Meg kell érteni :(

Meg kell érteni - ezt a mondatot az utóbbi hónapokban sokadjára kapom meg, leginkább nőktől. Úgy érzem lassan kórtünetről van szó, ezért méltónak találtam, hogy írjak róla egy kiváló cikket. 

Tehát a szituáció a következő. Képzeld el, hogy ismerkedsz, párkapcsolati jelleggel. Ez egy érzékeny folyamat, nyilván nem rontasz ajtóstól a házba. Puhatolózol, hogy a másiknak is hasonló szándékai vannak-e mint neked. Először kis flört, kis kedveskedés, és ha a másiktól is ezt kapod vissza, akkor haladtok az egyre konkrétabb dolgok felé. Randi, mozi, első csók, ismerjük mind (remélem). Végül eljuttok a vízválasztó beszélgetéshez, hogy akkor kezdjetek-e egymással valamit komolyabban. Elkezdődik egy tök jó időszak, sőt, egy párkapcsolatnak a legjobb időszaka, amikor megszereted a másikat, amikor nyitottnak érzed magad rá, hogy szerelmes legyél. Önfeledtnek lenni, nem foglalkozni a világ rossz dolgaival, mert most nem történhet semmilyen rossz. Megtaláltad akit kerestél, akarod, kívánod, felelősséget vállalsz érte, és ő is érted, hogy ti most már egy pár vagytok. Látnak titeket együtt az ismerősök, már elmondod a baráti körben (talán még anyádnak is), hogy van egy új kapcsolatod, szerveztek programokat közösen és jól-érzés, boldogság van.

Egy reggel felkeltek együtt, elindultok mindketten, mert kezdődik a nap, búcsúcsók, "vigyázz magadra" és társai. Majd kapsz egy üzenetet a telódra (!!!) pár órával később, hogy "életed szerelme" meggondolta magát, kétségek közt vergődik, és inkább abbahagyná. Mint a hideg zuhany... Kérdezed, faggatod, érvelsz. De hát megbeszéltük, hiszen együtt vagyunk, reggel még a szembejövő szomszédnéninek is bemutattál, hogy ne nézzen betörőnek, és erre ez. Mind hiába! Mondhatsz te akármit, mert ha valami, akkor ez nála nagyon is el van döntve. Ekkor elhangzik a címadó mondat, miszerint "Meg kell értened". Ez van, fogadd el, dolgozd fel. A Földi paradicsomból a pokolba rugdosott vissza épp, és neked ezt - ki tudja miért - de meg-kell-értened. Mint egy pofon, és ne üss vissza. Viseld el, hogy beléd rúgtak, és halj meg, mint egy hős. 

A kérdésem, hogy MIÉRT?! Nem a konkrét, húsvágóbárdra hasonlító szakításra, hanem az összejövésre. Miért kezd bele egy új kapcsolatba valaki, ha még nincs túl a régin? Ha felbukkan egy ex? Ha kétségek között vergődik? És leginkább, miért nem lehet a másik szemébe nézni, amikor ez a döntés megszületik? Miért egy Messenger üzenetben kell értesülni arról, hogy pusztulj el? Ennyire önzők lettünk? Hogy fogom a másikat, kitaposom - nem 1-2 év alatt, hanem pár hét alatt - mint egy rossz cipőt, és még mielőtt bármit bele kéne tenni a kosárba, gyorsan elhajtom. Ennél már csak egy szemetebb húzás van, ha üzenet nélkül egyszerűen felszívódik (ghostingolás). 

Azt kell mondjam, hogy ez a kihasználás iskolapéldája. Azt gondolom, hogy ha efelé tartunk az ismerkedéseink során, akkor nagyon szomorú jövő elé nézünk, ami a párkapcsolatainkat illeti. Kitartást mindenkinek!