Politizálok, tehát vagyok?

Tata, metsző hideg, megfáradt napsütéssel. Néhány lelkes patrióta pártszínekben, kihasználva a vadlúd sokadalom csekély embertömegét, aláírásokat gyűjt egy - a többség számára - rég elfelejtett strand felújításáért. Szoktunk ilyet látni máskor is, közönnyel megyünk el a stand mellett, s talán csak a szorgalmasabbja olvassa el, hogy pontosan milyen ügyért is folyik az aláírás. Annyi ember akarja a figyelmünket és az aláírásunkat manapság, hogy már meg sem állunk. A többség már leszavazott a héten a klímás kérdőíven, a heti jó cselekedet megvolt - gondolják. A különbség számomra csak annyi, hogy ezúttal én is ott álltam köztük, a standnál.

Fázunk, nagyon. Odajön egy fiatal srác a barátnőjével. Nem idevalósiak, nem érinti őket a bezárt strand ügye, csak beszélgetni szeretnének. A kérdése, hogy miért kell politikát vinni olyan dolgokba, ami csak szórakozás, ahogyan ez a rendezvény is az? Valahol megértem az álláspontját, és el is keserít. A politikának - hála az elődeinknek és a politikai elitnek - van egy erősen negatív és agresszív sztereotípiája. Politizálni, ízlelgessük. A többség egyenlőségjelet húz a politika, és az uszítás között, hogy szidjam a másik anyját. Hogy aki nem velem van az csakis ellenem lehet. De könyörgöm, nem akarunk senkit megtéríteni, csak egy elhanyagolt műemléket szeretnék felújíttatni! A végére jót beszélgetünk azért, és ugyanez a fiút tette fel azt a kérdést, amiért ez a blogposzt megszülethetett.

Kell-e politikai pártba belépni ahhoz, hogy képviselhesd a politikai identitásodat, vagy csak a véleményedet? 

Azt gondolom, ez mindenkinek az egyéni döntése, hogy tagja lesz-e valamelyik pártnak. Magyarország javarészt olyan fotelpolitikusokból áll, akiknek a fele szavazni sem megy el, nem hogy bármiért is kiálljon, aláírjon, utcára menjen, csatlakozzon. Azonban, ha a fotelpolitizáláson kívül bármit is szeretne valaki elérni a politikai életben egyénileg, az szinte lehetetlen. Ennek az oka, hogy grandiózus (nagy) dolgokat elérni, kizárólag csapatmunkában lehet. Nem tudsz vállalatot felépíteni egyedül, nem tudsz influencer lenni követők nélkül, nem tudsz nagy ügyeket létrehozni támogatók nélkül. Így aztán politizálni sem tudsz politikai tömeg nélkül, bár jó lenne. Egységben van az erő.

Mi a politika? Nem minálunk itthon, hanem az idea mögötte? Talán az, hogy sok ember egyet gondol valamiről. Van egy közös ügy, amiért összetartozunk, és ezt a valamit elnevezzük politikának. Én is így tettem, beléptem egy pártba. Na nem azért, mert kedvem van megszedni magam, vagy kedvem van kiabálni az utcán. Sikeres vagyok a munkámban, nem akarok felkapaszkodni a politika hátán a nagytőkések világába, és nem is hagynám, hogy bármelyik társam így tegyen. Csak lelkes amatőrök, patrióták vagyunk, akik kiállnak ügyekért. Rád, kedves olvasóm, nem fogok sosem haragudni, ha más ügyeket támogatsz, más színre rakod az ikszet, és arra kérlek, te se haragudj rám, amikor majd látsz engem aláírást gyűjteni, vagy hallatni a hangomat. Csak keresem a hozzám hasonló, közel álló embereket. De nem így tettünk mindig is? 

Nemet mondok az elmúlt 30 évre, vagy az elmúlt 100-ra. Nemet mondok a megosztottságra, és arra, hogy valaki csak ide, vagy oda tartozhat. Nemet mondok az erőszakra, a primitívségre, és a hazugságokra, amivel az elmúlt években folyamatosan mérgezik a magyar emberek tudatát. Nemet mondok a társadalmi különbségekre, az osztályharcra és az elnyomásra. Nem volt mindig így? Lehet, de talán most értem meg fejben arra, hogy képviseljek valamit nyilvánosan, még akkor is, ha egyszer valaki falhoz akar állítani érte. Mert bárhogy is legyen, a közösségben, a kommunikációban és az egységben van a siker kulcsa. Nem akarok megtéríteni senkit, azt szeretném, ha mindenki maga jönne rá erre.

Hogy hogyan alakul majd a jövő? Sajnos nem tudom, mert eltörött a kristálygömböm. Meglátjuk. Addig is kövesd az oldalamat itt és a Facebookon ;-)