyit kaptunk, amiért megdolgoztunk, és sokszor anyagilag nem is jártunk jobban, mint egy alkalmazott, de szabadnak éreztük magunkat, akik maguk szervezik az életüket. Jutott időm a családomra, a sportra, a hobbimra, amikre alkalmazottként sosem. Igen, továbbra is tartom, hogy aki alkalmazott, az rabságban él, és lehet, hogy én is megint erre a sorsra jutok. 

A kata az én szememben a munkavégzés evolúciója volt, és bár lett volna mindenki egyéni vállalkozó, mert akkor végre felszámolhattuk volna azt a hűbérúri rendszert, ami a munka világában uralkodik, és az a kéz mellé, amelyik enni ad odatehettük volna a mi kezünket, amelyik megdolgozik azért az ételért, mert ez valahogy sosem hangzik el. Te ne harapj a kenyéradó kézbe, de a nagybecsű munkáltató csontosra rághatja a dolgozó kezet. Partnerség, és nem könyöradomány, ez szűnik meg most.

Mivel sosem nézünk vissza, aki berendezkedett erre az életre, az meg fogja oldani, hogy továbbra is kisvállalkozóként élhessen, csak ezután majd megoldja okosba'. Seftelünk a számlákkal, meg a bejelentésünkkel, ha kell, de hidd el, nincs kedvünk hozzá, nagyon nincs. Azokkal a lehetőségekkel élünk, amit a kormány ad, és azokat bukjuk, amiket a kormány elvesz. Szégyellem magam, amiért ezt teszik velem, mert én ezt az egész vállalkozósdit becsületesen és tisztán tudtam csinálni katásként. 

Hagyjuk a rohadt propagandát meg a háborút, ez az egész azért történik, mert elosztogatták a pénzt az államkasszából. A haveroknak, a háttérszövetséges banánköztársaságoknak, és persze a dolgozó magyar népnek. Igen, volt itt nyugdíjemelés, meg adóvisszatérítés, csok, babaváró és olcsó hitel. Aki ezeket megkapta, az betolta a saját részét az egyenletbe? Mindenki megszülte az elvárt darabszámú gyereket és becsülettel eltartja és felneveli? Hogyne, sokan igennel válaszolnak, de ne legyenek illúzióink, hogy még többen pedig nemmel. Akinek ma a pénzéhez nyúlnak az igazságtalanságot kiált, de a katásnak csak az elvégzett munka után lett kifizetve a számlája, ezt ne felejtsük el.

Adócsaló lettem, ezt ragasztotta rám a magyar kormány, csak azért mert éltem az általuk kínált lehetőséggel. Igyekeznek arra bazírozni, hogy a többi, rosszabb körülmények között élő ember szemében egy élősködő tolvaj képében tetszelegjek, ami engem mélyen sért. De nem baj, mert ha így kell élni, akkor így fogunk. Köszi a halakat!