A tegnapi cikk gondolatmenetét átültetve jöhet a folytatás. Ezúttal munkáról lesz szó, jövőről, fizetésekről, és általában az egészről való gondolkodásmódról.
Mi a munka ma? A többség számára egy hely, ami nagyjából az élete. Felkel hajnalban, bekocog a munkahelyére, ott az elvárásoknak megfelelően 110%-on pörögve, mosolyogva, hálás tekintettel ledolgozza a 8 órát, majd rátúlórázik ugyanilyen attitűddel még 4 órát feketén, hogy aztán hazakocogj este, bekajáljon, félzombiként létezzen még egy kicsit, aztán eldőlve alfában tölthesse az estét. Azon túl, hogy így huss, el is ment egy élet, keresett annyi pénzt, hogy ezt az állapotot hónapról hónapra fenn tudja tartani, esetleg összejött egy másfél szobás lakás, aminek még a törlesztőjét ki tudja tüsszenteni. Tudom, mert én is csináltam, és tudtam, hogy nem ezt akarom, nem így, nem ennyiért.
Csernok Miklós, a kiszámoló blog örökbecsű prófétája, aki pénzügyi kultúrát és gondolkodásmódot próbál az átlagemberek fejébe verni. Nagyjából az ő gondolatmenetén fogok most okosságokat leírni. A cikk végén lesz tőle egy hosszabb videó, erősen ajánlom, hogy mindenki nézze meg!
Ahogy a párkapcsolatokban, úgy a karrierben is trendeket követ a többség, és nem könnyű az árral szemben úszni. Az elamerikásodás szószólói, a reklámok, a tévé, az internet, stb stb mind elhiteti velünk, hogy nekünk minden JÁR. Jár a nagy lakás, a szezononkénti új ruhatár, az új trendi autó apának és anyának mert úgy illik, a legjobb borotvahab, az új telefon évente, a lakásfelújítás 4-5 évente, és még sok mást. Tényleg jár? Kell neked ez? Keresel te ennyit? Azt a megoldást most tegyük félre, hogy nem keresek ennyit, de majd más pénzén megszerzem (aranyásás, hitel, uzsorakölcsön, lottónyeremény, stb).
Az már az első munkahelyeim idején megfogant a fejemben, hogy rendben, hogy én most nagyjából kijövök a pénzemből, de az összes használati tárgyam egy időzített bomba, ami ha elromlik/elkopik/elveszik akkor kell helyette másik. Persze a fizuból nem marad a hó végére, így hogyan lesz új laptop/kocsi/telefon/ruhatár? Valamit nagyon rosszul csinálunk. A probléma ott van, hogy a többség nem gondol bele, hogy a ma megkeresett pénzem, az nem csak a ma problémáit fedezi, hanem jövőét is. Probléma pedig lesz, csak mindig másnak hívják, hol egy elromlott hűtőnek, hol összetört autónak, hol egy váratlan csekknek. A megoldás rá, hogy úgynevezett pénzmagot képzünk, megtakarítunk baromi soknak tűnő pénzt. Álljon itt két példa:
Ha szeretnék egy közepes családi házat vidéken, ami kerüljön 20 millió forintba, akkor az nem egy nagy álom, ugye? Tételezzük fel, hogy baromi jónak számító fizetésemből félre tudok tenni évi 1 millió forintot. Örülünk, engem ünnepelnek a haverok a kocsmában, mégis bajban vagyok, mert a házat leghamarabb 20 év múlva tudnám megvenni, és akkor még csak megvettem, és nem húztam benne egy ecsetvonást, nem vettem bele egy szőnyeget. Eleget keresek?
A következő példa: Van egy jó kis munkahelyem, megkeresem a nagy lóvét, mindenki szeret, fürdök a sikerben. Megy ez pár évig, balga módon nem takarékoskodom (vagy nem eleget), és eladja a főnök a céget, engem pedig kirúgnak. Ha nagyon nagy király vagyok és már másnap beadom egy céghez a resumémat, akkor onnantól kb 3 hónap, mire az első fizumat megkapom. Ki vagyok szolgáltatva 3 hónapig, nem beszélve arról, hogy ez a szerencsés eset. Mi van ha nem jön be, és megint másik helyen kell házalnom? Ha lenne legalább 6 havi béremnek megfelelő megtakarításom, akkor nyugodtabban kereshetnék munkát?
Nem akkor vagyok iszonyatosan sikeres, ha hitelből megoldottam az igényeimet! Akkor vagy valaki, ha van pénzügyi biztonság a kezedben, ha a váratlan helyzetekre fel vagy készülve, ha úgy tudsz magadnak szép életet biztosítani, hogy nem szorulsz rá a bankokra. Most mindenki vegyen elő egy jó vastag filctollat, írja fel egy papírra és tűzze ki az ágya fölé a mennyezetre, hogy "Addig nem nyugszom, amíg nem keresek legalább havi 1 millió forintot!" És addig hajtja, amíg el nem éri! Képes vagy rá? Aki ennyit keres ma, az semmivel sem szebb, okosabb vagy ügyesebb, mint te! Mondhatnád, hogy a te szakmádban ez lehetetlen, de akkor tegyél érte, hogy lehetséges legyen. Mit csináltál a sikerért az elmúlt öt évben? Megtanultál még egy nyelvet? Megcsináltál egy jobb fizetést biztosító diplomát? Alapítottál vállalkozást? Befektetted a pénzed, hogy az termeljen neked?
A munka nem arra van, hogy ott valósítsam meg önmagam, és az legyen az életem! Megvan az a jelenet bármelyik filmből, amikor a munkás nyugdíjba megy, utolsó munkanapján ugyanúgy bemegy dolgozni, majd becsukja maga mögött az ajtót a nap végén, és másnaptól egy senki, aki haszontalan? Tényleg így akarod végezni? Nem akarod!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.