Sokat halljuk a kifejezést: a pesti éjszaka. Miben másabb ez, mint bárhol máshol? Hogyan írná le, aki vágott már neki az éjszakának a fővárosban? És ki az, aki emlékszik is rá? :)
Kellemes késő nyári / kora őszi este krúzolok az M1-esen Budapest irányába. Mindenki kifelé igyekszik, én befelé. Mindig vallottam, hogy ha nem a csordát követem, akkor előrébb jutok, de lehet csak máshová. El is töprengem rajta, hogy folyton az árral szemben vagyok, 32 év után is. Követem András duruzsoló hangjából mért utasításokat, ami a Wazéből irányul felém. Meg is van, "érkezés az úticélhoz".
Parkolót vadászni, ez itt mindig dráma. Ahhoz képest, hogy mindenki kifelé igyekezett a városból, eléggé tele van az utca. Három kört is megyek, mire találok. A szegély mellé parkolás csuklóból és lendületből elsőre tapasztalt sofőrt kíván. Vagy választhatjuk a halszálka parkolót, ahol el kell találni az optimális két centit a "még nem lóg ki a segge" és a "még van 1 méter a gyalogosnak a járdán" között. Szülinapra jöttünk össze, egybe a milliónyi pesti korcsma közül. Furcsa, hogy ahhoz képest, hogy itt él mindenki egy helyen, mennyire különböző pontossággal érkeznek az emberek. Aztán rájövök, itt senki sem siet igazán, hiszen 3 percenként jön a busz.
Különböző emberek jönnek, különböző Istenekkel, de az ördög mindig ugyanaz. Itt most nem számít ki miért hajtja a szekeret, eufóriáért jöttünk. Mámor, ünneplés, de már nem önfeledten. Mindenki abban a korban van, hogy tudja, az önfeledtség ára a durva másnap, és ma szerda van, holnap mindenki dolgozik. Koccintás, pohár emelés, de inkább a rég nem látott barátok életet megfejteni kívánó beszélgetései dominálnak. Egy pár asztal és szék a járdán már elég is egy fél Toszkánához. Hajnal 3 felé jár az idő, de nem érezzük. A fényszennyezés, az éjszakai forgalom, a jövő-menő emberek miatt a vidéki ember úgy érzi, épp csak beesteledett. Szerencsére minden második utcában találni egy éjjel-nappali gyrosost vagy hamburgerest. A minőség a Woody Allen-i rettenetes és a nyomorúságos közt van, de ez az elfogyasztott alkohollal párhuzamosan egyre kevésbé érdekli az embert. Tápoljuk. Némi tespedés és fogpiszkálóval birizgálás után: Menni kéne - indítványozza valaki.
Komótos séta veszi kezdetét a kiindulási pontra. Erjedt húgyszagú fák és utcasarkok kísérnek utunkon. Az egyik ház aljából bitcoin bánya ventilátora fújja az utcára a melegét az alagsorból, langyos huzatjában hajléktalan álmodik szebb életről a járdán. Egyik társunk leszakad, mondván hogy megkörnyékezi a kettővel ezelőtti kocsmában megismert lánykát, hátha lesz valami. Otthon már nem kap semmit, de hát ki tudja meg a nagy Budapesten? Megértjük, menjen. Közben nézelődni: hová is parkoltam le? Minden olyan egyforma itt, egy fekete Seat pedig nem a parkolók üde színfoltja.
Nem mentetted el wazén? De hülye vagy! - mondják...
Pár utca körbejárása után meglesz az autó is, a dünnyögés is alábbhagy. Hazaviszem a megmaradt társaságot, jó este volt. Hazafelé az autópályán szembe jönnek akiktől este elköszöntem. Hiába, a világot forgatni kell. Nekem pedig a tükrömben felsejlik egy éledező, tűzvörös nap.