Elszigetelődés

Elszigetelődni, a legkönnyebben elérhető önpusztítás, és a legnehezebben legyőzhető akadály. Korunk társadalmát a leginkább nyomasztó, csendes probléma.

Mert hát miért mennél emberek közé? Mindenki csak egy suttyó buzi, kivéve ugye téged. Mindenki másnak meg te vagy az, de az már nem érdekel. Belénk van nevelve az osztályharc, hogy nem keveredünk. Mindenki polgárnak gondolja magát, csak a szomszéd a proli paraszt. Az arisztrokráciával meg nem foglalkozol. Nyugi, ők se veled. Minek mennél az utcára? Még a végén megesznek a bevándorlók. De eddig is ott lapult minden bokorban egy kéregető, vagy egy jehova tanúja. Az ajtó névtáblagyártó biznisz nem a legjövedelmezőbb üzlet, sőt, már a postaládára se írunk nevet, csak házszámot. A metrón a fejünkbe húzzuk a könyvet, biciklizés közben meg fullra tekerjük a fülesen a zenét. Az autóban is inkább klímázunk felhúzott ablakkal a 25 fokban, és a teszkó parkolóban is a legmesszebbi helyre állunk. Véletlenül mosolyogjál rá valakire, egyből megkérdezi mi a faszt röhögsz. Szegd le a fejed, nehogy megkérdezze valaki mennyi az idő. A munkahelyen is csak bejáratott small talkok vannak, úgy utáljuk az összes kollégát, hogy ha nem a megszokott választ adja a megszokott kérdésre, akkor legszívesebben eltépnénk a fejbőrét a nyomorultnak. Árvíz? Éhezés? Katasztrófa? Ezeket is leszarjuk. Sírós smiley a facén, meg sajnálkozó megosztás, és már rendben is van a lelkiismeret. Családdal is csak akkor foglalkozni ha muszáj, barátból is csak azt amelyik megerősít. A legkisebb kritikára is ugrani, és még magadnak sem bevallani, hogy hát ezt a vásárlást most benézted. Mert mindenki csak lehúz, átver, és megvezet. Szinte bizseregsz az elégtételtől, amikor végre te húzhatsz le valakit. Persze nem embert, de egy bolt kárára jól járni, az már rendben van.

És akkor próbálj meg ebből kitörni. Felkelni egy nap, hogy te majd ezt másképp csinálod. De a suttyó proli paraszt akkor is az lesz, amikor már megpróbálod a szintjén kezelni, mert még mindig szintek vannak, de legalább kezeled. A bevándorlás meg - úgy ahogy van - nem érdekel, hiszen kimész az utcára és nincs is itt senki. A kéregetőt elhajtod, a jehova tanúját is, azért minden nemá! Már néha felnézel a buszon utazva, vagy a postán várakozva, elkezded nézni az embereket ki milyen és miért olyan. Sztorikat gyártasz fejben, hogy biztos ezért vagy azért olyan, amilyen. Rájössz, hogy a füles bömböltetést és a mosolygást össze lehet kötni, és akkor már nem hallod ha megkérdezik mi a faszt vigyorogsz te hülye? A munkahelyen sem akarod megölni azt a lelkiszegény idiótát, akit az asztalod mellé rendelt a sors, csak már nem érdekel a hülyesége. Keresel egy új hobbit, tán még anyádat is felhívod.

Többet olvasni, fokkal tudatosabbnak lenni, az sem lenne baj. Csak szólna hozzád valaki! Csak találkoznál már rendes emberekkel! Lehet hogy a suttyó prolik azok? Kitől kéne megkérdezni?