A harmincas válság

Harminc éves lettem én, igaz, már vagy két és fél éve. Akkor nem éreztem mérföldkőnek, de manapság egyre jobban érzem, hogy tényleg vízválasztó a dátum, avagy elválik-e a sz*r a májtól. 

A húszas éveink leginkább a karrierről és a párválasztásról szólnak. Amikor még azt gondolod ráérsz, meg van időd jól csinálni. A miénk a világ, és mindenbe belekóstolunk kicsit. Kirepülünk az iskolapadból (már aki...), és kezdődik a munka, az önálló élet, az otthonteremtés, és elkezdenek menni az évek. Csak úgy eltelik a hétköznapok szürkeségében néhány hét, aztán már újra karácsony van. Olyankor mindenki vesz egy nagy levegőt, és megállapítja, hogy jövőre kicsit jobban kell majd tolni, kell egy kicsit több lóvé. Na majd jövőre! - és ez így megy, évről évre.

Ahogy elhagyjuk a 25. születésnapot, jön a para, hogy kevesebb van már a 30-ig, mint amennyi eltelt a 20-tól. Meg hát baromi gyorsan eltelt ez az 5 év. Tudat alatt hiperventillálsz és kapkodsz. Család? Még fasorban sincs. A cégnél is még csak asszisztens vagyok. Meg kéne már csinálni azt a nyelvvizsgát. Nyaralni voltam mostanában? Bali szép hely, mindig el akartam menni. De rég nem buliztam egy jót!

Majd a gondolatot tettek követik. El kéne menni valahová. Vagy kéne még hódítani, esetleg gyereket szülni. Mert 30 fölött vége mindennek, onnan már csak lefelé vezet az út - legalább is ezt mantrázod magadnak. Mert 30 felett már nem tanulsz, szülsz, gyúrsz, mozdulsz olyan könnyen. Harminc felett már megereszkednek dolgok, és nincs egészség, csak tünetmentes napok. 

Aztán ott van egyszercsak a 30. születésnap. Bekopogtat, vagy rád rúgja az ajtót, de megjön, mint a mikulás. Te meg ott állsz letolt gatyával, hogy de még nem vagy kész! Még kéne élni kicsit! Jó, már kell az előnyös ruha, de azért még kinézek valahogy! Nem is olyan rég még versenyszerűen sportoltam, most meg lihegek a lépcsőn. Jó, van egy pasim/csajom, de az is milyen már! Esetleg az esküvőt letudtam, na. Még csak most vettük fel a hitelt a másfél szobás panelra. Gyerek előtt még ki kéne tisztázni.

Veszel egy kutyát, nekiállsz futni. A munkahelyeden eddig elítélted a "felfelé nyalni, lefelé taposni" módszert, na de majd most! Az embert/nőt kirúgod. Kell a fiatalabb, hisz te is azt hiszed az vagy még (Hitted!). A szűrővizsgálatok lassan erősen ajánlottak lesznek, és a fogorvos sem csak két lyukas fogat töm be. Kocsiból is kéne egy újabb, tévéből is egy nagyobb. Hisz annyit dolgoztál már, megérdemled. Egy iPhone is kigurulhatna, borból sem a legalsó polcról.

A negyvenes frusztrációkat már le is szarod. Minek foglalkozni vele, hiszen elmúltál 30. Arra a kis időre már minek? Pedig ha belegondolsz, hogy az ember az életének csak alig egynegyedét tölti el fiatalon, akkor el is engedhetnéd a fentieket. Nem biztos, hogy attól vagy valaki, hogy le vagy gyúrva és szolizva. Értelmet nyer a kultúra, meg hogy van eszed, esetleg értesz is valamihez. Életed párja sem lesz más ember attól, hogy te már nem szívesen vagy otthon sem melltartó nélkül. Tegyél magadnak egy szivességet, és akassz le egy hobbit!