Történt az valamikor egy szombat délutánon, hogy úgy éreztem, hogy a pünkösdi "hosszú hétvége" se teljen el esemény nélkül, így gyorsan le is szerveztem egy túrát magamnak. Bár minden ilyen simán menne.
Szombaton körbeírtam az ismerősöknek, hogy túra vagy valami? Ahogy ezt bölcsen megállapítottuk már egy ismerősömmel, hogy az emberek a 30-hoz közel már nagyon nem olyanok, mint egyetemistaként. Mindenki bele van kényelmesedve az otthoni karosszékébe, aminek az oldalzsebében már ott lapul a - mindannyiunk által jól ismert - ezer oldalas kifogáskönyv, hogy most éppen miért nem fog menni az, amire te megpróbálod rávenni. Pedig most közel sem terveztem akkora önmegszivatást, mint a legutóbb. Csak egy laza túra, valami egy délelőtt alatt letudható. Akik mozognak amúgy az életben, azoknak csak szimplán más dolguk volt, akik meg nem, azok meg egyenesen körberöhögtek.
Sebaj, ettől még nehogy már nem megyek! A bakancs ki van készítve, táskát 2 perc összerakni. Fel is csaptam ezt az "életünk megrontója" Facebookot - vegyem már valami hasznát... - hogy milyen túrázós eseményeket kínál a kis testemnek. Jött is a találat: 10km, Rám-szakadék, vasárnap reggel. Be is regisztráltam, nyomjuk!
Találkozó vasárnap ká' korán az Esztergomi buszvégen. Mondjuk amire nem számítottam, az a nyugdíjas találkozó, ami lett belőle. Én se vagyok már friss hús a 31 évemmel, de nálam csak egy fiatalabb gyerek volt, az egyik mamának az onokája, akit nem akartak otthon hagyni. Ebből már gondoltam, hogy vicces lesz, de hát nem a társaságért jöttem, úgyhogy hörgős metál a fülbe, mert az illik a csicsergő madarak és az őzikék közé, aztán foroghat alattunk a Föld.
A túra útvonala: Dömös - Szentfa-kápolna - Rám-szakadék - Szakó-nyereg - Téry-út - Dömös.
Egomból kibuszozunk a rendes járattal Dömösre, már ez önmagában nagy flash. Nem ültem vagy 6 éve buszon, mióta a wc-re is kocsival járok. Az meg pláne retró élmény, hogy lerakod a lóvét a sofőrnek, ő meg jegy nélkül hátraküld. Megrohan a bugázás eme diszkrét bájának az emléke. Illetve az az örök törvény sem kopik ki, hogy a buszon mindig van egy büdös ember. Hogy a buszozás miért zárja ki a tisztálkodást, továbbra is rejtély.
Dömösről laza 2 km séta a Szentfa Kápolna. Itt megáll a csoport már most enni. Gondoltam délre otthon leszek, de ez így hosszú lesz. Laza fél óra pihi után megyünk tovább. A táj mellesleg gyönyörű. Vadregényes utak, dombok, meg hát maga a szakadék is. Aki teheti jusson el ide, tényleg egy délelőtt lazában megcsinálható.
A szakadékban vezet az út felfelé, a folyó egyik vagy másik oldalán. Némi dagonya, de jó bakancsunk van, nem ázik be. Minden sarkon meg kellett állni egy fotóra, szóval lassan haladunk. Sebaj, legalább én is lőttem pár kockát. Amikor épp haladunk, akkor tök jó. Létra, korlát, szikla, ugrálok egyik kőről a másikra. Változatos, nem úgy mint a pusztában baktatni. A csoport kb fele rendesen lemarad, szétszakadunk. Ez nem jó, de én befontam volna a szemöldököm, ha bevárok mindenkit. Miután felérünk pihi ismét.
Nem szeretek ilyenkor megállni. Fűt az adrenalin, pulzus az egekben, 8 km-nél járunk, így fáradt se vagyok. Gondoltam egyet, és ott hagytam a többieket. Az eredetileg 10km-es túra maradék 2 kilométerét mondom simán letalpalom. Ebből lett aztán az, hogy frankón eltévedtem. Valahol benézhettem a turista jelzést, meg egyszer csak elfogyott alattam az út. Kilyukadtam valami magaslesnél egy tisztáson, ahol látszott hogy nem járt ember kb egy hónapja. Út meg sehol. De nem vagyunk mi papírkutyák, átvágok az erdőn. Azt viszonylag kevesen írják le, hogy egy erdő út nélkül mekkora szívás. Minden lépésedre jut egy vadhajtás vagy bokor, ami képen vág, illetve jól nézzél körül, nem-e lépsz rá egy tavalyi avarban horkoló vadkanra. Valahol itt realizálom, hogy elég jól eltévedtem. Offline navi elő, legalább irányban haladjak. Végül némi nem szándékos avarban hempergés után kilyukadok a Dömösi dűlő tetején. Innen már van út, séta a buszmegig.
Hazafelé a busz ismét nagy flash, a szag sem lett kevesebb. Hiába, ez egy ilyen műfaj. Mielőtt elindultam haza még ráírtam facebookon a túravezetőre, hogy ne keressenek, okéba vagyok.
Szó mi szó, nagyon el sem fáradtam, jóleső túra volt. A Rám-szakadék nekem meg még a kötelező körök egyike volt, ahol már mindenki is járt, csak még én nem, szóval meg akartam nézni. Azt gondolom, ebben
a túrázás témában is a gyenge láncszem az ember lesz.
Még mindig nem találtam olyan fiatal túratársat, aki aktív túrázó, nem 600 kilométert akar menni egy nap, illetve be lehet társulni. Korunk legnagyobb problémája továbbra is az, hogy mindenki szeparálódik, klikkesedik, bezárkózik, miközben mindenki keresi passzívan a társaságot. Nem is értem, miért nincs tele a facebook társaságszervező eseményekkel. A következő túra még nem tudom mi lesz, majd megint kitalálom egyik napról a másikra. Ezt a csoportot viszont követem, mert szerveznek tök jó több napos túrákat Ausztriába, Erdélybe, stb. Talán ott már vegyesebb a társaság :-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.