Születésnapom van, éppen ma. Átszellemülve kellene ünnepelnem önnön nagyságom, hogy sikerült nem megölnie semminek egy éven át. Nem bírok ünnepelni...
Vagy azért, mert - ahogy egy ismerősöm mondaná - harminc felett nem ünneplünk, csak sunnyogunk, vagy azért mert boldognak lenni manapság túl sok embert sért. Nem kimondottan egy ünneplés boldogsága, hanem úgy az egész életedre kiható állapotról beszélek. Mert ugye, ha te harminc felett egyedülálló vagy, akkor azt te hogy mered? Igen, megkaptam már burkoltan, és nyiltan is. Őrült vagy netán, hogy nem kellettél senkinek? Vagy neked senki sem elég jó? Miért nem alapítottál már családot? Igen, azzal, akivel éppen együtt voltál, úgy huszonöt körül, mint mindenki más. Aztán született volna utódod tőle. Te alszol? Hogy képzeled? Más bezzeg virraszt a gyermeke mellett, te meg itt azzal kérkedsz, hogy ki merted magad pihenni. Még undorodsz egy kis kakitól? De édi! Nyilván el sem tudod képzelni, hogy milyen az, dolgozni, gyereket nevelni, esetleg még maszekolni mellette. Nem is vágyhatsz rá, hiszen ha akarnád, meglépted volna. Huszonöt körül, igen, mint mások. Igen, azzal a dilis picsával.
Vagy te már eleve a második körösökre gyúrsz? Azt hiszed, majd az elvált anyukák egy-két gyerekkel, azok majd igazolnak téged? Hogy majd veled nem lesz gondjuk 5-10 év múlva? Ó, te biztos annyi elcseszett szülőt láttál, hogy majd te biztos jobban tudod! Ja persze! Kihagyni a kemény éveket, és egyből a 10 éves gyerekkel kezdeni a szülősködést, hát úgy más is kibírná! Te akkor is csak egy különc leszel, aki azt sem tudja mi az a válás, milyen végig csinálni. Amikor a gyereknek meg kell magyarázni, hogy apa ma miért nem jött haza, vagy azt, hogy miért kell egy kisebb lakásba költözni. Amikor titkolni kell előtte, hogy adtál egy csókot valakinek, aki nem apa. Te nem is értheted, te csak itt élvezkedsz. Mert olyan nincs, hogy nem hiszel a házasságban, akkor biztos csak az élvezetet veszed ki a képzeletbeli kosárból. És a nők? Legyenek boldogok, miközben a gyereknek tanulni kell, meg foglalkozásokra járni? Tényleg azt hiszed, van idő itt a boldogságon töprengeni? Akkor menjél haza és töprengjél rajta otthon, egyedül. Igen, a kurva magasztos gondolataiddal csak ezt érted el, hogy neked senkid sincs. Másoknak legalább ott a gyerek, ha elválnak, aztán meg a zsebkutyák, ha már a gyerek koleszos. Mert valójában más sem hisz ebben az egészben, de legalább megerőlteti magát, és elmímeli, hogy működik. Te meg még ennyire sem vagy képes, hogy a családi ebédnél legalább megmutasd mennyivel jobban csinálod, mint sógorék.
Szóval te csak ne mondd meg másoknak, hogy hányas a kabát! Tessék szépen visszaállni a sorba! Megjátszani, hogy minden rendben, belül meg ordíts, mint többiek. Így áldozunk mi a normalitás istenének.