Y, a felejtő generáció

Ma reggel jött velem szembe egy interjú Funktasztikussal, a mezőkövesdi, beretta szájú rapperrel. Sokan nem kedvelik, nekem mégis valahogy átjön a zenéje. Olyan dolgokról szövegel, amik megvoltak, vagy meglesznek, ráadásul elég tisztán látja a saját helyét a világban. Tudja, hogy a zenéje nekünk szól, és az utánunk jövőknek már nem ad semmit.

Mi, akik egy kicsit belenyaltunk még a szocializmusba, illetve végignéztük, megéltük szüleink küzdelmeit, hogy kikerüljenek belőle, mi mást sem akarunk csak felejteni. Mi vagyunk azok, akik semminek sem tudnak igazán örülni, mert mindig eszünkbe jut, hogy a jó dolgok mellett ott van valami szar is. Mi vagyunk, akik előre nézünk, sohase hátra, vagy oldalra. A múlt vagy a jelen az már nem lehet menő, mindig az kell ami nincs, vagy még nincs. Elsőnek lenni mindenben, és sosem romantikázni a múlton. Elsőnek kell a legújabb iphone, vagy a hajlított 4K-s tévé.

Nem akarunk gondolni sem a fojtogató szocializmusra, ami felnevelt minket. A paneldzsungelre, a játszóra, a zöld lapos iskolai asztalokra. Pláne nem akarjuk, hogy a gyerekeink ebből bármit is lássanak, a gyerekkori küzdelmeinkből, a szüleink kényszerű életéből. Szeretnék úgy tenni, mint ha ez a kor nem is lett volna. Családi ház kell, lehetőleg új építésű, hozzá valami nyugati autó, de még véletlenül sem öreg. Az utcán szerelés gondolatára kerülget a szekunder szégyen. Nem akarjuk, hogy a gyerekeink a játszón csapassák majd a kis barátaikkal, ahogyan mi is tettük. Bár megannyi jó élmény fűz hozzá, azért a nagyok abuzálását is túl kellett élni. Inkább bezárjuk majd a kerítés mögé a sajátjainkat, a "biztonságba". Csöves dolog lett piacra járni, hiszen nekünk ott a pláza, új és modern. Régen felnéztünk arra, aki ügyeskedésből összehozott magának egy kicsit jobb életet, ma már szánalmasnak tartjuk. Minek seftelnénk, amikor vár minket a home office, meg az éves prémium? A kocsi is inkább céges legyen mint saját, mert autózni azt szeretnénk, de az élvezkedés számláját azt lehetőleg fizesse más. Csak jól járni, csak jobban járni. Elmondani, hogy szebbet, jobbat birtoklok, mint ami apámnak és anyámnak volt, még ha hitelből is van. Lehetőleg a házörző még a nevében se legyen magyar vagy klasszikus. Francia, japán, amerikai kutya kell, egy kuvasz vagy puli nem menő. Nyaralni pedig büdös lett a Balaton, már csak Balin vigasztalódunk, télen pedig Bécsben, ami ugye a legboldogabb város.

Felejteni, csak ezt akarjuk. Legyen gyorsan múlt a jelen, hogy átadhassunk magunkat a jövőnek. Soha nem örülni, soha meg nem elégedni, mindig csak haladni előre. Exmemoriam!