Hétvégi koncert és a pogózás

Tegnap nagyon odatettük magunkat Tatán, a Víz, Zene és Virág Fesztiválon. Összeálltam egy haverommal, hogy csapassunk egyet a Paddy and the Rats koncerten, aminek a munkásságát mindketten igencsak kedveljük a zenekar indulása óta. Számomra már csak a fesztiválon derült ki, hogy lesz előtte még Lord koncert is, ami külön nagy öröm, hiszen azt is szeretjük. 

A Víz, Zene és Virág Fesztiválnak régrenyúló hagyományai vannak. Ámbár fesztivál a neve, de nem egy klasszik sátras fesztivál. Inkább egy 3 napig tartó családi nap, koncertekkel. Némi lézengés, és egy jól elfogyasztott michelin csillagos árú rántotthús után bele is csaptunk a Lord koncertbe. Azért volt nagyon jó, mert a 6 évestől a 70 évesig minden korosztály ott volt. Kulturáltan csápolt mindenki, lőtték a fotókat. Nagyjából a közönség első 1/3-ig jutottunk, mindenféle tülekedés nélkül. Nagyszerű bulit csaptak a bácsik a színpadon, verettünk a Kifutok a világbólra, térdeltünk a Vándorra. Nagy élmény volt és őszintén mondom, menjen el mindenki Lord koncertre, mert nagyon barátságos a tömeg, és jó hangulatot csinál a zenekar!

A Lord után következett kb 45 perc dizsi DJ Dominikkal. Nem volt rossz, de nekem annyira nem jött most be a pumpálós hands-up zene két metal koncert közt. Gyors WC- és sörkör után be is helyezkedtünk az első sorba, ekkor még voltak a kordon mellett lyukak. Időben beálltunk, mert valljuk be, kevés nagyszerűbb dolog van egy koncerten, mint az első sor. Szorítunk még helyet magunk mellett egy nagyobb darab fószernek, meg egy párnak, mert nem vagyunk p*naféltősek. A hangolás alatt megbeszéljük, hogy a Lord hangosítása nem volt a helyzet magaslatán, és reméljük a Paddy jobb lesz. Jobb is lett, elkezdődött a nagyon kemény csiholás a zenekar gitárosától, amit magasba emelt kezekkel jutalmaztunk. My Sharona, Ghost from the Barrow, Join the riot. A heves riffekre hamar kialakult mögöttünk a zúzda, avagy a pogózó társaság, és itt álljunk meg egy szóra.

Értem, hogy kutúrális gyökere van, meg nincsen metal koncert pogo nélkül, de aki a zúzda szélén találja magát, és történetesen semmi kedve nincs pogózni, az nagyon megszívja. Azért is érzem, hogy itt valami nincs rendben, mert egy 30-50 fős pogózó társaság jókedve miatt 100 ember szív. Ennek is megvannak a szabályai, bármilyen hihetetlen. A pogózás célja a zenére való közös ugrálás, tánc öröme és nem a lökdösődés. Ehhez képest inkább egy csürhéhez tudnám hasonlítani, akik totál készen az alkoholtól terebélyes slamdancebe kezdenek. Ennek köszönhetően többeknek abból áll a koncert, hogy próbálja odébbtaszítani a figyelmetlen pogózókat, és megpróbál állva maradni, miközben semmit, de tényleg semmit nem tud élvezni a zenéből és a zenekar játékából. El kéne jutnunk lassan oda, hogy a bármennyire is felszabadult érzés egy koncerten a tömegben szórakozni, tekintettel kellene lenni a mellettem-előttem-mögöttem állóra is! Pláne, hogy vannak a tömegben kiscsajok 150 centivel és 50 kilóval, akiknek sokkal nagyobb metal-szíve van, mint némelyik fejkendősnek, viszont nem annyira pattan vissza róluk a 90 kilós rockerállat. 

Azoknak meg külön gratula, akik megpróbálják az első sorba verekedni magunkat úgy, hogy ők nem álltak végig 45 perc discot, csak hogy pont ott állhassanak. Az első sor azoké, akik "korán keltek", akik feltétlen rajongói a zenekarnak, akik kilométereket sétáltak a szimatszatyorral a vállukon, mert a belépőre és egy vízre volt pénz, de a helyijáratra már nem. A fanatikusoké, akik az abszolút kedvencükért jöttek ide. Nagyon nem szép dolog erősebb kutya közösül alapon megpróbálni elvenni ezt tőlük. De ha ez így fog menni a jövőben, miattam jöhetnek, én véreb leszek. Valakit pofán is vertek tőlünk odébb ezért, amiért a zenekar a tömeg lenyugtatásául eljátszotta nekünk a Tavaszi szél vizet áraszt c. dalt. Oltári élmény volt! Mármint a zene, a gyereknek a pofon nyilván nem :)

Visszatérve a koncertre, az utóbbi időszak legjobb élményét adta nekem a Paddy and the rats. A rángatózók és pogózok ellenére jót buliztunk. Szórtunk a metálvillát, mint ha nem lenne holnap, és térdeltünk a Freedomra. Tikkadtan, eufórikus állapotban értünk a végére, de nagyon megérte, és legközelebb is ott leszünk, bármelyik sorban!