Alapvetően kétféleképpen születnek a cikkek ide. Az egyik, hogy a hét folyamán eszembe jutnak zseniálisabbnál zseniálisabb témák, és mire leülök megírni, talán egy közülük eszembe jut. A másik eset, hogy bármi jut eszembe, az gyenge, így nem írok semmit. Nagyjából ez volt az elmúlt napokban is. Elvitt a migrén, illetve a tavaszi fáradtság mintájára bevezetem a nyári fáradtság fogalmát is. De visszatérve a témákra, agyaltam az összefüggéseken a világban, mert ugye minden mindennel összefügg, és arra jutottam, hogy gazdasági fellendülés, illetve a társas élet hanyatlása közt van kapcsolat.
Egyszer hallottam egy mondást, miszerint hurrikánban még egy pulyka is tud repülni. Nagyjából ez történik most. Aki egy fűszálat sem tett keresztbe azért az elmúlt tíz évben, hogy jobban menjen neki a szekér, azoknak is jobban megy. Pár munkahellyel odébb már kétszer azt a pénzt kapja ugyanazért mint 10 éve. Vagy ha, nem, gyorsan átképezte magát valami szakmunkára, és még a kókány munkájáért is dől a pénz. De elég az hozzá, hogy összességében most mindenkinek túl jól megy.
Bizony az van, hogy a folyamat megértéséhez fel kell csapni az ötödikes törikönyvet, mégpedig az ősközösség résznél. Ugyanis megboldogult őseink azt tudták kitalálni, hogy sokkal hatékonyabban tudják űzni ezt az élelemszerzés dolgot, meg a farkashordával is könnyebb elbánni, ha többen vagyunk. Aztán jött egy nagy változás a letelepedéssel, meg a mezőgazdálkodással, de valahogy a közösségi elv - ha lazult is - de megmaradt.
Mi van ma? Ha elhajtod kvázi az összes embert körülötted az anyjába, attól még nem fogsz éhen halni. Mert ha főzni nem tudsz, akkor is lesz bolt meg kajarendelés. Ha nem tudsz mosni, kimos a mosógép. A robotgép felporszívóz, a mosogatógép elmosogat, kijön a szerelő, a kertész, a házvezető pénzért. Pornóból és tinder randiból meg annyi van a neten, hogy ha akarsz, minden nap másik szereplő arcát nézheted. Minek magad mellé még egy ember ma? Minek látni valakinek a középsz*r állapotát a hétköznapokban? Csak az első randi, amikor mindenki összekapja magát, csak az kell. Hogy jó ez a randizás meg járás dolog, de csak úgy messziről. Hozzászólni valakihez meg ott a messenger, a fórum, a komment, és a tinder.
Ne ugassanak már bele a dolgaimba! - ugye.
Ma odamenne egy csaj egy csávóhoz, hogy figyi már, én megfőzök rád, és ki van röhögve. Hülye vagy? Itt a netpincéren ez a konyha, 8.5-ös értékeléssel! Ma egy csávó odamegy egy lányhoz, hogy figyi, én megoldom, hogy legyen hol lakni, és azt is kiröhögik. Mert szinte ingyen vágják utánad megint a lakáshitelt, és ha lehet sajátom, minek legyen közös valakivel? Vagy nem is kell, mert az röghöz kötés! Ma Münchenben dolgozok, holnap meg Stuttgartban, csak a gond van a sajáttal. Elég az a két bőröndnyi cuccom, a többi csak porfogó. Kitágult a világ. Mi a megoldás?
Lehet kéne egy kis összeomlás!
Vagy valami válság megint. Valahogyan mindenki veszítse el a birtokolt javainak a felét, vagy az egészét. Mindenki utálná, hát hogyne! Ugyanakkor lehet, hogy helyrebillenne a világ egy kicsit, amiben megtalálnák egymást. Megint csak a jó munka lenne az eladható, megint csak a jó párkapcsolat számítana. Jó volt az, amikor el lehetett mondani, hogy sz*r volt a nap, mint most, amikor jó a nap, csak már nincs akinek mondjam. Jó volt az, amikor tudtam segíteni valakinek, és nem azt látta bennem, hogy csak biztos akarok valamit. Jó volt, hogy szükségem volt valakire, és neki is rám, mint most, amikor mindent meg tudsz oldani egyedül. Talán akkor még nem is beszéltünk úgy a másikkal, mint ha a mellényzsebemből rántottam volna elő. Jobb volt, hogy velem sem beszéltek így. Nekem jobb volt, na nem anyagilag, csak emberileg. És neked?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.