Panel kiskirályok

Komolyan mondom, ez a környék is kezd rendesen lecsövesedni. Hat éve lakom itt, kellemes zöldövezeti részen, nem messze a belvárostól. Anno még rendes polgári környék volt, de elmúlt.

Szoktam mondani, hogy a reggeli szexre ébredni mindenki szeret, kivéve ha a szomszédod csinálja. Na, hogy a szomszéd picsa csak ordítva tud, azt nem is értem. De még ha legalább az ütemet eltalálná, de nem! Ő csak néha bele ordít egy hörgőset a világba, mint ha épp egy Uruk Hai ork tépné le a bűrt az arcáról. Cuki romantika. Azonban a sztori nem is itt kezdődik, ezt csak amolyan felvezetőnek szántam, hanem a társasház biciklitárolójánál, kb másfél évvel ezelőtt. 

A közös lónak túrós a háta mondás itt semmi esetre sem lehet igaz, kicsiny közösségünkben ugyanis a kommunizálás és a harácsolás ösztöne vezérli a népeket. Történt anno régen, hogy a társasház közös tárolóihoz mindenkinek egységesen volt hozzáférése (étsd: kulcsa). Értelemszerűen a tároló mindig kevés, a tárolni kívánt kramanc meg mindenkinek kurva sok, így az évek során szépen fogytak a kulcsok. Ugye, ha jött egy új lakó, akkor annak már inkább nem adtak kulcsot. Ha meg érdeklődött, valami falsch dumával lepattintották, míg nem 1-2 lakó kezébe került a teljes tároló. Mikor beköltöztem nem nagyon érdekelt, bőven elfértem, meg van egy garázs is ahová el tudom suvasztani, ami nagyon útban van (egy szomszédos városban). Egész addig megfértem ezekkel a kiskirályokkal, míg fejembe nem vettem, hogy én biciklizni fogok.

A bicikliről tudva levő, hogy nem hagyjuk az utcán, illetve a nappalit is csak erős kompromisszumokkal díszíti, így lementem az első számú szószólóhoz a házban, hogy kéne kulcs a tárolóhoz. Mi sem egyszerűbb, ad egy kulcsot, bicikli elrak, csá. Ehelyett: "Ó, hát oda? Én azt magának nem ajánlom! Tudja mi van ott? Atyavilág, ha én aztat elmondanám magának! Százezer évnyi kramanc, azt se tudni már hogy kié." Ha erősködtem, hogy ne tessék aggódni, szívesen kikúrom én onnan másnak a szarját egy bringányi felület erejéig, ami ugye megillet engem, akkor jött a burkolt fenyegetés, hogy ki tudja mit lopnának le a biciklimről, illetve milyen sérülések keletkeznének rajta. Kb ez volt az a pont, ahol elvágta magát nálam ez a nő. 

Egyáltalán miért ő dirigál? Van nekünk közös képviselőnk, vagy mi. Nyilván cég, és nem egy helyi lakó. Fel is hívtam én, hogy akkor kéne kulcs, ugye. Egyszerű. A "mutyi alarm" a fejemben akkor jelzett, amikor a közös képviselő is elkezdtett mentegetőzni. Ő ugyanis - tudni illik - "nem foglalkozik a közös helyiségekkel". Azt oldják meg a lakók egymás közt. Hogy ha akarok vele kezdeni valamit, akkor írjak körbe a lakóknak, hogy lomtalanítsanak ki. De érted, ki vagyok én ehhez? Körberöhög az első ilyen oligarcha. De a közös képviselő csak nem állt kötélnek. Én sem voltam ám rest, ment is a tértivevényes levél a képviselőnek az aggályaimról, illetve hogy ha tanácstalan lenne, akkor a jogi képviseletemet ki látja el.  Ez a burkoltan fenyegetés, úgy tűnik, dívik errefelé.

Összegezve odáig ment a dolog, hogy a szent lakógyűlésre kitűzték napirendnek, ahol a kiskirályok, két nyugdíjas és én mentünk el. Meg lett ott szavazva minden is! Hogy majd kiértesítenek mindenkit, hogy címkézze fel a holmiját, és ami nem lesz felcímkézve, azt kilomtalanítjuk, és lesz hely. Szerinted mi lett belőle? Kicsit bekussoltattak, hogy majd hátha elfelejtem.

Egy évet vártam, most kezdem elölről. Először kérek szépen a kiskirálytól, aztán a képviselőtől, majd jöhet az ügyvéddel fenyegetés, meg a társai. Drukkoljatok!

De ez semmi! Egyik haverom kettő lépcsőházzal odébb a babakocsitárolót akarta igénybe venni leendő gyermeke érkezésének alkalmával, mégse a harmadikra kelljen már felcígölni a babakocsit. Ott nem köntöfalaztak ennyit, kerek perec kijelentette az egyik lakó, hogy azt csak neki van joga használni, mert ő lakik ott a legrégebben. Szerinted?