A home officeban, és a úgy általában a nagy digitális átállásban még az is sokat lóg a neten, aki eddig nem tette. Ha valami eljön, az talán a blogok reneszánsza,vagy a könyveké lesz, de semmi esetre sem a gyerekszüléseké.
Több helyen olvastam már - és hazudnék ha azt állítanám, hogy nekem nem jutott eszembe - a nagy new yorki áramkimaradást (1977) követő, kilenc hónap múlva bekövetkező gyerekszülési hullám, ami azon kívül, hogy valószínű csak egy urban legend, teljesen más alapgondolatot kívánna, mint ami most az emberek fejében van. Nekem inkább a Stanfordi börtönkísérlet jut eszembe, ki tudja miért.
Nem azért nem születnek gyerekek, mert az embereknek nincs idejük a szexre!
Szeretett banánköztársaságunk vezére örömében tapsikolna - és nyilván saját önigazolására használná -, ha beindulna a gyerekgyár, de nem fog. Mert nem az van, hogy ki sem látszunk a munkából, a ház körüli teendőkből, és a maszekból. A járvány előtti világunkban aki szexelni akart, valahogy megoldotta. Virágzott a klubok élete, ott volt a Tinder, és megannyi társkereső, tonnaszámra szaporodtak a szexuális forradalmat és mindenféle tindertojást hirdető blogok.
Tehát aki nagyon rajta volt a témán, az talált magának. Viszonyt egyre több volt az olyan témájú írás, kinyilatkoztatás, egyéni vélemény is, hogy minek kell egyáltalán gyerek? Mert hogy az csak teher az önmegvalósításhoz és szexuális kiteljesedéshez való úton - reklámozták. Vagy éppen az élhetetlen, töketlen férfiakra vagy élveteg, elférfiasodó nőkre fogták, hogy hát ebbe a világba nem fognak gyereket vállalni. Igaz, amikor dédszüleink megszültek 10 gyereket, akkor biztosan stabilabb világ volt, amikor elvett tőlük mindent az állam, vagy jött egy világháború, forradalom (sic!). De ha saját példát akarnék hozni, akkor néhány hónapja még én magam is nagyítóval kellett keresnem a társkeresőkön azokat a nőket, akik egyáltalán akartak párkapcsolatot, és nem csak a testiségeket. Feltételezem a másik oldalon egyel rosszabb a helyzet.
Aki eddig akart gyereket, annak többnyire lett is.
A home office és a digitális forradalom nem hozza meg a közösülési kedvet, még akkor sem, ha ingyen van a pornhub prémium. Mi az amit viszont elhoz? Az eddigi rövid tapasztalat alapján:
- az eddigi két cella (lakás, munkahely) helyett egyet (csak lakás)
- a paranoiát, hogy a mindentől rettegéssel tartanak majd minket bezárva, nehogy meghalj, vagy megölj valakit
- a kötelező ingyen túlórát, hiszen nem tudsz hazamenni és nem-felvenni a telefont, úgyhogy belefér még az az excel tábla (és örülj neki, mert más bezzeg elvesztette a munkáját!)
- a bezártság miatti leépülést testileg és lelkileg (nincs nyitva a gym, se a jóga)
- a párkapcsolatok minőségének rohamos romlását, ha nincs hová elvonulni
Nagyjából ezt. Nem gondolnám , hogy a fene nagy individualizmusunkat fejben majd egy járvány visszarugdossa a baby boomerek pozitív jövőképéhez, ami valahol a nagy amerikai autó - családi ház - úszómedence és a nukleális holokauszt között pingpongozott.
Szóval azt gondolom kilenc hónap múlva legjobb esetben is csak a bundes liga frizura jön vissza a divatba, nem a gyerekszülés. Mindenesetre aki járványt túl is éli, annak még meg kell küzdenie a nagyszerű jövőképek leomlásával (ha volt ilyen), túl kell élnie egy lelki és párkapcsolati válságot, mindezt rosszabb vagy semmilyen munkakörülmények között, mint a járvány előtt. De még mindenki abban él, hogy ennek pár hónapon belül vége, és minden olyan lesz, mint 3 hete. Még hisznek. Éljen az optimizmus!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.