Életem első túrája - Gróf Sándor Móric emléktúra I. rész

2018/05/13. - írta: SVMD1986

Hát megvolt ez is! Vérrel, verejtékkel, sok szép látnivalóval, mélypontokkal, és mindennel, amikor az ember a saját határait feszegeti. De jöjjenek a részletek, ismét maratoni hosszúságú cikk lesz. Lenne, de a blog.hu nem tudja kezelni a cikkem hosszúságát, így két részre osztottam. A második cikk ezzel egy időben jelenik meg. 

 

Tehát a túra, amin részt vettem Blankával és Atival a Gróf Sándor Móric emléktúra nevet viseli. Ez nagyjából annyiban merült ki, hogy minden ellenőrzőponton volt egy 1 mondatos infó az ember életéről. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezeket én elolvastam, talán egyet félig, azonban méltatlannak tartanám, ha nem ejtenénk szót erről a remek emberről. De nem kezdek most itt hosszú monológba (erről), akit érdekel az önéletrajza, itt megnézheti

De vissza a túrához, tehát ugye első túra, így mi rögtön meg is céloztuk a leghosszabb XL távot, ami 26km papíron, 8 óra szintidő alatt. A valóságban nekem 29 jött ki, de nem azon a 3 kilométeren múlt. Tehát bevállaltuk, keményen, ahogy azt kell. Atiék ugye anno rutinos túrázók voltak (több Gerecse túra, meg Budai-hegység, stb), igazából adtam a szavára, hogy ez rendben lesz. Mert mégse egy Gerecse 50, de azért vannak dombok, látni ezt-azt, stb. 

Jött is a reggel, kurva korán kelés, 05:00-kor szólt az ébresztő. Egy óra kell, hogy összeszedjem magam, meg 6-kor még el kellett mennem boltba, Atiék meg már 6:30-kor itt voltak értem. A táskába mentek a szendvicsek, egy kabát, egy váltás póló, némi EÜ felszerelés, meg egy másfél literes víz. Kissé félkómásan gurultunk Bajna felé. Érkezés után némi tökölés, kell-e mobil vagy sem, ilyesmi, majd regisztráció. Átvettük a pecsét füzetet, aztán go. Az elején még mindenki vidám, könnyed beszélgetések, a nap se süt olyan durván. Az első pecséthely hamar eljön, illetve mi érünk oda hamar, ez a Máriácska kegyhely. Fotózkodás, megírjuk a füzetet, séta tovább.

Itt még őszinte a mosoly

A második pecséthelyig azért kellett menni, főleg a szántóföldek szélén, a végén némi erdővel. Itt a Sárási romtemplom található, illetve nem található. Ahol a pecsét volt nem igazán láttunk semmit, elkolbászolni meg nem akartunk, nyomni kell, meg a szintidő ugye. Itt nem is vesztegettük nagyon az időt, haladjunk tovább. A harmadik pecsétig további baktatás várt ránk a pusztában. Letudtuk az első komolyabb emelkedőt is, lihegve, de megmásztuk hamar. Aztán ahogy telt az idő elkezdett sütni a nap is istenesen, ekkor már volt kb 28 fok. Fa persze sehol, árnyék nulla, még jó hogy hoztam a kamionos sapkámat. A naptejet úgy ahogy van el is felejtettem, így Atiékét hiénáztam. A harmadik ponton gyors pecsét, iszunk is. Két kiscsaj fogad minket, kaptunk cukrot (frutti!) és vizet. Valahol a negyedik ellenőrzőpont előtt kezdtem el érezni - ha jól emlékszem 9 kilométernél, hogy kezd egy kicsit elég lenni. Kezdett meleg lenni, meg szakadni rólunk a víz, ráadásul az útminőség a poros földútról átváltott murvásra, aztán meg aszfaltra. A tuti pólóm szerencsére a nap végéig szállította az izzadtságot kifelé, így mindig csak enyhén izzadtnak éreztem magam, a valóságban meg durva dehidratáció zajlott. A negyedik ponton már mindenkinek egy kicsit elege van. Elfogy a vizünk, de szerencsére itt kaptunk egy másfél litereset, illetve volt kenyér, fasirt, meg koviubi. Friss kenyér! Komolyan mondom a legjobb ennivaló volt akkor és ott, pedig kenyeret már egy ideje igyekszem hanyagolni az étrendemből a diéta végett. 

Az ötödik ellenőrzőpontig megúsztuk különösebb dráma nélkül. Itt volt az utolsó sátor a hegyek előtt. Még lehetett vizet venni, pihenni kicsit. Árnyék sehol, a Polar órám 35-36 fokot mutat. Jött az első durvább kaptató, ami komolyan megizzasztott bennünket. Alapvetően ha ilyen nehézség jön, leszegem a fejem, és mint az igavonó állat, csak talpaltam felfelé. Aztán Blanka a csúcs előtt összeesik. Visszamentem érte, hogy összeszedjem, de nem bírom felállásra bírni. Hányinger, látás elvesztése, ájulás széle, szerintem egy frankó napszúrás. Itt mondanám el mindenkinek, hogy sapka/kalap kötelező túrán! Ha süt a nap azért, ha esik az eső akkor meg azért. Arra mi sem számoltunk, hogy nulla árnyék lesz, de egy sapka hiányán elhasalni elég kellemetlen, szóval gondoljatok rá, és ne hagyjátok ki a túrafelszerelésből! Na de visszatérve szóltam Atinak, hogy másszon vissza ő is, aztán ketten felvisszük Blankát, de nagyon rosszul volt. Adtunk neki vizet, egy srác megállt és odaadta a fruttit, amit még a 3-as ponton kapott. Fogtam, aztán telibe lelocsoltam Blanka arcát és a fejét, majd valahonnan szerzünk vizet. Ezektől jobban lett, de nagyon ott voltunk, hogy visszavisszük az utolsó ellenőrző pontra. Némi agónia után végül együtt mentünk tovább. 

opera_pillanatfelvetel_2018-05-13_070958_public_am_files_1drv_com.png

Itt jött a következő kihívás, további meredek kaptató, fel a Kőszikla hegyre. Itt már Ati is elvérzett, ugyanis a sportcipő nem a legjobb választás egy túrára. A murva, meg a forró aszfalt miatt felhólyagosodott a talpa, alig bírt járni, de - talán büszkeségből - nem fordultunk vissza. Sűrűn megállunk, biztatom őket, hol húzom őket magammal, hol elküldenek anyámba. Lihegek én is, de még jól voltam. Figyeltem a pulzust az órámon, ha 160 fölé megy, visszább veszek, vagy megállok. Végül a csúcs előtt kidőlnek mind a ketten egy bokor aljában. Nehéz pillanatok ezek. Úgy voltam vele, hogy a maradék kb 100 métert egyedül megteszem a csúcsig, aztán bevárom őket ott. Ekkor volt 12:00, direkt megnéztem az órámat. 38 fok volt, egy fa sincs sehol. A csúcson újabb checkpoint, kisebb pihenő a többi túrázóval. Eszünk, beszélgetünk, együtt panaszkodunk. Ilyenkor mindenki sorstárs, egy a problémánk. Ki mit nézett be, ki hogy áll fizikálisan vagy mentálisan, ezek a témák mennek. Közben elindultak Atiék is hozzánk a csúcsra, nagyon készen vannak. A túratársak meg is jegyzik, hogy a farmer sem a legideálisabb túrához. Egyszerűen szar, nem arra való. Beleragadsz, korlátoz, utálni fogod ha farmerban akarsz túrázni. Az egyik hölgy ad nekünk - ha jól emlékszem - koffein-magnézium cukorkát, ez életmentő. A sima csoki nem jó, az csak szénhidrát. Itt minden vitamin morzsa aranyat ér. Bármit töltesz a gyomrodba, az gödörként nyeli el azt.

 9a583f5d524a9e04a51f11e11c4add2c.png

Folyt köv. a következő cikkben, ami már elérhető ide kattintva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ferceltalmok.blog.hu/api/trackback/id/tr5113913956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.