A hangszer jó.
Nem csak azért, mert egyből kettő lépéssel előrébb indulsz minden csajnál, hanem mert a hangszer a társad. A legjobb barátod, aki mindig veled van, aki alázatra és szorgalomra tanít. Megszólaltatod majd örömödben, vagy elcincogsz egy bús dallamot bánatodban. Az önkifejezésed eszköze, mert ami szavakkal már túl elcsépelt lenne, az egy hangszeren mindig új, és megindító.
A hangszerre gondolj mindig úgy, mint az egyetlen barátodra. Mit akarsz hát neki? Mindent ami magadból a legtöbb, a legszebb. Ne nyúlj hozzá koszos kézzel! Tiszteld meg a hangszert azzal, hogy nem mocskolod be! Ha mégis, majd megbosszulja. Koszos és ragadós lesz, fénytelen és kedvetlen. Utána simogathatod majd órákig mikroszálas kendővel, hogy újra pompás ékszer legyen! Ha fúvós hangszered van (meg amúgy is), fordíts gondot a szájhigiéniádra! Evés ivás után nem játszunk rajta! Csodálkozni fogsz, ha majd ragad a cukros üdítődtől, vagy teleköpted mindennel. Jegyezzük meg: fogmosás és ásványvíz! Nem kell mondanom, hogy koszos kézel/körmökkel sem nyúlunk a húros hangszerhez!
A hangszernek legyen helye. Nem dobjuk le a lakásban a sarokba, nem is ejtjük, hanem tesszük. Megérdemli, hogy meglegyen az a szent hely, ahol a hangszer pihen. Pl. egy szép gitár a lakás dísze is lehet, ha sűrűn forgatjuk. Hiszen egy hangszer ne legyen poros, tartsuk a tokjában, vagy tisztítsuk rendszeresen.
Vigyázz a barátodra, vigyázz a társadra!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.