Nagyon úgy néz ki, hogy korunk randizása az, ami régen a járás volt, a járás pedig az, ami korábban a házasság volt. A házasság meg nincsen, mert az maga a kénköves pokol, azt mondják azok akik már túl vannak rajta (irony) :D Nem csak a járásnak, de az ismerkedésnek is vannak szintjei, amik meglepően tragikomikusak. A lista abszolút szubjektív, de kommentben jöhetnek ötletek a bővítésre ;)

A szintek tehát:

- rám nézett és meg is bírt szólalni

- bekövetett instán/facén

- nem küldött dickpic-et, ami férfiként külön öröm

- beszélgetés alkalmával egymás nyomorára licitálni (Hatan laktunk egy cipősdobozban, de nekünk az ház volt)

- beszélgetni úgy, hogy ne jöjjön rá egyből, hogy érzelmi nyomorék/csőd/prosti vagyok

- ha rájött, büszkén vállalni (inkább tartsanak különcnek)

- bejelölhet Facebookon, de távoli ismerősnek rakom

- reggelente cukinak tűnő gifet küld

- első randi komoly feszengéssel, béna ruha kiválasztással, virággal

- dilemma, hogy betaggelhetem-e a másikat egy közös eseménynél 

- csak összefutunk, randizni gáz

- séta valami romantikus helyen, de leszarja

- kezdeni rajongani úgy, hogy ne vegye észre

- ha észrevette az baj. TÉNYLEG NE VEGYE ÉSZRE!

- hozni/vinni kocsival

- együtt mutatkozni az utcán úgy, hogy már megláthatnak ismerősök

- sokat sejtető közös fotó az Instán/Facén, ahol nem látszik kivel vagyok (összekulcsolt kezek vagy két fej hátulról ahol épp naplementét néznek)

- hirtelen érzelmileg bizonytalannak lenni, akár egy héten többször is

- ha túléli járhatunk 

Kövessetek Facebookon ;)